A suszterinas
egyfelvonásos dráma

"....Lenkey komolyabban vevé helyzetét; miután elitélése folytán vagyona lefoglaltatott, arra kellett gondolnia, ha egykor kiszabadul, hogy családját fentarthassa: tehát a várban lakó Meixner nevű cipésztől félév alatt megtanulta a mesterséget, s fogoly bajtársainak maga készíté a lábbelit..." Ez A Honvéd 1869-es évfolyamának 201. oldalán megjelent mondat, illetve Lenkey Károly honvéd ezredes ( a Petőfi által is megénekelt Lenkey kapitány bátyja ) emlékiratai késztettek az egyfelvonásos dráma megírására.

Tulajdonképpen három túlélő találkozása ez a szabadságharc bukása után börtönné deklarált aradi várban. Lenkey, az eredetileg halálra ítélt, majd életben hagyott magyar hadosztályparancsnok párbeszéde a bécsi forradalom büntetésből besorozott baka suszterével. A fogoly éppen kegyelem útján való szabadulását várja, a "megszálló katona", a cipész mester szá- mára azonban nincs szabadulás, mert ő az otthonát, családját is elvesztette a forradalom bukásával.

Az 1850 - es évek eleje Aradon is a besúgók, a császári udvar kegyeiért bármire képes talpnyalók, a mindenáron túlélni akarók korszaka. Ez határozza meg a két férfi viszonyát is, akik bár tisztelik egymást, szavaik mögött mégis ott rejtőzik a gyanakvás; hátha a másik a tőle szerzett információk által akar érdemeket szerezni a várparancsnoknál.

A darab harmadik szereplője a fiatal Majthényi ezredes, Lenkey barátja és fogolytársa, aki mintegy szabadító örömhírként közli vele, hogy a császár megbocsát mindazoknak a régi tiszteknek, akik újra felesküsznek a hűségére, s újra a szolgálatába állnak. Az 50 éves Lenkeyt még a gondolat is felháborítja, hogy a sasos császári zászlóra cserélje a szabadságharc lobogóját. A 33 éves Majthényit viszont vonzza a karrier lehetősége, s a vesztett forradalom siratása helyett szívesen választaná a monarchia dicsőségét. Hűség és megalkuvás, következetesség és a túlélés rugalmassága csapnak össze olykor heves indulattól kísérve a dialógusokban.

Napkút folyóirat

<<Vissza