Kissé másképp működök nyakon felül mint egy átlagos ember, tehát kutya kötelességem megírni az első maratoni beszámolómat úgy, hogy nem is futottam maratont, pláne nem a SPAR-ostJ. Róka Laci ha nem is túl sűrűn, de elejti egyszer-egyszer hogy majd eljön az ideje annak hogy maratont futok. Na persze erre mindig visszavágok hogy a síkon futás nem nagyon érdekel, és tényleg így van. Talán ez az oka annak hogy ha tehetem akkor terepfutok. Amúgy maratont még tényleg nem futottam, de kb 42 és 44 kilit terepen már igen. Szóval Andim nevezett a SPAR 30 kilijére, ami élete eddigi leghosszabb távja, tekintve hogy valamikor februárban kezdett el futni. Én ugye soha nem nevezek hónapokkal de még hetekkel korábban sem, így amikor megsassoltam a BSI-nél hogy mennyi a nevezési díj, hát bizony dobtam egy hátas/lementem hídba/húvazeeeee!!!! Na nekem ez ennyit nem ér meg, de Andinak megígértem hogy kimegyek szurkolni, persze közben keresgéltem más lehetőségeket a futásra a fentiek szerint, azaz occóér/kici forint és terepen lehetőleg. Na leltem a Vasas 25/40 teljesítménytúrát, és gyors legózás után arra a következtetésre jutottam ha kellően korán indulok, akkor lenyomhatom a 25-öst(ami amúgy csak 22,6km) és még vissza is fogok érni a Maratonra úgy, hogy Andit a táv jelentős részében kísérni tudom. Na ennek megfelelően ébresztő reggel 5, majd spuri a buszhoz és a HÉV segedelmével ki Pomázra. Szerencsére a rajt a HÉV állomáson volt, így gyors nevezés (pár adat beír a sajtcetlire, 600 forintot legomboltak rólam), némi szerelés igazítás és akkor irány a cél. Még az első EP, a Kőhegy lábánál botlottam bele egy másik futóba, aki korábban indult mint én, de még a kaptató elején megelőztem, és ha nem állok meg a reggeli ködös panorámában gyönyörködni, akkor bizony nem előz vissza. Pünkösdi királysága nem tartott sokáig, az EP után 200 méter kellett hogy visszavegyem a helyemet. Magát a túrát nem részletezném, nem ide tartozik, legyen elég annyi hogy a szerelésem az évszaknak megfelelően felül 2 réteg technikai ruházat volt + sapi és kesztyű, alul rövidgatya, meg futóhátizsák benne pár aprósággal (bő 3 kilóra sikerült felhízlalni). Még a Kőhegyen le kellett vennem a kesztyűt mert melegem volt, de a Dömörkapu EP-nél a Bükkös-patak völgyében viszont odafagytam a flaszterre, nem túlzás hogy azért nem pisiltem mert még az is meleg és bennem van. Ha kiengedem, menthetetlenül csak a tavaszi olvadás segít rajtam! Ráadásul itt még kerültem is egyet -mint sokan mások- mert nem a rövidebb de nehezebben járható turistaúton, hanem az erdészet betonútján tettem meg egy jókora távot. Ugyan hosszabb majd egy kilivel, de gyorsabb sokkal. Lényeg hogy a Dobogókő megmászása még most is strapás (jövőre a sípályán mászok fel, mert arra ugyan hosszabb de gyorsabb), de nem annyira megerőltető mint amilyennek látszik. Azért a Vasas 25 eredeti 22,6 kilijéből csináltam kb 23,5-öt, mindezt 2:51,46-os idővel, laza 1000 méter össz szintemelkedéssel. Hivatalos rajtidőm 6:50,00 volt, de ugye később indultam némi sminkelés-szerelés igazítás okán, lényeg hogy a kitűzött időben, a busz indulását jelentő 9:55 előtt ott voltam a célban. Volt időm arra hogy vegyek enni és innivalót, bratyizzak a szervezőkkel kb így:
- Jó gyorsan beértél!
-Ja, siettem kicsit!
- Még eléred a buszt is.
-Az volt a cél.
- Akár még a maratonra is odaérhetsz.
-Ja, oda megyek a 30-as távra!
