Z magazin, 1998. május (III.évf. 5.szám)

Fültanú

Mark Hollis
PolyGram

Még a nyolcvanas években létezett egy Talk Talk nevû, egész jó kis banda, amely aztán úgy eltûnt a
süllyesztõben, ahogy kell.A billentyûknél egy csúnya, szemüveges férfi énekelt, na, õ a Mark Hollis.

Idõközben valami súlyos trauma érhette ezt az embert, vagy az is lehet, hogy korábban más írta a
számokat, a lényeg az, hogy Hollis már áprilisban kiadta az idei év legbágyadtabb lemezét. Egy egész
világot betöltõ szomorúság lakozik a nyolc számban, rövidebben: olyan, mint egy háromnegyed órás
gyászmenet. Elképzelem szegényt, ahogy néz ki a studió ablakán, hullik a falevél, folynak lefelé az
esõcseppek, de közben õ is sír; én is sírok, hogy miért pont velem történik meg ez. Szóval a szuicid
hajlamú és életvidám emberek elõl egyarant elzárandó a CD, és a kulcsot lehetõleg ne a lábtörlõ alá.

***  (a hat *-ból)