Azon a reggelen, mindenki jót akart!!! és abból mindig sok félreértés születik :-) Az autó ba aksi kellett /mint az én fényképezőmbe/ busszal is mehettünk volna, Karesszal de Zsánklód is odaért ahova nem beszéltük meg... és örültünk. Andi, Ádi, Karesz, Zsánklód rokalaci indult Rákoscsabára és útközben az is felmerült hogy a 180 és a 360 fokos irányok merre mutatnak... Terepfutás ismeretlen terepen, az eltévedéstől féltünk és Ádi 360 fokos iránya aggasztott minket :-)... regisztáltunk, Ingyen nevezés, apró rajtszám, de látható. jöttek még utánunk is a múltheti hatórás futókból is /Éva, Erzsi../ Koren Tamás és a szervezők szívesen tájékozattak... öltöző, WC, Zuhany... . VÉLETLENÜL megint a BSI futónagyköveti pólómban "gizdultam" és rajtam kívül a Rákosmenti nagykövetek is /Erika és Zoli/ velük is fotózkodtunk, és megállapodtunk, hogy nagyköveti közös futássá nyílvánítjuk a versenyt. Binder Tomi /régi futótárs/ jött oda, hogy mi ez? és Zolitól megtudott mindent :-) Közeleg a rajt. Andi a 4,7-es távra később indul. Zsánklód a bevált "vízhordó" jelmezben, Karesz bizonytalan, én óvatos a fájós sarkam miatt. Lesz egy frissítő és szalagok jelzik az utat, valamint nyilak és km jelzések is lesznek... Már melegben indultunk, és még melegebb lett az elején... Igyekeztem olyan pozícóban lenni, hogy lássak magam előtt futót... Dimbes-dombos valóban és már az elején is. Egy kis részen nehezebb erdős terep, de volt néha "pihentető" betonút is. A frissítőre már nagyon vágytam, és nagyon meglepődtem /nem vagyok idevalósi?/ Egy önkéntes előtt víz és málnaszörp /no more/ kértem, és öntött szörpöt.. de a mennyíséget látva aggódtam, hogy nem jut a következő körre... MELEG VOLT, póló le és gondolkodás, hogyan osszam be az erőt, miből nem tudtam mennyi van. Mormogtam magam elé "Zsánklód tud valamit" és beértem "Rákosmenti" Zoli nagykövettársamat, akivel beszélgettünk a terepen /hihi tényleg nem vagyok idevalósi/. Ám Ő az első kör végén kiszállt és én "bátran" indultam a második körre... lehet hogy enyhült az idő, és elég jó tempóban mentem a lejtőkön és óvatosan az emelkedőkön. Egyik emelkedőn gondoltam arra, hogy a terepfutás megtanít az erőt beosztani. A frissítő előtt van az erdős susnya és még egy nagyon meredek emelkedő... Felkiáltottam az aljáról. hogy Teát kérek NAGY pohárral... Szörp van, Jó, és vizet is /szerencsére mindkettő volt.. KELLETT IS!!!/ HA meleg marad az ídő akkor bizony nem lett volna elég ez az egy frissítő pont... Jó lenne legközelebb kettő, jól elosztva esetleg egy falat banán is. Határozottan hűlt az idő, de nem vettem vissza a pólómat. Innen végig előttem volt Jakab Tibi, és bár néha belehúzott, nem akartem leszakadni, nehogy eltévedjek... Élénk tempó, nincs megzuhanás... Már csak úgy tűnik, hogy nem lesz meg az igazán szépnek tűnő kétórás befutó... De toltuk rendesen.. már csak 5-4-3 stb. és kifejezetten hűvös lett, szeles esőpermettel. NO problemo! az utolsó hosszú lejtőn még jól megnyomtam... ÉS KÉTÓRA!!!! /persze néhány másodperccel több... Karesz mér 3-4 perce sört keres, de nem lel! És Zsánlkód is eltűnt Andival és autóval... /megint jót akratak :-)/ Mi gyorsan kocogva elidultunk sörért és mire megvettük addigra Zsánklód is visszaért sörrel amit Ő hozott:-) Andi HARMADIK talán az első futóversenyén... van sör, mindenki boldog... Kicsit körbejártunk elköszöntünk és Valóban kellemes verseny után Még ebédeltünk is egyet A "kultúrnevelési osztályon" ... Jó verseny jó társaság... Jövőre se hagyjuk ki... /rokalaci/

