Szóval úgy hozta a sors, hogy az autóm lassan kuka lett, a motor meg elkészült. Jipiiiiiiiiiiiiiii!!!!!! Hát akkor egy nagyobb túra kellene, meg anyámnál is régen voltam már Pécsett, igy összekötöttem a kettőt és ráadásul leltem egy futóversenyt is a közelben. Máré-várfélmaraton. Tudom hol van a Máré-vár, de sosem jártam ott, mindig csak elsuhantunk mellette autóval (Trabantos korszakban pöfögtünk a helyes kifejezés), mikor Szászvárra utaztunk rokonokhoz. Szászvár és a rokonok még megvannak, a Trabi már nincs (BAE-060 a rendszáma, esetleg valaki tud róla?)Nosza szombat irány le mutterhozköritve némi baráti látogatásokkal, majd vasárnap reggel korai kelés, reggeli és usgyi motorral Magyaregregyre. Itt üzenem az anyukámmal egy lépcsőházban lakóknak hogy a ti ká anyátokat, a motorom kipufogója nem is olyan hangos, na meg vasárnap fél nyolckor egy rendes ember már talpon van! Mivel nincs messze Magyaregregy Pécstől, alig fél óra alatt leértem. Aki járt már erre az tudja mennyire frankó az a hosszan elnyúló völgy amiben Magyaregregy fekszik, aki meg nem az usgyi oda turistáskodni, le fog esni az álla az tuti! Amúgy errefelé javarészt svábok lakják a falvakat, ennek megfelelően minden tiszta, rendes, már-már fájóan tökéletes. A rajt helyszine a várhoz vezető feljáró aljában elterülő parkolócska, ami az erdészeti útról nyilik. A verseny a Magyaregregy-Zobákpuszta közötti erdészeti műúton zajlott, ami 2/3 részben elég jó minőségű, a többit nem minősiteném mert még a végén a bazdmegek csak úgy röpködnének a levegőben. Szóval rajt, első kilinélfrissitő és egyben a 2 kilis ovis táv forditója. Már az elején a padkán előre siettem, és nagyjából az 5. helyen haladtam a teljes mezőnyben, ami annyit tesz hogy a félmaratonosok között második helyen toltam, és volt előttem még 3 a 7 kilis mezőnyből is. A pálya nagyjából a 2 kilinél ment át enyhe emelkedőből egy közepesen cumiztatós kaptatóba, és kitartott a 3 kilisforditóig, ahol frissitőpont volt szerény de annál jobb terülj asztalkámmal. Kihagytam, utolsó 500 méter kaptató a hegytetőig. itt a 7 kilis mezőny visszafordult, a félmaraton pedig tovább Zobákpuszta felé. A tetőn beért egy cigány csávó, majd kiestem a bugyimból ahogy megláttam, náluk ez nem megszokott hogy valaki sportol, és pláne hogy fut. Kicsit dumáltunk, majd a lejtőn 4 perces kilikkel toltuk, szóltam is neki hogy menjen előre, a második helyen lesz! Nem akart! Némi szerpentines ereszkedés után jött egy erős emelkedő, ahol beálltam mögé, majd próbáltam kerülni innen-onnan aminek az lett az eredménye hogy erőltette a futást. Láttam hogy nem birja, igy mellé mentem és próbáltam még jobban húzni felfelé, amikor átváltott gyaloglásba és levegő után kapkodott, nem kellett sok hogy kivégezzem. Kivégeztem! Én még előre siettem majd az erősen emelkedő részen belegyalogoltam. Az iszonyat meleg miatt kellett volna egy közbenső frissités még a 3 és 10,5 köz, sajnos nem volt, a háti viztartályomban meg lassan felforrt a víz, langyos lötty jött belőle, plusza fák között a levegő sem mozgott de a nap sütött kegyetlenül. Szépen lassan kezdett felforrni az agyam. Üldözőim lassan elmaradtak, bő 2-300 méter előnyt szedtem össze, mikor elértem a forditót. Ivás, evés, hideg víz a fejemre és usgyi vissza. Kb 100 méterre a forditótól találkoztam üldözőimmel. Na bammeg, illő lesz jobban belehúzni! A pálya olyan hogy 3,5 kiliig emelkedik, onnan kb 1,5 kilit lejt, majd ismét emelkedik kb2,5 kilit, majd onnan végig lejt a forditóig. Na visszafelé egy bő 4 kilis emelkedéssel indult, aminek soha nem akart vége lenni, majd nagy nehezen elkezdett lejteni, hogy utána jöjjön ismét egy emelkedő. És itt beütött a krach, eléheztem de nagyon! Éreztem egy pillanatnyi megingást, gyorsan átváltottam gyaloglásba és úgy nyomtam felfelé, lassan kezdtem magamhoz térni, de nem voltam az igazi.

