rokalaci beszámolója:
Az idei második maratonra készülés nem volt "lelkes" és nem volt erős. két harminc alatti és egy32 kili lassan... De mégis nagy volt a várakozás, mert a nevezes.hu oldalon egyesületnek regisztráltam a TÁVFUTÓ MŰVEK-et és egyedi rajtszámot ígértek amire a logót is küldtem... Jó is lett!!! De aki a nevezése után /utólag/ állította be magának a távfutóműveket csapatnak, azt már nem vették figyelembe... Mivel Pozsonyban váratlanul sikerült a négy óra... most sem izgultam, de ha több lesz az se baj. Sipi, Karesz és én együtt érkeztünk, mindjárt a többi csapattaggal is találkoztunk: Panni, Tünde és Runninglaca. Gemolaci rajtszámát felvettük. és kiderült hogy egy Toy-Toy kevés egy ekkora rendezvényhez. A különleges rajtszámok miatt több csoportfotót is csináltam de sose volt rajta mindenki. Gemolaci családostul érkezett és nem messze parkolt tőlünk, ÖT egyéni frissítőt tett az asztalra, a komoly szándékát megerősítve. Közel voltak a dabasi lányok is készültünk a rajthoz, (István) köszönt ránk és beszégettünk régebbi dolgokról is. Persze még sok ismerős volt, Csabai Csaba /a népligeti találkozóról/ és még sokan. Sütött a Nap és jó idő volt, MELEG IS de még nem féltem tőle. A rajt után nem sokkal szét is szakadtunk a saját tempóknak megfelelően, ezért vittem rádiót is. Az első körben fotózgattam, és könnyedén futottam 5,08-as tempót. Nem is figyeltem csak futottam. később láttam, hogy tartósa 5,30-on belül vagyok, még a félmaratoni távnál is. Viszont a maratoni mezőny csekély volt és én magamra maradtam. Ásványvizes üvegből öntözgettem magamra és ittam keveset menet közben. A frissítőkön most SEM volt ISO ital /vajon Méé nem??/ Víz, banán, csoki, sósrágcsa. A negyedik 7 kilis körben 6-os tempóra estem vissza... de még nem volt baj, csak gondoltam, hogy jobban beoszthattam volna eddig az erőmet. Bár még arra számítottam, hogy egy tartós 6-os tempó az 5,30 után még jó befutó-időt ígér. Megittam a mentholos frissítőt, és az 5-6. kör elején várt az energiaitalom. De az 5. körre idulva már lassabb lettem 6-osnál is, mégsem hajtott semmi a gyorsulásra. Sem a frissítők, sem a versenyszellem, nagyon egyedeül voltam, így nem volt motiváció. Viszon égető NAP volt locsolgattam magam, és "unottan" vártam a végét. Egy kicsit próbáltam összeszedni magam az utolsó kör előtt, hogy ha az még nem lesz rosszabb... De hosszan kényelmesen ittam meg a frissítőt, és nem hajtott semmi. Azán még többször belegyalogolva adtam meg magam az aznapi körülményeknek... A Négy órás beérés már elúszott, Már "ráérek :-)" A 14 órás híreket is sétálva hallgattam meg a füldugómon, miközben az Ady Endre útból még sok volt hátra. A Célban kiderült, amit korábban is sejtettem, hogy rövidebb volt a táv, DE nem zavart :-) Az időm, a kétévvel ezelőttivel megegyezik.../4:07/Most Karesz várt sörrel ott ahol két éve én őt. Most kérdezem tőle, hogy a többieknek milyen volt? Két perccel utánam ért célba Panni, élete legjobbjával, a harmadik maratonján fél év alatt!!! /4:09/ Gratuláció neki és Tündének, aki kicsit lassabban de szintén legjobb idővel ért célba... A sörre összegyűltünk fiúk, és kicsit bágyadtan hallgattam a gyosabbak élményeit :-). Kiderült hogy korosztályos harmadik Gemolaci!!! Éljen, akkor maradunk az eredményhirdetésen és valami tombola is lesz. Ott aztán kiderült, hogy RuningLaca a félmaraton abszolút győztese, és Panni korosztályos Második a lányoknál a maratoni távon. Három KUPA a Távfutó Műveknek !!! erre viszont nagyon büszke voltam! Vajon én engedtem nagyon el magam, vagy a többiekben volt valami plusz??? - Nem bánkódtam... amikor a tombolán egyszer csak a HETES !!! számot húzták ki! AZ én vagyok HIHI --- A szpíker eddig is megnevezett, mint sokat fotózós futót, de most megint engem szólított...Nem kis nyeremény, egy kétszemélyes bécsi Kirándulójegyet nyertem a Máv-Start-tól!!! madarat lehetett volna velem fogatni, DE szerencsére ezt senki nem akarta kipróbálni :-). Ezzel tényleg rendkívülivé vált ez a nap.... hazafelé a kocsiban lenyugodva beszéltünk az eseményekről...