Vannak olyan futóversenyek, melyek története nem aznap kezdődik és nem úgy, hogy beültünk a kocsiba és elindultunk….. nanem arra gondolok hogy előző nap leutaztunk és bla-bal, kicsit más ez a sztori. Péntek este a céges moziban (igen, nálunk ilyen is van) kissé bekarmoltam, igy Andimra hárult a feladat hogy haza navigáljon a kocsival. Persze jó szokás szerint zárásig maradtunk, mi voltunk az utolsók akik kocsiba ültek. Andi inditana és…..khm nem indul a Ford. Gyors diagnózis a tünetek alapján: akkumulátor bekrepált. Bassz! Pont itt, pont most, pont velem történik, holnap futás, amúgy húsvét és hosszú hétvége, és hiába van kulcsom, az akkumulátoros raktárhoz nincs hozzáférésem a cégnél (járműalkatrésszel foglalkozom). Nem lenne semmi gáz, ha nem reggel 9-re beszéltük volna meg Róka Lacival az indulást. Persze nincs akkora baj, lesz akku de reggel 9-kor, és azt még ki is kell cserélni és pont emiatt jó hogy itt adta meg magát a cégnél, nem kell messzire cipelni az amúgy marha nehéz akkumulátort. Gyors sms Rókának hogy mi az ábra (amúgy nem olvasta el). Reggel korai kelés, majd usgyi be a céghez, és fél 9-re a behalt akku ki is került a kocsiból, na most jön a várakozás hogy megjöjjön a kolléga akinek van kulcsa az akkus raktárhoz. Közben telefon Róka Lacinak, aki azonnal elkezd kombinálni, szervezni + bonyolitani és persze közben kiderül hogy tök feleslegesen költöttem el 20+Áfát sms-re, mert el sem olvasta. Kezd ez a Róka Laci nekem nagyon sokba kerülni! Andi és Balogh Ádám közben befutottak, gyalogosan az Europarktól érkeztek ahol Ádit vettem volna fel elsőként. Kocsi közben elkészült (összeraktam annyira hogy használni tudjuk), gyors elpakolás, kézmosás és 9.20-kor el is tudtunk indulni. Bár Róka Laci eredendően átbonyolitotta a menetrendet hogy akkor Karesszal buszra szállnak és úgy támadják le a versenyközpontot Rákoscsabán, de sikerült erről lebeszélni. Szóval elindultunk és felhivtam telefonon (már megint költöttem rá!), megbeszéltük hogy a Mázsa u-nál, a buszmegállóban találkozunk. Na mi 3 perc alatt odaértünk, de sehol senki, még egy csikkválogató hobó sem árválkodott arrafelé, igy a Vaspálya u. elején álltam meg a buszmegállónál. Kiszállok, körülnézek majd elindulok a megbeszélt buszmegálló felé. Látom hogy az út másik oldalán Karesz és Róka Laci komótosan halad (értsd: gyalogol) a megbeszélt hely felé. Nosza telefon elő, Róka hiv de nem veszi fel. Közben erre is néznek, integetek, csápolok de semmi reakció. Kb sokadik hivásra elérem Lacit és odanavigálom magamhoz ?. Innen már pörögnek az események: Karesz nagyon fitten bepattan hátra, Rókát meg origamin edzett útitársaim behajtogatják mellé ?. Mint korábban egy beszámolómban jeleztem, nem kellene velük utaznom, ugyanis közveszélyesek: úgy röhögök vezetés közben, hogy csak az őrangyalok mentik meg a sok közlekedőt a súlyos karamboltól. Casco és életbiztositás szerintem mindenki másnap kötelező kellene hogy legyen, ha a Róka Laci beül hozzám. Menet közben látom hogy elég jó időben vagyunk a kései indulás ellenére,igy beugornánk a Rákoscsabai pékhez kenyérért, de brutál sor fogad: kilóg az utcára a vége, igy inkább a 2 saroknyira lévő bicajos boltba