Akadémia

[Fekete Mamba]

Nah jöhet a mesélgetés
_________________
„Türelmes, az légy, míg az iszap leülepszik és kitisztul a víz.” Yoda
Szióka AELV és mindenkivel

[Terros Rena]

de jó! nekem? isteni! kösz Mamba!
_________________
A Két kard rend lovagja

[Terros Rena]

Naszal az elsőből életemben három volt a másodikból végtelen +1 ezzel a negyedikből pedig a végtelennl is több...
_________________
A Két kard rend lovagja

[Terros Rena]

Nah ezt majd máskor most hulla vok hosszú napom volt...
_________________
A Két kard rend lovagja

[Terros Rena]

Akkó mi is van? firkálgatok? Szerelmi élet meg hasonlók? Az a jó!
Na akkor összegezzünk hátulról előrefele rossztól a jóig...
Szerelmi csalódások: 2 db (egy most nemrég nagyot csattant, roppantul fájt... Egy másik alsóban kicsi iskolás hülyegyerekkoromban, sírtam is a leány miatt...)
Összejöhetett volna de mégse...: 2 db (egy még régebben évközben a csaj fogadást csinált belőlem, nem eset jól, egy másik a lány csak barátként gondolt rám.
Szeretjük egymást és járunk: öh asszem ez eleget mondd Kell még vmi ezen kívül? Boldog vagyok életemben először igazán! Nem volt keserű életem de ez a boldogság amit világéletemben hiányoltam...

Akkor részletezve, azzal kezdem ami a legkevésbé fájt... Most egy táborban ami nemrég volt, vala egy osztálytársnőm aki, nekem tetszett (!CSak tetszett!, nem szerettem, tetszett!) Pár napot végigbeszéltünk, aztán kiderült, hogy szerinte én túl kemény vagyok az emberekhez, de mit tegyek, ha két-három éven keresztül szidnak, gúnyolodnak, miegymás? Imádjam őket? Mondjuk biztos én is adtam okot arra, hogy kiszúrjanak velem, de nem három éven át! Mindegy ez még nem is fájt, nem is esett rosszul, csak összejöhettünk volna, meg szép lett volna, de így jobb...Mondjuk így utólag, minden így jobb . Ez még a sztorinak az érdektelenebb része... Most mikor elkezdtünk suliba járni, mindenki azt hitte, hogy szerettem a csajt.. De nem.Igaz végigbeszéltünk pár napot, de ennyi erővel azt is hinniük kellett volna hogy a csaj is belém van zúgva de ezt nem hitték... Nem szerettem! Ez hülyeség, egy barátom akinek mondtam, hogy nem szerettem, azt mondta Hát? mondom : Csak tetszett! erre ő: Mi a különbség? Hát mondom jófej... még régebben ez a gyerek villogott illuminált állapotban egy repülőgépen, hogy két hónap alatt csavarta el annak és ennek a lánynak a fejét... Erről ennyi elég is...
Ez egy másik eset és sokkal jobban fájt. Egy évfolyamtársnőm tetszett nekem és én is neki. Úgy volt, hogy járni fogunk, nagyon jól megvoltunk már megvolt a tervem, hogy a sulin kívül hol találkozunk... Csak aztán egy nap, mikor mentem volna hazafele nyugodt szívvel, hogy ez rendben megy két bnője ugrott be elém, hogy hello vmit mondanunk kell... Nem mondom, hogy az egy szép dolog volt... Azt mondták, hogy a lányról van szó. És erre az egyik elkezdte, hogy:
- Valamit el kell mondanunk...
Gondoltam, hogy nem túl szép kezdés de lássuk mit akarnak...
- Fogadást kötött rólad.
Kérdem, hogy ki... Nah kettőt találhattok ki volt az... Aznap délután nem mentem haza hanem a buszmegállóból visszamentem és megkerestették velem a lányt, illettve elémhurcolták aztán elhúztak a búsba minket magunkrahagyva. A lány nem volt hajlandó túl sok értelmeset mondani, és én olyan furcsán NAGYON belülről láttam magamat mintha kitágult volna hirtelen a testem. Rémisztő volt. Másnap tudtam, meg hogy a csaj fogadott azzal a két lánnyal, hogyha jár velem akkor nem kell csókolóznia a legundorítóbb fiuval az osztályban. De ha nem jár akkor kell... Nem tudom mi lett a vége innentől fogva leszartam a csajt és az egész díszes bagázst...
Akkor most a durvább érzelmi slukkok jönnek ugye? Nah kivánjatok sok szerencsét és olvassatak...