Hát, nézett érdekesen, de hozzátette hogy volt már olyan aki letolta itt a távot majd ment a SPAR-ramaratont futni. Lényeg hogy a busz és a HÉV is pontos volt, így az Árpád híd alatti fordítónál például Sipit láttam futni. Nem túlzás azt állítani hogy a mezőny elejében futott.Sassoltam ezerrel, de Karesz sehol. A Batthyány téren némi frissítőt vételeztem, majd lementem a Tökömtudjamilyenrakpartra, „cukkolni” a futókat (sokan elég értetlenül néztem rám, ahogy ott állok futócuccban, hátitatyóval és csak sétálgatok, nuku rajtszám). Na nem is kellett sokáig várni, jött Róka Laci. Hát nem hagyhattam ki a kedveskedő szavakat:
- Jól van, Laci bácsi?! Mi tartott ilyen sokáig?! - Róka Laci röhög, pár szót váltunk egymással, közben futottam vele pár tíz métert vagy talán egy százast is, majd visszaindultam. Na akkor jött Balogh Ádi, arcára kövült Buddha-mosollyal. Vele is diskuráltam kicsit, meg kocogtam pár métert, majd kiálltam és vártam a következő áldozatot, aki Banó Gábor volt (ő a PÉÉF, azaz Pécsi Éjszakai futás szervezője). Pár szó vele is, majd megint kiálltam és vártam Andimat. A Batthyány tér a maraton 22., a 30-as táv 10. kilométerénél van, tehát innen nyugodtam számolhatok egy huszast a célig. Andi jött nem is olyan sokára, én meg gerilla akció keretében (bíróságon az előre kitervelt, szándékos elkövetés kifejezéssel fogják illetni ha eljutunk odáig) beálltam ingyen futni (éljen az anarchia!)! Megjegyzem hogy a zsákomban víz+gyümölcs, a kezemben egy Powerade volt, frissítőt a’la BSI nem vettem igénybe egyáltalán, amúgy meg közterületen kocogtam, nem én tehetek arról hogy Kocsis Árpiék is éppen akkor és oda szerveztek valamit! Andit igyekeztem nem hajtani, folyamatosan itattam és okosítottam (ebben jó vagyok), igyekezte hagyni hogy ő diktálja a tempót, bár ez utóbbi nem mindig sikerült.

A rakpartról felértünk elég gyorsan a Lágymányosi hídas fordítóig, itt már elég sokan kidőltek görcs és egyéb természetű rosszullétekkel. A híd alól kiérve belebotlottam Horváth Péter kollégámba, róla annyit érdemes tudni hogy 71 évesen már megengedheti magának hogy ne versenyezzen, de hát aki 60 évesen volt csúcsformában (3:30-as maraton, 11:30-as Ironman egyéniben….), az lazíthat ennyit. Amúgy csak szurkolni jött ki, bringával kísérte végig egy haverját, aki majdhogynem kezdő a témában, alig 43. maratonját teljesítette. Khmmmm… 43, na igen.
A szervezők kitettek magukért rendesen, az öt kilométerenkénti frissítés elegendőnek bizonyult, és feltűnően sok helyen szólt az élő avagy konzerv zene. Ezeken a helyeken különösen jó volt futni J. Andimmal szépen lassan átértünk Pestre, és lekocogtunk a rakpartra, amit itt Franctuggyamilyenrakpartnak hívnak. Szépen tempózunk enyhén lassulva és már a Parlament előtt járunk, rengeteg a szurkoló. vannak akik konkrét személyhez jöttek, de sok a külföldi turista is aki beállt hajrázni, szurkolni mert ez nekik egy jó buli. A rakparton felfelé kocogunk, szemből enyhe szél hűsít, a beígért 15 fok helyett érzetre van vagy 20-22 is. Közben megy az okítás ezerrel főleg az itatók előtt: 1. ne csak az arcod hanem a tarkód is mosd meg és a nyakad is körben, jól hűsít 2. kis iso, kis víz, de előbb az iso mert utána az ízét le tudod öblíteni a vízzel 3. ne igyál sokat mert lötyögni fog a hasadban, és k..va szar úgy futni  satöbbi. Na itt a Dráva utcáig elkocogtunk, visszafelé már a fáradtság jelei erősen mutatkoztak Andin. Én ezt a lassú tempót (kb 7 perces vagy még az alatt) már untam picit, így kínomban pacsiztam a szembe jövőkkel, majd inkább előre ügettem és a frissítőállomásról hoztam egy pohár vizet Andinak. Utána megint okosítás: a felső rakpartra a felhajtón séta, nem futunk. Majd onnan már csak pár