ugrok be Misihez, lecsekkolni hogy Andi drótszamara hogy is áll. (jelentem kész, csacsi-ragyi új gumikkal van felvértezve a Velencei-tó kerüléséhez, és minderre olyan szerény összeget mondott hogy az állam is leesett. Amúgy www.misibringa.hu mert ez itt a reklám helye). Misi bringaboltjától alig 5 perc kocsival a versenyközpont. Nevezés (Andi 4 km, Karesz, Ádi, Róka és én a félmaratoni táv), bratyizás ismerősökkel, málházás, öltözés (közszeméremsértéssé fajult némelyek átvedlése civilből futógúnyába!) majd ismét bratyizás és fotózás. Róka Laci megszokta hogy egy energiaital a bemelegitése, én inkább lekocogok pár kört a salakos pályán majd látom hogy vonul a tömeg valahová. Usgyi utánuk, beelőzök sokakat és elsők között érkezek a vélt rajthoz, amiről kiderül hogy csak pánikhangulatban vált azzá, a valódi rajtvonal vagy 300 méterrel arrébb van…. mindegy, bemelegités duplán megvolt. A rajt kissé macerásra sikeredett, mert közúton volt kijelölve és a helyi autósok ezt nem tartották tiszteletben, állandóan félre kellett állni mert jöttek innen is meg onnan is, és mikor onnan elfogyott akkor innen megint jött de amonnan is érkezett még….
Na mindegy, rajtot ellőtték, órám indit és a mezőny elejével vágok neki a távnak. Nap süt, enyhe szellő fúj, igen kellemes az idő és kb 400 méternél sikerül a háti vizzsákomonigazitani úgy hogy nem ugrál, stabilan fekszik a hátamon. Rókát és Kareszt lehagyom, kb 10.-ként érek ki a lakott területről. A pálya eleje és egyben vége a nagykörbe csatlakozásig kb 2 km. Első 500 méter beton, majd gödrös földút jön és a házak közül kiérve szántóföld széli kocsi nyommá szelidül. Szintemelkedése az első kilométeren jelentéktelen, majd a 2. vége felé jön az első domb közepesen meredek oldala. Itt páran igencsak meglassulnak, majd a dombtetőre felérve némi sik után rövid emelkedő és jön az elágazás. Mi balra fordulunk és megkezdjük az első nagy kört. Szinte azonnal lejteni kezd a pálya, eléggé egyenetlen az eleje, de a közepe jól letaposott, majd az alja a Noé Állatotthonnál bokatörően gödrös. Közben úton útfélen kutyasétáltatókba botlunk: ők a Noé önkéntesei, akik a menhely lakóit megsétáltatják hétvégenként (te csatlakoznál hozzájuk, vagy más menhely önkéntese lennél?). Itt kezd gyanús lenni a Róka Laci! Állandóan a sarokfájásra panaszkodik és nekem is elkezdett sajogni. Te jó ég! Megfertőzött a Róka!? Ez ennyire ragályos?! A Noé után jobbra le és át az M0 alatt, fel a dombra majd ismét lefelé visz az út. Nem túl jó minőségű de azért jó tempóban futható ez a szakasz is. A domb aljában ellaposodik az út és gyorsan beérünk Pécelre, ahol pár száz métert jó minőségű betonon tehetünk meg. Az utca vége a helyi Bronx, talán ennek is tudható be hogy egy rendőr és egy polgárőr is ott strázsál. Kiérve Pécelről felkaptatunk a dombra majd a másik oldalon le és be az erdőbe ami megváltás egy picit, hiszen eddig a tűző napsütés kisért minket. Na itt meg kellett állnom egy kétbetűs kitérőre és közben egy futó beért és le is hagyott. Na ne máááár!! Usgyi utána, az erdőben egy kört kell tenni úgy, hogy egy részén az ösvény szinte nem is létezik, csenevész fák között kell bujkálni és lesni a szalagozást. Kiérve egy szélesebb ösvényre ismét jó tempót lehet futni, bár ez a rész tele van alattomos bokatörő gödrökkel, emiatt nagyon nagy figyelmet és óvatosságot követel.