Elsőnek egy könnyebb bombának nézünk az elébe amit alsóban dobott elém az érzéseim és az élet tengere. Erről lehet regényt tudnék írni, de most csak egy fejezetet adok neki... A sztori úgy kezdődött h alsóban kis hülyegyerekként beleszerettem egy lányba aki. Szerelmes levelet is írtam amit, ő viccnek fogott fel. Aztán két évig letargiába zuhanva éltem majd egy táborban beszélni akartam vele és egy másik fiú is egy másik lánnyal... Születésnapjára (tudom ciki) de makkból és kőből összeraktam valami nagyon gagyit... Amit elutasított. Aztán egy este mikor a hülye fejemmel felfogtam, hogy nem szeret, nem bírtam aludni és fiú létemre zokogtam... még most is emlékszem ahogy egy mellettem fekvő gyerek azt mondja, hogy Te aztán belezúgtál... Erről ennyit...Átélni sokkal szörnyűbb volt, mint leírni.

És ez pedig életem legszörnyűbb szerelmi luftja... De asszem az élet kárpótol érte bőven... Ennyi elég volt (két hónap)egy igaz kölcsönös szerelemből hogy, megbocsássak a sorsnak azért a szörnyű két-három évért.... év elején uj osztálytársak jöttek és egy furcsa különc ám nem feltűnő lányba egyből beleestem, ezután minden nap törleszkedtem hozzá és minden nap úgy mentem haza, hogy de jó nap volt megint tettem valamit érte... Aztán úgy év vége fele egy nap alatt felgyűlt bennem, hogy miért nem veszi észre, hogy szeretem... Emlékszem ez egy szerdai nap volt. Föcióra után damentem hozzá a szemébevágtam mindent, ő hátra se nézett nem reagált, aztán nyáron felejtettem. És egy nyárg nem törleszkedtem... Aztán megint. Év elején. És megint nem történt semmi ismét csak barátok voltunk. Emlékszem, egyszer még ajándékot is adtam születésnapjára (nyakláncot)Nyáron mentünk táborba és ott is erre egyszer ő tulajdonképp lecseszett h folyton utána járok és ez nagyon fájt. Aztán év elején megint törleszkedtem és nyáron megint tábor és ő tulajdonképp prózábn szidott le hangnem emelés nélkül, hogy ő nem bírja ha futnk utána és amugy is hogy képzelem...És én csak álltam szótlanul...Nem tudtam mit mondani... Aztán később arra gondoltam, hogy azt kellett volna mondanom, hiogy nem szeretem, de az se lett volna jobb, mert tudtam volna, hogy hazudok azt pedig nem bírok. Csak füllenteni többnek mondani magamat a valóságnál de arról is már leszoktam egy ideje. De az nagyon fájt este több csatornán közölték velem, hogy ne legyek dühös rám és nem is voltam, de több este egész nagy csapat összeverődött hogy ezt megbeszéljük és én nem bírom ha pletyka tárgya vok. Aztán következett egy fél évig tartó önsajnálati időszakom és mindenkinek azt mondtam, hogy olyan szar életem volt egy csaj lecsesett, amiért szerettem, ami nagyon nem volt igaz, de így éreztem jól magamat. illettve így se... Csak becsaptam magam. És ez szörnyű volt és most is rühellem magam azért ami voltam, amit tettem, amit gondoltam. Amit hazudtam.
_________________
A Két kard rend lovagja

[Terros Rena]

Persze ezekről regényt tudnék írni de így különkülön ennyi bőven elég
Nah a következőt holnap most hulla vok és korán kell mennem...
_________________
A Két kard rend lovagja

[Silkie]

Ahhoz képest, hogy hulla voltál;egész kerekre sikeredett !

