Augusztus 15-én a ligetben egy gyökérben megbotolva elestem, nem volt komoly, de az izzadt futóruhám és a finom por , sárpáncéllá változott. Különben is egy lehetetlen nap volt... azon a héten és a következőn még 60 kili fölött futottam, de a Nike hetében pihenésre kényszerültem, mert nagyon fájt a térdem /talán már nem is az eséstől/... A héten kicsit enyhült, de fájdalomcsillapítóval terveztem az indulást. A Stadion metrónál várva Kareszra, egy jóval idősebb futó ismerős kérdezte: 1:20 meglesz? Én: ???? Olyan 1:50-et tervezek... "AKKÓ CSAK ÚGY BEMÉSZ?" ja !!! Bosszantott az öreg. Ez van. Aztán sokat gondolkodam ezen :-) A Városligetben új helyszín, a PECSA melleti napozórét. Találkozás akivel csak lehet... Az év legnagyobb létszámú futása előtt... szeretem ezt a versenyt, de volt már kudarcom is... 2008-ban a nagy melegben... Most is meleget ígértek és még ott a térdfájásom is... Rajt előtt kicsivel egy fájdalomcsillapító és energia ital... Nedves burnusz a fejemre... Beálltunk karesszal egy jó helyre :-) de az Andrássy út közepén már otthagyott a cimbi, mert ő gyorsabbra készült... én csak a telefonom Endomondo sporttackerét vittem magammal és azt nem látni menet közben ezért az egész kiliknél kérdezgettem a körülöttem levőktől hogy hol tartunk időben... Ötből háromszor idegen nyelvű választ kaptam... volt benne talán lengyel és szlovák .. tőlük keveset tudtam meg :-) tempókontrollnak ez nem elég, de olyan 5.18 körül gondoltam és a rakparton dél felé lassan előzgettek néhányan... OTT meleg volt a forduló előtt azért még láttam az 1:45.ös iramfutók lufijait messziről. Éreztem hogy gyorsabban nem megy... de ürültem, hogy megy egyáltalán. Az alsóról a felső rakpartra fordulva kiderült, hogy némi északi szellő lengedez... még bízva az egyötvenben kicsit gyorsabb lettem. de nem éreztem hogy a Szabadsághídról lefelé a 10. kilométeren 5 p/km alatt volt a tempóm... Ment, de ez még csak csak a fele. Talán kicsit visszavettem a tempót és a pesti rakparton a Parlamentnél, lassan erősödve, de határozottan visszatért az ismerős térdfájás. Lassítottam, kicsit sántítva vigyáztam rá, de ez már komoly lett... 15-19 kili között néhányszor belesétáltam de utána fájdalmas és bicegős volt az indulás... Az idő és a remény elszállt "mint egy falat kenyér" :-) A Ferdinánd hídnál és utána is félájult futókat ápoltak. Gondoltam, náluk azért jobban vagyok, és egyenletes lassú mozgással és egy-egy sétával törtem a célom felé, ami ekkor már két óra volt. A Dózsa György úton Panni előzött séta közben... aztán én őt, és az uts kilit egy kicsit megnyomtam... FÁJJON nem érdekel. A célba Anitával egyszerre érkeztem de valsz neki jobb lett a nettó ideje. Majdnem 2:02 a befutóidőm de a táv is hosszabb a szokásos 200 méter körülivel... Minek számolgatni? beértem és a közelemben ért be sok ismerős futóbarát... Tulajdonképpen nekem a meleggel semmi bajom nem volt ":-(( ))" Sipi, Karesz, Gemolaci vártak rám és még több befutóval is beszélgettem kicsit... A csomagmegőrző /nagyon messze a céltól/ felé sétálva találkoztunk Kollányi Péterrel, aki első félmaratonján 1:44 körülivel ért be Gratula és fotózkodás... Utána némi Sör és beszélgetés a versenyről és a lábamról :-) Ezután csak két hétre rá tervezhetek egy hosszút a Velencei tó körül... ha ez problémamentesen sikerül, akkor nekivágok egy LASSÚ maratonnak... aminek a felkészüléséből éppen a lényegi munka hiányzik.