Az erdőből kivezető út vége egy nagyon meredek emelkedő ami rövid és a tetején ott a frissitő állomás, kannából mért világos sárgás és pirosas folyadékokkal (víz, szörp, bor?). Én nem állok meg igy visszaveszem a helyemet és loholok a többiek után akik néha távolodni látszanak néha meg mintha még messzebb kerülnének tőlem. Ez a rész jól futható, enyhe emelkedők és egy jó hosszú lejtő van benne, majd egy igencsak hordalékos betonúton átkelünk ismét az M0 alatt és a tetőre felérve jobbra fordulunk és…. na itt kicsit elegem lett a futásból. Az még hagyján hogy egy döglött nyúl napozott a futóút közepén az M0 másik felén, de itt meg egy hegynyi trágya van lerakva és emelkedőről érkezvén mindenki nagy tételben veszi a levegőt és ráadásul igencsak szaporán, úgyhogy az ájer rendesen és nagy dózisban jut mindenkibe igy belém is. Majd némi lejtő után visszajutunk az elághoz ahol korábban balra fordultunk és kezdtük a nagy kört. Most még egyet le kell nyomnunk. A körről összegzésképpen elmondható hogy 70%-ban a talaja jól futható, letaposott vagy kemény föld. A maradék része gödrös, egyenetlen vagy puha, talán ez utóbbi a legrosszabb mert zabálja az energiát. Bizony volt olyan szakasz ahol 5-10 méterenként ugráltam át az út egyik feléről a másikra mert vagy lejtett az a fele oldalirányban vagy fellazitott és puha volt. A második köröm érzésre jobb mint az első, már nagyjából tudom merre vannak a jobb és rosszabb szakaszok és hol célszerű futni. Üldözőm stabilan kb 50-100 méteres lemaradásban van tőlem, valahogy a frissitőállomás óta megvan ez az előnyöm, én sem értem ez hogy jött össze. Igyekszem megtartani a szerzett előnyt, kondicióm jó és nem önfényezés de igencsak kiváló tempóban nyomom a második kör elejét. Megint el a Noé mellett, át az M0 alatt, fel és le, rá a betonra. Pécel Bronx alsóra érve látom hogy a rendőr már nincs ott, ellenben megjelentek a kiváncsi tekintetek. Itt áldom a sorsomat hogy nem Robotzsaru vagy Terminátor vagyok, mert akkor kb az lenne az utolsó dolog amit hallok életemben hogy "Dik, nézd mán, áluminijum!" és eltűnök mint aranyóra Moszkvában. Túlélem ezt a szakaszt, utána fel a dombra, le az erdőbe, egy kör megtesz és fel a kaptatón a frissitő állomáshoz. Megint kihagyom a lehetőséget hogy vételezzek a színes folyadékokból és futok tovább. Hátamon a vizzsákom egyre könnyebb, ahogy folyamatosan iszom ki belőle a vizet.