Könnyes szemmel olvastam...
_________________
http://gportal.hu/portal/silkie/

[Banderas]

Hát Terros elismerésem, de annyi szenvedés után most rád talált a boldogság korszaka, és remélem ez a helyzett még nagyon sokáig fent fog állni.
_________________
Banderas

[WiCK]

Hát ja szép kis kórlap. Nemtom én már egy ideje úgy gondolom, hogy az ember tényleg mindent képes megszokni. Azt is észrevettem, hogyha nagyon görcsösen akarsz valamit, az sosem jön össze, viszont ha már lemondassz mindenről, összejön amit akarsz.
Én gyerekkorom második felében (14-től 18 éves koromig) megtapasztaltam minden rosszat. Egészen 1 évvel ezelőttig rakás szar volt az életem. 14 éves koromban kezdőtött a drogfüggésem, aztán anyám és öcsém elköltözött, egyedül voltam, messziről pénzelték a kajámat, csak én inkább cuccot vettem belőle. Az egereim is éhenhaltak, én cukros vizet ittam, hogy ne kövessem a sorsukat, így is 46kg voltam. Éhezni szar volt, de sokkal szarabb volt, hogy eldobnak az emberek.
Később a drogos kör (aminek tagjaként még gázabb élményekben volt részem) fellázadt ellenem, mert már le akartam szokni. Ők voltak nekem minden társaság. Ott kellett hagynom őket, mert csendesen haldokoltam. Visszaköltöztem anyámhoz, és a számítógépbe menekülve leszoktam a drogról. Teljesen egyedül voltam, nemhogy barátnőm nem volt 3 évig, hanem barátom, vagy haverom sem. Aztán a suliban ismerkedtem meg Osával. Akkora már olyan romokban volt az életem, hogy a sulit otthagytam. Aztán jött egy munkahely ami egyenesbe hozott. Újra volt mit csinálnom, volt miért élnem, és bár ott is van/volt csalódás, kicsit helyrehozódtam. Na mindegy elkalandoztam.
Aztán megismertem egy lányt, akit nagyon szeretek, és ő is nagyon szeret engem. Sosem szerettem ennyire senkit, pedig viszonylag sok barátnőm volt (9). Volt egy gyerekkori szerelmem, de az felszínes volt, szerettem a külsejét, a kedvességét, meg mittomén még mit szerettem benne, de nem jött össze, sőt az ellenségem lett, és érdekes tömegverekedések történtek stb.
De ŐT igazán szeretem. Nála nincs kedvesebb lény, benne mindent szeretek, és az a jó, hogy ő is szeret. Ő az életem értelme, miatta érdemes felébredni, és mindent megtennék érte. Ha a halálommal ő tovább élhetne, nem lenne kérdés mit tennék. Értelek Terros, mert énis ugyanígy érzek, életemben végre igazán boldog vagyok, és rengeteget tanulok tőle, róla, magamról, másokról.

Regény OFF munkába indulás LOADING...

[4C/DC]

Hát én inkább sztorikat nem írok, pedig lenne mit De inkább azért nem mert ugy gondolom hogy ezeket jobb ha nem bolygatom (ezt most helyesen írtam? ) Asszem jobb ha ezeket elfelejtem, elég zűrös volt az egyik dolog és komolyabb konfliktusokat is okozott ami már nem 2 emberről szól.

Mindenesetre haszna volt a legszarabb élményeknek is, mégpedig a tapasztalat.
Ma már elég ritkák a komoly kapcsolatok.Sztem az emberek 80% ának azért van csaja/fiuja mer "hogy legyen".Thát annyi hogy tetszik neki meg talán kicsit kedveli is vagy nagyon kedveli, de általában egyáltalán nem is ismeri azt a személyt mélyebben.Túl hamar beleugornak a dolgokba, pedig alig ismerik egymást és ennek a következménye hogy kb 2hónapig minden csodálatos, meg nagyon f*sza, aztán meg hirtelen annyi.
Persze vannak olyanok is akik hetente cserélgetik, hát ... no comment.