Gemolaci beszámolója

Elég jól sikerült eddig az évem, legalábbis jóval több a km átlagom, mint a korábbi években volt. Egy-egy kihagyott hét, egyik mindjárt a 12 hetes maratoni felkészülésem elején csak kevésbé befolyásolta az edzettségemet. Viszonylag sok 20km feletti futásom volt, egy 30-as és egy 34-es és csak kevés edzés maradt ki, bár a legkeményebbnek szánt blokkban több is. A sok futott összkm meghozza majd a gyümölcsét, gondoltam. Május elején el is értem az 1000. km-t.
A ráhangoló héten sehogy sem találtam a tempót, 4:40-re álltam be, pedig 4:35-ös átlag volt a terv. A munkahely miatti fáradtság is betehetett, de a verseny napján már csak azért kellett izgulni, hogy időben leérjünk. Most én vezettem, meg jött az egész pereputty, hogy egyéves lányom megtanuljon járni. 5 éve a fiam is egy maraton futásom napján kezdett önállóan sétálni.
Fél 10 előtt sikerült leparkolni, leadtam 5 egyéni frissítőt, 1,5-1,5dl gatoraddel, Rokalaciék korábbi tapasztalataiból kiindulva. Biztosra mentem, bimbóra, hajlatokra babapopsikrém, fedetlen testrészre naptej, sapkámra pelenka varrva, hogy védje a nyakamat a közvetlen napsugárzástól. Rokalacitól átvettem a rajtcsomagom, némi fényképezkedés, rövid bemelegítés, majd rajt.
Egy kisebb csapattal tartottam, ami hamar csak egy főre csökkent előttem. Km jelzés nem volt, így az érzéseimre hagyatkoztam a tempót illetően. A fordítónál a frissítő csak vízből állt, meg némi szilárd táplálékból. Úgy voltam, hogy a körök végén csak a saját izómat fogyasztom, nehogy meglepetés érjen. Jól tettem, mint utóbb kiderült. 4-5km körül ismét beért egy többfős alakulat, kicsivel haladtak csak gyorsabban, így felvettem a tempójukat. Úgy éreztem jó a tempó, picit talán erős, de valahol 4:30-4:35 közöttinek véltem, hisz ez a terv. A kör végefelé kezdett gyanús lenni, és tényleg, 30 percen belüli első kör... Na most vagy rövidebb a pálya, vagy ilyen jól megy. Inkább nem kockáztattam és visszalassítottam egy kicsit. Így maradtam egyedül, fogalmam se róla hanyadik helyen lehetek, de a tavalyi gyenge eredményekből kiindulva valahol az első 4-5-be képzeltem magam, melyből 2-3-at majd befogok. A második kör 32perc körül alakult, és még mindig jól ment. A harmadik is hasonlóan, a vége előtt utol is értem egy maratonost. Féltáv 1:33:30, kicsit erős, de betudtam a gyors első körnek, ami úgy véltem nem befolyásolt különösen, nem lőttem el korán a tartalékaimat. Elérhetőnek tűnt egy 3:12-es eredmény is. A 4-ik, 5-ik kör is jól ment, bár egyre lassuló tempóban.

Az utolsónak nekieredve biztos voltam, hogy meglesz a 3:15, de nem akartam veszélyeztetni, így nem hajtottam magam nagyon. Ekkor kezdett némi görszerűség meg-megjelenni, de uralkodtam rajta, bár ez további lassulással járt. Egyre több résztvevőt köröztem le, közeledett a cél. Velem versenyben nem volt közelben senki, de az utolsó szakaszon hátranéztem és megijedve lesprinteltem a maradék 2-300m-t. Később kiderült, csak délibáb volt, egy korábban lekörözött versenyzőt véltem konkurenciának.
Így legalább biztosan meglett a 3:15 alatti idő, bőven a legjobbam eddig, mégha a valóságnál rövidebb is lehetett valamivel a teljes táv. A sprint miatt eléggé elkészültem az erőmmel a végére, de nem görcsöltem be. Talán eddig a legjobb formámban voltam egy maratonon, végig futótempóban, 5percen sose kívül, és a meleg se befolyásolt. Talán ha a fordítónál nem csak víz, hanem izó is lett volna, jobban bírtam volna a végét. A szervezetem viselte volna még a terhelést, az izmaim nem vittek volna még sokáig anélkül, hogy beálltak volna.
Célban a család várt, némi kókadozás, majd Laci beérkezése után irány egy sör Sipi, Karesz, Rokalaci társaságában. A szervezőket hiába kérdeztem, ki hanyadik, fogalmuk se volt, csak az aktuális beérkezőkkel voltak elfoglalva, nehogy kimaradjanak a listáról. A parton sétálgattunk, Ági inkább nyűgös volt, eszébe se jutott, hogy elinduljon egyedül. Azért visszatértünk az eredményhirdetéshez, ahol kérdeztük hol lehet beváltani a tésztajegyet, ami persze nem volt nálunk. Mondták ott az eredménylista mellett, nosza megnéztem, csak az első 11 beérkező volt rajta, DE bár erős volt a mezőny jóval a tavalyihoz képest, abszolut 9. ééés korosztályos 3. lettem! Így már örömmel vártam a dobogóra hívást, miközben az ingyen elkunyizott tésztát majszoltuk. Bendegúz fiam is jött velem a dobogóra, el sem engedte a kupát sokáig. És ami még jóhír, másnap csak elindult egyedül Ági lányom! Mondtam én asszonynak, maraton kell hozzá:) Ha már itt tartunk, első maratonom is a fiam születése után 3 héttel volt meg, szóval megvannak itt a kapcsolatok (legalábbis ezzel magyarázom otthon, miért kell nekem több maratont futni).