Nagyon hasznos találmány, általában a táv első felében iszok többet, igy a második része könnyebb, nem gyötör szomjúság. Itt az erdőből kiérve vettem észre hogy az induláskor tiszta égbolton menet közben megjelent pár felhő igen gyorsan összeállt majdnem összefüggő felhőzetté, kicsit feltámadt a szél és elkezdett lehűlni a levegő. Saccolgatom hogy az esőt megúszom e, és úgy döntöttem hogy tutira igen, de ha nem akkor tévedtem és valakit nagyon megverek érte! Jelentem megúsztam az esőt…valaki meg a verést! Nyulunk még mindig a füvön hempereg annak ellenére hogy a nap már nem süt. Átsuhanok az M0 alatt, itt visszanézve látom hogy az üldözőm már 100 méternél jobban lemaradt. Trágyahalmot túlélem, igyekszem levegőt nem venni. Fáradok, de azért keményen nyomom, hamar befejezem a második kört és irány vissza a cél felé. Ez most jó szakasz, bő 2 km és végig lejt. Jól megnyomom és száguldok bőven 4:30 környéki tempóval helyenként, de 5-nél lassabban sehol. Ez a szakasz annyira jól ment hogy a korábban nagyon ellépett kék felsős futó ismét látótávolságba kerül (ő volt a női kategória első helyezettje), de befogni már nem sikerül. Cél előtt 100 méterrel Andi vár, nyakában lóg valami izé, én a lejtős úton jót hajrázok. Általam mért idő 1:49,49, ami terep félmaratonnál k…kutya jó, sikon szoktam ennyi idő alatt letudni. Befutónál meglesem hogy s mint állok, én vagyok a 7. befutó de a hivatalos idő 1:42, valamennyi. Ott rontották el hogy a 4km utánunk rajtolt el kb 7 perccel, és a stoppert nullázták. Hiba, még szerencse hogy saját magam is mértem. Andi nyakában egy érem lógott, a 4 km-en női 3. helyezést ért el élete első futóversenyén! WOW! és LOL! Közben kiderült hogy a sarki boltocska délben csúnyán bezárt, de hát kell sör mert valamivel kell a célban várni Kareszt és Róka Lacit. Bepattantunk a kocsiba, el a közeli boltig ahol gyors bevásárlást eszközöltünk és usgyi vissza célhoz. Sörrel a kezemben kóválygok, Karesz és Róka sehol. Megnézem a befutók listáját, hát már beértek. Telefon elő, épp Róka Laci hiv: beértek, látták hogy sehol senki és inkább elmentek sörért a boltba….. kbigy zajlott a beszélgetés:
Én:- Vettem sört, azzal vártam a célban, ti meg sehol!
Róka:- Mennyi söröd van?
Én:- Négy!
Róka:-Nekünk is van vagy hat!
Sebaj, lesz mit inni. Közben befut Balogh Ádi is egy lány társaságában, de frissitést nem kérnek. Pár perc és ismét összeverődik a társaság, befut Karesz és Róka Laci is a szatyor sörrel. Iszogatunk majd kitaláljuk hogy a közeli Pacal gúnynevű kajáldában folytatjuk, ahol táplálék és csapolt sör is van szinte korlátlan mennyiségben. Az odajutásunk is életveszélyes, csak úgy dől a hülyeség mindenkiből és nem adjuk alább a Pacalban sem. Szegény Spéter Erzsébet (a tulaj felesége, aki a jellegzetes sérójáról kapta a nevét), eddigi humortalan létezését sutba dobva nem birja ki vigyorgás és röhögés nélkül. Na igen, egy csapatnyi futóbolond futó bolond a vendége. És bár rengeteg pénzt áldoztam Róka Lacira (sms, telefonhivás°stb), ő rendezi a számlát és nem hagyja hogy kifizessem a részemet…. DE KÁR HOGY NEM RENDELTEM KI A LIBAMÁJAT! (össze volt fagyva a készlet, csak egyben tudták volna kisütni mind a 25 kilót….!). Utána már a szokásos vége lenne a sztorinak, azaz mindenkit hazavittünk, de…. Róka Laci volt az első akit kitettünk és érdekes jelenségre figyeltünk fel Karesszal: ahogy Rókától megszabadultunk, csend lett a kocsiban. Na ez két dolgot jelenthet: vagy nagyon zajos ember ez a Róka Laci vagy pedig ő csinálja a jókedvet….. ?.