Najó egy rövid kis példát el is mondok arra a "nem is ismerik egymást" szituációra.
Szal... volt egy buli, azon a bulin a régi sulimból (akkor még oda jártam én is) sok emberke (meg pia de ez most nem lényeges, max annyiban hogy részletesen már nem emléxem mindenre, mondjuk azt nem feltétlenül az ital okozza, max hogy hülye vok ).Szal volt ott egy csaj elkezdett sírni nemtom miért, én meg kötelességemnek éreztem hogy kicsit felvidítsam, de amugy nem igazán ismertem csak látásból.Na egy idő után már nem sírt, de most nem emléxem hogy mi volt az oka a sírásnak, lehet később kiderült, nem emlékszem Mind1 ez is, a lényeg hogy picit beszélgettünk, erre másnap már jön az egyik barátnője hogy járnék e a csajjal... Hát igen... egyetlen szó... LOL.Nem értem miért siet ennyire mindenki, hiszen nem is ismerem, meg csak beszélgettem vele egy kicsit és máris járni akar velem.
Ez a felfogás az okozója a két hónapos vagy rövidebb kapcsolatoknak.(Természetesen nemet mondtam)

Ööö ennyi lett volna a rövid történetem.HSZ vége, WiCK lehet számolgatni a szmájlikat a hszben
_________________




MSN: dg_messenger@hotmail.com

[Terros Rena]

írjak Jót is majd? majd kicsit szeretnék áradozni. Nem akarlak leszidni AC de lehet h a csaj egyből beléd esett az sokat számít ha vki megvogasztalja az embert, csak őpmaga nem mert közeledni, inkább a bnőjét kérte... Velem is így volt bnőm elkérte az újságom meglátott belém szeretett én meg két napra rá estem bele egy túrán, mert amikor elkérte az újságom hulla voltam...Most meg már minden volt. No regéljek? Ahhoz lenne kedvem...
_________________
A Két kard rend lovagja

[Terros Rena]

jah amugy AC nem biztos csak lehetett így is nem ismerlek se téged se őt szal nemtok mire alapozni csak simán lehetett volna úgy is...
_________________
A Két kard rend lovagja

[Terros Rena]

Most a "most"-ról fogok írni és arról, hogy mi kellett ahhoz, hogy összejöjjön. Szal mint mondtam, a természet kutató táborban az odavezető buszúton kérte el a National Geographic magazinomat. Akkor csak odaadtam, mert rossz kedvem volt már nem emlékszem miért. És két napra rá egy túrán egymás mellé kerültünk és együtt mentünk végig, dumáltunk, hallgattam azt a szép hangját, és akkor szerettem belé. Ahogy mesélt az állatairól meg minden dolgáról, és egyszerűen beleestem. Este elmondtam egy osztálytársnőjének, akit régebb óta ismerek, hogy beleestem, erre ő kihívta a tudtom nélkül és egy csomó minden volt, ott a kavicsosban elesett, meg elkértem MSNcímét, teloszámét meg minden...Onan meg már sima ügy. két npot töltöttünk egymás megismerésével hogy ha máérr így egymásba szerettünk, amit én persze akkor még nem tudtam... Aztán mikor én megérkeztem vidékre ő meg ide haza (jah ha nem mondtam volna évfolyamtársnőm) és egy hetet végig SMS-ezgettünk meg minden nap felhívtam, aztán mikor hazaértem elmentünk Állatkertbe és tök jól telt el öt óra a vidám élőlények között, Mindeketten állatszerető emberek vagyunk, ő méginkább vegetáriánus, mertthogy az ember nem eszi meg a barátait és mindezt csak akaraterőből és én csodálom, ezért, mert tudom, hogy én nem lennék erre képes.
Aztán elment táborba... És én miután rájöttem, hogy nem bírom tovább nélküle, két nap múlva utánamentem meglepni őt, és jött minden ami kell kézenfogott séta a strandon átkaroltam és néztük a csillagokat... meg minden ami kell... Aztán egy szép este megmondtam, hogy szeretem, miután a szobatársaim közölték velem, hogy belém van zúgva, amugy is megmondtam volna, de így is jó volt. És egy holdfényes esti sétára elmentünk és más emberként tértünk vissza... Aztán megint snitt elmentem otthonról és megint végigSMS-ezgetett éjszakáák egy hétig végigtelefonált délutánok. a szüleim telefonzámlájának lenullázáésa meg ami kell... Egy hétig, hazatért és tulajdonképpen mindig vele voltam, amikor ne, otthon volt...Enek a tábornak is volt egy utódélutánja a Margitszogeten oda is együtt mentünk... Meg évnyitó után voltunk természettudományi múzeumban, meg együtt járunk suliba és vissza meg holnap megyünk kiállításra, ami kell...

