Két újabb futótársunk, akik a népligeti futótalálkozón ismerkedtek meg, úgy döntött hogy váltóban futja a dunavarsányi félmaratont. Ezért András kocsijában indultunk Enci, Livi, András Karesz és rokalaci. Jó időben és elég korán érkeztünk az ismert helyszínre, én már ötödször... A futóversenyek közül a legkonfortosabbak közé tartozik a Dunavarsányi futónap. Kilométer jelzések, pontos pálya, két kilométerenként vizes és minden másodiknál ISO-s-banános frissítő, kényelmes öltözés és zuhanyozás a végén. Meleg volt mint ahányszor én itt voltam:-) de a múltheti Wink után nem aggódtam. Két órán belüli beérkezést terveztem... Zsivaj volt a gyerekektől akik a családi, vagy a 4 kilin indultak iskolás csapatokban és rajtuk kívül is NAGY volt a mezőny... A félmaratonon sztem 100-120 iduló lehetett. Herendi Péter és Loréna a két "gazda" pontosan vezette a rendezvényt, de a 4 kilisek késtek a melegtől ezért a fémaraton mezőnye várt egy kicsit. Családias volt ez így is, hiszen a futók többsége régóta ismeri egymást. A Rajtpisztoly most egy nagy "faduda" volt, kis egyeztetés, hogy hol is van a váltópont és "Búúúú" mondta a faduda. Emlekedett hangulat, a fejemen a nyári viseletem egy textilpelenka nedvesen. Erős tempóban indult az eleje és Kareszt is hagytam elmenni és inkább fotózam. A forduló után nem láttam Livit /lehet hogy elkerülte a figyelmemet/ nem vittem zenét de volt mezőny körülöttem ... 8 kili táján már voltak fáradt kimelegedett futók, nekem egyformán "könnyen ment" persze nem erőltettem, kicsit lassab voltam mint a múltheti maraton elején. A váltóponton ott ült András, Encit várva és LIVI ! -Mi van? Még az elején rosszul lett és kiállt. Elgondolkodva futottam, a frissítőknél egy kis vizet a fejemre és a számba... Már kevesen voltak körülöttem, de meleg is volt. A 14-es tábla régóta fontos pont, itt már voltam agyhalott és száguldó futóbolond is. MOST kimérten jókedvűen hagytam el. "a lefutottnak már csak a fele van hátra" gondolkodtam egy kis tempóemelésen is amit aztán elnapoltam :-) sőt még lassultam is. Nem baj most jön a két hosszú egyenes 5-6 kilométere ahol eddig csak egyszer nem szevedtem... 16 táján egy árnyas frissítőnél Karesz iszik, törülközik, kényelmesen. Hirtelen elkapott a meleg mondja, és együtt idultunk tovább. Ez felerősítette a tempónkat, de én ismét elendegtem mert az már nekem sok lett volna. DE nem szenvedtem "komódosan", de talán nem is fáradtan fordultam a városi részhez ... azért az a másfél km egy kicsit már kedvemen kívüli vót:-) a vége előtt némi hajrá, és Péter egy hideg sörrel várt.... taps jó hangulat és zene !!! kis értékelés és vissza Encivel Andrást bekísérni... aztán zuhany, kávé... és volt ott egy "üvegtigris" lángosos-palacsintás csoda, ami jót tett sokaknak :-) "" Miért Üvegtigris? - Méé? Legyen Fapuma??? /a filmből/"" Az ereményhirdetéskor ENCI és ANDRÁS a harmadik helyükért serleget kaptak! Gratuláció!!! Lassan elbúcsúztunk a szervezőktől és a futótársaktól... Egy kis fagyival/sörrel ünnepeltünk egy közeli presszóban. Hazafelé is minden simán ment. András mindenkit a lakhelyéhez közel rakott is és kellemes emlékekkel lettünk újra gazdagabbak...

A VERSENY WEBLAPJA

Tisztára nyarat idéző májusi vasárnapnak nézhettünk ma elébe. Én vállaltam a sofőri szerepet, Laci pedig a navigátor szerepét. Vele és Livivel találkoztunk először a megbeszélt helyen, eddig minden simán ment. Encire és Kareszra néhány percet várni kellett, mert mint kiderült, először a Megyeri útnál keresték a Fradi pályát. Mindenki elhelyezkedett, mindenki jól érzi magát a hát-, láb-, gyomorfájáson kívül? Igen! Akkor ne csak a nap tűzzön, tűzünk mi is Varsányba!