És a második helyen haladtam, a dombtető előtti utolsó kilométerig! Na itt a kaptatón felfelé négyen beelőztek, próbáltam tőlük szerezni szőlőcukrot, sótablettát ezt-azt, de senkinél nem volt semmi. Az engem másodszorra leelőző srác iszonyat ramatyul festett, vele később még összefutottam. Szóval dombtetőre felértem, innen már csak 3,5 kili volt vissza, és ugye alig 500 méter a frissitőig. Annyira elerőtlenedtem, hogy a futás is nehezemre esett, alig tudtam betámolyogni a frissitőig. Ott ittam, ettem, pihegtem, majd ahogy jött az üldözőm, nekiindultam a maradék 3 kilinek, lesz ami lesz alapon. Amúgy ekkor a 6. helyen voltam, az üldözőm a női mezőny később győztese volt. Nehogymámegelőzzőnvazzeeeee!!!! Tétova léptekkel indultam a lejtőnek, kb 1 kilikellett hogy erőre kapjak, és valahol 5 perces tempó környékére gyorsuljak. A cél előtt 1 km-el van az utolsó frissitő, ugye ez volt az ovis futam forditója. Na itt találkoztam egykori üldözőmmel, aki olyan ramatyul nézett ki már akkor: a frissitőnél esett össze, de már látótávba érve is bizonytalanul mozgott, szédelgett, és igy is be akart érni a célba! Sajna csak autóval sikerült, több órás ápolás után tért magához. Szóval egy gyors pillantás rá, éppen elindultak orvosért kocsival, szegény egy székben pihegett fennakadt szemmel. Hát én itt semmit sem tehettem, igyusgyi be a célig, ahol iszonyat mennyiséget megettem és megittam, mire teljesen magamhoz tértem. Szar dolog az eléhezés, még szarabb amikor nincs nálam sem cukor, sem só hogy kikúráljam magam ebből az állapotból, a megszokott aszaltgyümölcsömet is elfelejtettem elhozni. Cumi ezerrel. Valszeg nem lett volna nagy gond, ha nincs ezer fok és nulla szél, de volt és hamar kimerültem, de akkor is, életemben először a dobogó közelébe jutottam, bár bevallom férfiasan azon imádkoztam hogy nehogy kupát kapjak valami jó helyezésért, mert a motoromon már nincs hová felkötözni J. na nem is kaptam, csak egy oklevelet az abszolút és egyben férfi kategória 5. helyezéséért, 1:52,13 idővel. Utána még megnéztem a Máré-várat, ami egy felújitás alatt lévő aprócska lovagvár. Innen stilszerűen futva értem vissza a dijkiosztóra, ahol kiderült hogy az oklevelemet más kapta meg, de gyorsan irtak egy másikat nekem. Helyben nem volt fürdési lehetőség, de egy kilire a főút mellett a helyi strandon ezt is meg tudtam ejteni.
Értékelés:
Pálya: elég jó
Szervezés: kiváló, bár kellett volna ebben a melegben még egy frissités 7 kili környékén
Csapat: prima!
És lenyűgöző a környezet, besza-behu, olyan jóóóóóóóó!!!!
Bónusz: ingyenes belépő a strandra, ahol meleg vizben le tudtam fürdeni
A beszámoló Gyurján Andi számára itt véget ért, Andikám usgyi mosogatni vagy mittudoménmitcsinálszcsakmennyélinnen.
Na szóval a strand Magyaregregyen olyan amilyent a sváboktól elvár az ember, tiszta, rendes, takaros, de nem is ez a lényeg: bazmeg, arrafelé a csöcsöt ingyen osztogatják és mindjárt kettőt kap belőle minden nő! Hát másodpercenként akart belőlem kijönni egy hűbazdmeg! A szemeim kocsányon lógtak, és néha defibrillátorért kiáltottam volna, annyira ütős volt a látvány! AKAROOOM!!! Na persze hátulütője is van ennek a helynek: a brutál hónaljkutyák kellően lelombozzák az ember lelkesedését…… és még sört sem tudtam inni, mivel még vezetnem kellett szerény 200 kilit Budapestig.
Sebaj, jövőre ismértMáré-várfélmaraton, és ha bele döglök is, de dobogóra akarok állni!