Először indultunk Pozsonyba maratont futni. Kespeti nem túl nagy autójában a három félmaratonos Aida, /első fémaratonja 2:23 lett!!!/ Gemolaci és Peti. Maratonos Karesz és rokalaci. Korai kelés síma út... két óra alatt már Ausztriában voltunk :-))) aztán vissza. Ezután gyalog tettünk egy nagy kerülőt, mert felragasztott nyilak körbevezettek egy nagy parkoló és egyéb terek körül, mielőtt a újra a kiinduláshoz értünk volna... De nem esett szerencsére. Végre a regisztrációnál gyors és segítőkész lányok intéztek mindent, egyikük még magyarul is beszélt. Bőven az eredetileg kiírt zárás után vettük fel a rajtcsomagot... Egy rajtszám előre, egy hátra, a chippet a jobb lábra, CSAK xl-es póló TOILET, on right... A chip pántbafűzésével volt némi nehézségünk, míg azon tanakodtunk hogy miben fussunk... egy nagy pláza volt az élettere a futásra készülőknek, ezért nem tudtuk mi van kint. Próbáltuk az ismeretlen helyen feltalálni magunkat és valami találkozópontot keresni... Ittam a csodakeverékemet, és az oxigénes vizet... a félmaratonosok meg kijönnek a célhoz négy óra múlva /ez volt a terv/... Aida az első előtt láthatóan nem izgult... Peti és Laci konkrét időket tűztek ki. Karesz tele energiával, én /a felkészülés eredményként/ négyóra tíz-titenötre készültem. A rajtfolyosón találkoztunk Metálékkal és láttuk, hogy nincs nagy rend a futóidő-zónákkal kapcsolatban. A tömegben törekedtek előre 3:30-as táblával és lufikkal. A Rajt talán nem volt olyan "zajos" mint pesten és Bécsben. Karesszal maradtunk ketten és egy kényelmes 5.30-5.40 közötti tempóval mentünk és én fotóztam... csak az első körben terveztem fényképezni, /két körös az útvonal/ ezért figyeltem a látnivalókra, mikor már az unalmas részén voltunk akkor is kattingtattam az út dokumentálása miatt.  6-7 kilinél elemcsere Karesz segítségével és mondtam, hogy fusson... én tartom az 5.40-es tempót félútig, aztán majd lassulok... Nem esett az eső, a hőmérséklet 9 fok volt, olyan /különben bevált/ futócipő volt a lábamon amit még fel sem próbáltam. Sokadik pár és tudom hogy jó. 12 kili táján magyarul köszönt rám valaki, bemutatkoztunk, Mendel Janóval már látásból ismertük egymást. Most jó volt a közös tempóban futni és kicsit beszélgetni is. Beértünk az óvárosba és reméltük, hogy az emelkedők nem lesznek benne a végén újra... A félmaratont 2:00-ára mértük... és eltettem a fényképezőgépet. Beosztóan mentünk tovább, nekem 26-nál ott volt z első leadott energiaitalom, amit sétálva megittam. Most kevesebbet frissítetem mint máskor, talán a hűvös miatt és mert előtte jól ettem-ittam. 30 kilinél bevettem a metholos fájdalomcsillapítót... és utána nem sokkal "bemelegedtem" /hihi/ szándék és figyelés nélkül 5.30 körüli tempót toltam ... érezve magamban az erőt... Janó el is maradt, de a végén neki 10 perces javulással lett egyéni legjobbja ez a futás. 31,5 kilométernél  három órája futottam... "Ez meg lehet négyórára" örvendeztem magamban, és egy kicsit még ráerősítettem. Jól ment, a sok sétáló és döcögő futó előzése emelte a kedvemet. Közeledett a másik lerakott redbullom helye és számítottam is rá... ott nem is volt egyéni frissítő ahol számítottam, és 36 után meg nem volt az aztalon az egyéni frissítőm... már-már megszokott, hogy az egyik frissítőm eltűnik... Most nem csapott annyira földhöz a dolog, ettem egy falat banánt, egy deci ISO-t aztán nyomás tovább.. " Már csak 6 kili és jó erőben vagyok" Talán nem is lett volna jó még egy "turbó"  tempóm a négyórás beérkezéshez igazodott. 38 táján még egy kicsit megtoltam, hogy "legyen akkor már belül" ... de észrevettem, hogy erőltetve se vagyok sokkal gyorsabb.. így csak koncentráktam az egyenletességre... az óvárosban benne volt a két nem, HÁROM emelkedő itt a végén is, amiből kettőt megtiszteltem egy kis sétával... utána könnyedén a lejtőkön... de már láttam hogy nem lesz négy órán belül, mert én mindig 42 kilire számoltam, pedig ez is, mint más helyen is 42,2-nél is hosszabb 42,5 volt a hossza.. 42,2-nél még 4 órán belül voltam, a verseny céjában 4:01.45... Nagyon boldogan, akkor már fáradtan ünnepeltünk a többiekkel... Karesz 5 perccel előzött meg, és Gemolaci egy Jó dobozos sört nyomott a kezembe "vigaszdíjul" ... A terv alatti időm... az új cipőm, a jó futóidő és eltalált öltözet, az előre és közben jó frissítésnek és Janónak is közönhető aki ha nem lett volna, a közepe máskén alakul... A félmaratonosok is elégetettek voltak és már átöltözöttek... kis nehézséggel ez nekem is sikerült :-) Siessünk át a határon és "otthon" együnk igyunk valamit... Indultunk és még egy ideig a helyszín közelében gonoltunk a jó futásra... én szinte el sem hittem akkor már, hogy túl vagyok egy "négyórás" maratonon. Hazafelé a sztrádáról letérve, Lébényben ettünk-ittunk egy nagyon jót.... és aztán még a kocsiban hazáig "hülyéskedve" .... röpült az idő, köszönet Petinek az oda-vissza vezetésért.... A legjobb versenyeim közé került ez a pozsonyi maraton.