Jóval előbb odaértünk a településre, már csak egy árnyékos parkolót próbáltunk vadászni, ami csak-csak nem akart összejönni. Nem baj, jól működik az árnyékolástechnika. Pár perc és sok év kihagyás után újra az iskolában voltunk. Egyre jobban kezdett elhatalmasodni rajtunk a versenyláz, főleg, hogy Karesz és Laci már 40 perccel a rajt előtt teljesen túlpezsgett állapotban voltak. Hamarosan már rögzített állapotban volt rajtunk a rajtszám és még az ujjbegyeinket sem sértette fel a biztosítótű. Kence-fice, csomagleadás, utána mehetünk is kifelé a suliból. Még bőven volt időnk, próbáltuk megkeresni jó barátunkat az „Árnyékot”, de erre a versenyre nem jött el. Érzésre olyan 30 celsius fok környékén lehetett a hőmérséklet, ha nem több. Megnéztük, ahogy a korábbi verseny résztvevői beérnek a célba, próbáltunk mintát venni a mozgásukról. Tulajdonképp én könnyen voltam, mert Enci váltótársaként első lépésként csak a cukrászdáig kell elsétálnom. Van aki szivatóval, van aki fagyival indul. Most még csak ott tartunk, hogy a rajtvonal környékén ácsorgunk és az én kivételemmel mindenki a bemelegítésnél tart.
…6 perccel később:
Gyerünk fiúk, gyerünk lányok! Elérkeztünk a rajt pillanatához, pontosan 23 perccel később, mint a tervezett idő elstartolt a mezőny. Tudjátok mit csináltam, amíg Ti futottatok? Pár percre visszamentem a suliba, elintéztem, amit el kellett, még pár korty víz, és kisvártatva kisétáltam a cukrászdáig – az elágazásnál balra. Rengeteg időm volt, hűsöltem az árnyékban és mindenféle eszmecserét folytattunk a többi váltótárssal. Közelítőleg kikalkuláltam, hogy Enci nagyjából mikorra juthat el idáig, gondoltam rá, mennyire izzadhat, amíg nekem itt a hűvösben olvad a nyelvemen a puncs. Képzeljétek, volt itt két szülő két gyerekkel, és mindenkinek a tölcsérében csoki-vanília. Nyal az egész família. Egyszer csak váratlanul Livi ért ide elég korán, túlzottan megviselte a szervezetét ez a nagy hőség és meglehetősen az elején nem bírta a szervezete a megterhelést és inkább visszasétált idáig. Nem tudom, rosszul esett neki, hogy így alakult számára a verseny, éreztem rajta, próbáltam némi bíztatást adni neki, de nem sok mindent tudtam mondani. Előfordulhat bárkivel, még ha nem is így szeretné, hogy a szervezete tiltakozik a külső körülményekre, vagy bármi egyébre.

Emlékszem egyszer a Steffi Graf sem tudott kiállni teniszezni, mert egy ártatlan mozdulatnál a lépcsőn lefelé kificamodott, vagy talán el is tört a bokája. Mindeközben az első futó 35 perc után ért a váltóhelyre a 9-es km-hez, ezután nem sokkal már én is kezdtem bemelegíteni, szorosra fűztem a cipőfűzőt, és úgy vártam a váltótársamat, aki hamarosan nagy lendülettel megérkezett a cukihoz. Erőteljes váltás Encivel és lendületesen nekiiramodtam az első kilométeremnek. Pár kilométer után utolfutottam a Bébielefántos csapat egyik tagját, a Jocót, akivel mi évfolyamtársak voltunk a fősulin. Pár kilométer erejéig visszavettem a tempómból, hogy megbeszéljük az elmúlt évek fontosabb történéseit, miközben tőlünk jobbra terület el a Délegyházi kavicsbányató. Aztán a legközelebbi pihenőnél én visszaváltottam a saját tempómra, és onnantól megállíthatatlanul haladtam a cél felé. Nem mondom, nem fáztam, egy idő után az a minimális 200m-enként egy fa árnyéka is elfogyott, már csak a frissítőknél kínált vízre és mazsolára alapozhattam.
…~28 perccel később:
Már csak az utolsó pár száz méter van előttem, kicsit erősítek a tempón, egy utolsó sprintet még próbálok bedobni, és 33 méterrel a cél előtt meglátom Encit a pálya szélén, aki becsatlakozik mellém, hogy a páros együtt érjen be a célba, és sikerült! 2:03:48 Kicsit fújnom kell.
Jól van, jöhet 2 pohár szóda és az 5 lángos! A mondat második fele csak félig igaz. Mindenki megvan, senki nem veszett el, ezt örömmel konstatáltuk. Zuhanyzás, átöltözés, lángos, palacsinta. Majdnem elvesztettük Lacit és Kareszt, de kiderült, hogy csak kávézni mentek el. Frissek, tiszták vagyunk, de még mindig meleg van.
…~39 perccel később:
Elérkezett az eredményhirdetés ideje, mi az esélytelenek nyugalmával szemléltük, tapsoltuk a dobogós helyezetteket, mígnem elérkeztünk a vegyes kétfős váltók eredményhirdetéséig. Mint derült égből a villámcsapás, olyan meglepetésként ért, hogy a 205-206-os páros tagjai, azaz Enci és András érték el a harmadik helyet. Ilyen szép lánnyal még sosem értem el érmes helyezést! (illetve máshogy sem értem el). Milyen lelkes a kis csapatunk!
Vigyázzatok, mert ha én valamit valahová leteszek, azt nem biztos, hogy fel is veszem! Csupán azért, mert megfeledkezek róla, elfelejtem, nem tehetek róla. Így maradt el majdnem a bronzérmeseknek járó bor, és a nem sokkal ezelőtt, a versenyen még rajtam lévő póló, de ez viszont teljesen elmaradt valahol. Livinek köszönhetően sikerült pótolni egy másik ugyanolyannal. Tele élményekkel vissza a kocsihoz, és a végére egy közös levezető fagyizást beiktettunk a hazaindulás előtt. Pont oda mentünk ahol én várakoztam, tudjátok, ahol nyal az egész família. Na, most mi is így csináltunk. Miután betoltuk az egészet az arcunk mögé, átsétáltunk a túloldalra a kocsihoz, elhelyezkedtünk, becsaptuk magunk után az ajtót és távoztunk!

Ég veled Dunavarsány! Jövőre újra ugyanitt?