Meg annyit aggódtam, hogy megsértettem vagy sem... Ezernyi SMS-em kezdődik azzal hogy sajnálom, ezernyi twelefonbeszélgetés végződött azzal, hogy tényleg bocs és ezernyi beszélgetés után tudom, hogy őt semmi se zavarja... Ezer barátnőjét kérdeztem, hogy nem dühös-e rám és ezerszer kértem elnézést a legapróbbcseprőbb dolgokért...

Meg az a lány gyönyörű, a haja ahogy pánttal hátrahúzza, a vékony alacsonyteste, a gyönyörű lába, a saját stílusa, úgy jó ahogy van, és ahogy beszél, ahogy viselkedik , árad belőle a vidámság a tőrödés a világgal, ahogy elveszi a papírt a csövestőől aki ebből él meg és mondja " nekem semmi de ő ezért pénzt kap..." Annyi mindenre tanított meg, állatok, emberek szeretetére a magam tiszteletére az Ő szerelmére, arra,h mindenki más, és hogy elképzelhetetlenül változatos a világ... És én annyival kevesebb vagyok Nála és úgy csodálom, úgy szeretem... úgy hiányzik, ha nem látom egy fél napig, szívem szakad, ha szomorúnak, szótlannak látom, annyi mindent megtennék érte ha azt mondaná, hogy holnap költözik ugornék pakolni, mindent megtennék amit kér...

Hát igen teljesen belezúgtam... Lassan már egy éjszakát nem bírok ki ezt a hétvégét meg nem tudom, hogy fogom kibírni... VégigMSNezgetett éjjeleink és SMStömkeleg a telefonon, vers amit neki írtam, bókok amiket, megjegyeztem ezernyi kínzó és kínzó emlék amíg nem látom újra, de amint látom, szívem egyszerre több ütemet dobban, a vér az ereimbe felgyorsul a szemem megvillan a kezem megrándul, a lábam földbe gyökerezik, aztán pedig futnék, futnék csak érinthessem újra, foghassam a kezét, ölelhessem a testét, megint. A szavai amiket mond, ahogy előrehajol nevetésbe az arca amint azt mondja " Én is szeretlek..." Soha nem fogom kiverni a fejemből. A félénk érzésekkel teli vállrándítás, ahogy leereszti a kezét hogy megfoghassam, igen ezért minden megéri, megéri, hogy reggel ötkör kellek, hogy ott legyek negyed nyolckor a Bosnyákon, megéri, hogy suli után órákat várjak, rá csak hogy együtt mehessünk haza, megéri, hogy lógjak óráról, hogy neki kevesebbet, kelljen várnia, mehéri, hogy a szüleimet magamra haragítsam, megéri, azt is hogy a barátom, dühös legyen rám később úgyis mindent elmondok és meg fogják érteni. Megéri, hogy késsek a dobóráról, megéri, hogy ellógjam a szolfézst, megéri, hogy este hatkor érjek haza. Megéri, hogy az osztálytársai furcsán nézzenek rám, megéri, hogy az osztálytársaim gúnyolodjanak velem, megint és megint. Csak szeressen, és szeressem más nem kell. Szeretjük egymást és ez a lényeg.
_________________
A Két kard rend lovagja

[Terros Rena]

Nem érdekel mit gondoltok, de én szeretem. (ne vegye senki sértésnek)
_________________
A Két kard rend lovagja

[4C/DC]

Hát ez szép volt Terros WiCK módra, kész regény

Nos szerintem ez az első látásra szerelem dolog jórészt a szerencsén múlik.Hiszen azzal hogy ránézek vkire, nem tudom meg hogy milyen belülről.
_________________




MSN: dg_messenger@hotmail.com