kili van hátra. Lassan de biztosan kiértünk a Bajcsy-ra, ahol a felüljáróra ismét séta fel, és jééé ott áll Saci azaz Monspart Sarolta futólegenda. Úgy szurkol/ha kell lebasz hogy csak na! Andi már a Dráva fordító után jelezte hogy a lábai mintha ólomból lennének, itt a felüljáróról lefelé meg nehezére esett a futás, hiába lejt. Sebaj, a cél innen már talán csak 2 kili. Közel a cél de a táv is nagy amit a futók maguk mögött hagytak, egyre többen lassulnak le és váltanak át sétába. Egyre több a kidőlő futó, volt aki a BSI kilométerjelző tábláját rántotta magával és kerültek földre. Némelyiküknél megállok, de egyik sem a folyadékveszteség miatt kényszerpihen, mindegyiküket lábgörcs állította meg. Sajnos abban nem tudok segíteni, így gyors vágtával utolérem Andimat, és kísérem tovább. Így a vége felé a 7 perc alatti tempó már annyira kevés nekem, hogy pár tíz métert előresietek majd észreveszem hogy jujj, lemaradt hiszen ő diktálja a tempót. Bevárom, kocogunk pár tíz métert és kezdődik ismét. A lehel úton kis túlzással majd annyi ember sétál mint kocog. Ez a mezőny hátsó fertálya, itt sokan fáradnak el, de alig akad aki megáll, nem akarja feladni senki. Helyes! Ráfordulunk a Dózsa Györgyre, itt némi lejtő majd az utolsó enyhe emelkedő kínozza a futókat, utóbbit sétálva tesszük meg mint sokan mások. A Hősök terére beérve túloldalt valami kapu meg óra meg mittudoménmi, de olyan hivatalos hely látszik, Andi szerint az a cél. Ő tudja, én hivatalosan itt sem vagyok! Korábban mondtam Andinak hogy szólok mikor kell hajrázni. A szobrokat hátulról megkerülvejelzem hogy kezdheti, ergo sovány malac vágtába csap át Andi, de kiderül hogy ez a rajthely volt, a cél odébb van vagy 200 méterrel. Na bekísérem a célegyenesig, és ott hajtom hátulról, még arra is rádumálom hogy a cél előtt 10-15 méterrel az előtte futót megelőzze. Célba beér, öröm-bódottág, majd igyekszem gyorsan elosonni onnan, ugyanis totál illegálisan vagyok ott. Azért majdnem kapok befutóérmet, de könnyen kicselezem az osztogató lánykát, majd kezembe akarnak nyomni egy banánt, de nem fogadom el mondván én itt csak a szervízautó voltam. A befutócsomagot már nehezebb megúszni, de ezen is túljutok és akkor jönnek a rajtszámot összeirkafirkáló jányok, nekik mutatom hogy rajtam ugyan nincs mit krikszkrakszolgatni. Mosoly, napsütés, tovább mehetek. Irány a Pecsa, Sipi, Karesz, Róka Laci, Attila és Gábor sörözgetnek kedélyesen. Hogy mi se lógjunk ki a sorból, a jól megérdemelt Staroprament csapoltatom magunknak, de Andi nem nagyon issza (közben berobog a „majdnem” anyósom is, szerencsére hozom a formám és némi bájcsevely után Sipinével merülnek el fontos női dolgokban). Staropramen ide, Andi meg oda, bizny fel kellett áldoznom magam, és mindkét korsó sört eltüntettem magamban, elvégre a folyadékra nagy szükségem volt. Plusz itt van az anyósom, ezt józanul nem lehet kibírni! J Közben vígan újságoltam (jó nagy arccal) hogy ma én futottam a legtöbbet, hiszen a Vasas 25 23,5 kilije és a maratonból teljesített 20 kili az pontosan 43,5. Na meg hogy a BSI-nek nem fizettem mindezért, hiszen a kiírásban 42 és 30 kilis táv szerepelt, 43,5 nem…. ez amolyan gerilla akció volt, na ebből jött az ötlet hogy a jelmezes futók közé vegyülve jövőre Ramboszerelésben nyomjam le a távot, persze megint ingyen (ha Pomázon a Vasas 25-öt reggel 6-kor kezdem, 9 előtt be tudom fejezni, ergo van esélyem beérni a 30-as táv rajtjára. megfontolandó). Apropó, jövőre velem tart valaki egy ilyen kombinált 23,5+30-as futásra?  
Bónusza a mai futásnak: lenyomtam két részletben 43,5 kilit, össz futóidő kb 5:15,00. A 43-as lábamra húzott 43-as cipő a 43. kilinél kezdett kicsi lenni, addig kényelmes volt J
Zsánklód