Az élet nagy kérdései
Minden komolyabban gondolkodó emberben felmerül a 3 következő kérdés:
1. Honnan jöttünk? (honnan származik a világ és az élet?)
2. Hová megyünk? (van-e valami a halál után?)
3. Van-e az életnek értelme, és ha igen, mi az?
Úgy gondolom, aki egy kicsit kinyitja a szemét (és lát is vele, nem csak
néz), könnyen felismerheti a világegyetemben, a természetben
tapasztalható csodálatos harmóniát, rendezettséget.
Feltehetnénk a kérdést: ez a harmónia csak úgy magától (véletlenül) jött
létre?
Mindennapi életünk során azt tapasztalhatjuk és a logikus gondolkodás is
arra vezet), hogy semmi sem jön létre csak úgy magától.
Minden értelmes alkotás mögött ott áll az alkotója, aki azt létrehozta.
És ki gondolná Önök közül, hogy a világegyetem nem értelmes alkotás?
Keressük, kutatjuk életünk értelmét, próbálunk valami értelmes
elfoglaltságot, célt találni életünkben.
Ebben segíthetnek az emberiség nagy kultúrkincsei, az ún. "Szent Iratok",
amelyek azért adattak, hogy tanulmányozzuk azokat és segítsenek a belső
bölcsesség elérésében.
Vegyük igénybe őket, és olvassuk nap mint nap!
Keressük a kapcsolatot hasonló gondolkodású emberekkel!
------------------------------------------------------------
Mi lehet az élet célja? Miért születik az ember?
Sokféle 'válasz' létezik, néhányat felsorolok:
-pénz, anyagi javak gyűjtögetése
-ösztöneink kiélése, kívánságaink betetőzése
-borstörés mások 'orra alá'
-hírnév, emberek általi elismerésre való vágy
-'egzisztencia' kialakítása, törtetés, mások eltiprása saját
célok érdekében
-kedvesség, túlzott tolerancia
Úgy gondolom, az juthat helyes következtetésre, aki arra jut el, hogy az
élet célja mások szolgálata, illetve kapcsolat keresése azzal, aki
létrehozta a világot.
Előbb vagy utóbb szembesülnünk kell a 'szomorú' valósággal: a
FÖLDI ÉLET NEM TART ÖRÖKKÉ.
Nap mint nap tapasztaljuk a 'szomorú' valóságot: amit egyszer létrehoztak,
az egyszer tönkremegy, elpusztul, a létezése véges.
Az emberben ott van a vágy, hogy olyan célt érjen el, amely MINDIG BOLDOGGÁ
tudja tenni.
Valami olyan ez, amit NEM LEHET PÉNZÉRT MEGSZEREZNI, és aki ezt birtokolja,
az igazán boldog.
Az anyagi dolgok iránti túlzott aggódással lelki feszültségbe kergethetjük
magunkat.
Nem arról van szó, hogy felelőtlenül ne dolgozzunk, és 'várjuk, hogy a sült
galamb a szánkba repüljön'.
Sokkal inkább arról, hogy az anyagi dolgokért való túlzott aggódás
elhomályosítja látásunkat, elfordít azoktól a dolgoktól, amelyek sokkal
fontosabbak ezeknél.
Elsődleges dolgunk földi életünkben ÉLETÜNK CÉLJÁNAK MEGISMERÉSE ÉS
ANNAK MEGVALÓSÍTÁSA.
Amikor ezt megértjük, megtettük az első lépést ahhoz, hogy felismerjük
küldetésünket a Földön.
De fontos, hogy továbbmenjünk, és ha sokszor elesünk is, mindig fel tudjunk
kelni, és akarjunk továbbmenni (ameddig a Teremtő nem szólít el minket ebből
a világból).
Nem tudjuk, hogy mennyi adatott nekünk, de egyáltalán nem mindegy, hogy ami
adatott, azt hogyan éljük végig!
Segíthetnek a pozitív életszemlélet kialakításában, ha tudatosan átgondoljuk
a következő gondolatokat:
-döntéseinkért felelősek is vagyunk!-rossz döntéseink
befolyásolhatják későbbi sorsunkat
-a gondolatok nagyon befolyásolják életünket (negatív és pozitív
irányban is!)
-helyes önismeret: önmagunk (korlátaink és képességeink
megismerése és elfogadása)
-fontos az alkalmazkodás az örök törvényekhez (ehhez bizony
alázat kell: akaratunk alárendelése)
-örömteli és céltudatos tevékenység-munka
-önállóság, de nem önzés!
-állandó tanulás, nyitottság az új, hasznos ismeretek befogadására
emberi kapcsolatokban fontos:
-másság elfogadása, tisztelet a másik ember iránt
-összefogás, egymás segítése
-saját gondolatainkat ne kényszerítsük másokra!--a SZELÍD MEGGYŐZÉS
legyen a célunk
----------
Néhány gondolat a helyes nevelésről
-ma jellemző: minél több (főként felesleges) ismeret felhalmozása, diákokba
'sulykolása'(nem az életre nevel!)
-versengés, mások eltiprása, karriervágy beépülése diákkorban, gátlások-
félelmek beépülése
A tanárok, az oktatás feladata (lenne): megértés, diák segítése, nevelése,
szeretetteljes légkör-iskola második otthon legyen!
-főként az életre neveljen-természet szeretete, életmód-óra, stb.
-egymás segítése-összefogás
-fontos a tréfa-játék
Ehhez nyitott szülők és tanárok kellenek!
És végül néhány gondolat az ókori görögök peripatetikus neveléselmélet
éről:
Arisztotelésztől (i.e. 384-322) származtatják a peripatetikus
nevelési szemléletmódot.
Ő a Lükeion vezetőjeként főként arra fordította figyelmét, hogy a
hallgatóságában potenciálisan meglévő képességeket erősítse és fejlessze.
Nevelési programja a test, az intellektuális (értelmi és művészi) képességek
kibontakoztatására épült,
mely kerülte a túlzó, szélsőséges követelmények hajszolását.
Tanítómesterei (Plátón és Szókrátész) nyomán előszeretettel használta az ún.
heurisztikus, rávezető beszélgetés módszerét,
amikor a növendék kérdések és viták során önmaga vonja le a szükséges
tanulságokat.
Előadásait tanítványaival karöltve, séta közben kötetlen modorban vitatta
meg (innen ered az elnevezés: sétálni-peripateomai).
A módszerhez tartoztak még a diákok dolgozatai, vitaanyagai is, amelyeket
közösen értékeltek.