Nem önmagamat akarom fényezni, de Róka Laci állandóan mondogatja hogy jókat írok, csak kicsit hosszú…. (érdemes a veszprémi 6órásról szült beszámolóját olvasni, kb a Háború és béke lehet ilyen bő lére eresztve ?). Na pont ezért a mostani igazán rövid lesz:
Tóparti futóparti.
Sokan voltunk
Futottunk. .ZSÁNKLÓD
Pont.Kicsit bővebben:
Kocsival érkeztünk Andival, ő bringás kíséretet biztosított nekem. Persze hogy mire eszembe jutott a regisztráció márciusban, addigra el is fogytak a rajtszámok, így csak abban bízhattam hogy ismét akad olyan aki nem tud eljönni. Akadt, így lett rajtszámom. Lent a parkolóban összefutottunk Sipivel, Karesszal és Róka Lacival de ugye aki gyakran megfordul ilyen versenyeken, csak ismerős arcokat lát. Apropó, ismerős arcokról jut eszembe az Ismerős Arcok, amelyik nagyon kellemes rockot játszik. Az idő sokkal jobb mint amivel az időjósok riogattak, még a nap is kisütött a rajt előtti percekben és kitartott majdnem a célba érkezésemig. Északról enyhe szél fújt, kint a parton pólóban kissé kellemetlen, de a rajt helyén a fák között ebből szinte semmit sem lehetett érezni. Szóval rajt előtt a szokásos közös bemelegítés, amiből igyekeztem kimaradni, majd a mezőny elejével vágtam neki a távnak. Ez saját fejlesztésű tuti recept, így nem kell a tömegen átvágni ha gyorsabb vagy náluk. Persze a nálad gyorsabbak meg kerülgetnek, de hát kit érdekel? A pálya a rajttól kezdve közúton vezet, változó minőségű. Sajnos Gárdonyból kiérve bogárhátúvá válik, és nyomvályús kicsit, de javul a minősége amit elérjük Velencét. A körforgalomnál elérjük az 5,5 km-et és itt van az első frissítőpont, amit kerülök. Hátamon a vízzsák, ebből kortyolgatok néha. Sajnos a Tó kapuja projekt megfeneklett, így a következő szakaszon ugyanaz a rusnya látvány fogad, ami egy éve: építési terület lelakott kerítéssel, az út félig elbontva, félkész épületek csontvázai merednek az égbe…… Közben megszemlélem hosszasan az út másik oldalán a kis hotelt, melynek vendégei "élvezhetik" ezt a látványt, bár ha egyszer majd elkészül a kétszintes épület a parton, akkor vizet is csak a csapban látnak legfeljebb, lőttek a panorámának. Túléljük ezt a szakaszt is, a végén lefordulunk a partra és a strandon átvágva a kiépített kerékpárúton folytatjuk a futást. A kerékpárút a vége felé lejt majd enyhén emelkedik, és a kedvenc noname japán zanza traktorokat forgalmazó telepnél ér véget. Itt a parti úton folytatjuk, ami nem a parton megy ?. Az út minősége tűrhető, és itt érjük a 11. km-nél a második frissítőpontot. Na itt alig 50 méterrel a pont előtt bele kellett gyalogolnom picit, mert elkezdett szúrni az oldalam. Mostanában visszatérő probléma nálam. Mindegy, víz ismét nuku de egy már futás közben a frissítőállomást elhagyva egy energiaturmixot magamba nyomok amit a zsákom zsebéből halásztam elő. Egészen idáig másodpercre pontosan 4:55-ös kilikkel futottam. Itt kezdődik a pákozdi félsziget dombja, amin felfelé sokan meglassulnak. Szerencsére nem kell a dombtetőn kiérni az útra, hanem az új építésű bekötőn az arborétum előtt elhaladva érünk ki arra. Itt áthaladunk az autópálya alatt- aminek a lehajtójáról egy baromarcúbéemvésegybenykúállat úgy fordul ki, hogy majdnem elsodor két futót. Persze a jobb egyben a hidrogénszőkenegatívhasúplázapicsa ott feszít, azt hiszem nekik emiatt mindent szabad (logika nincs benne, ne keresd). Hamar rátérünk ismét a bringaútra, ami az erdőn átvágva közelíti meg Pákozdot. Bent a faluban a Piedone kocsmája kimarad, majd némi útfelbontáson átgázolva gyorsan átérünk a falun, aminek végén Dinnyés felé fordulva ott a megváltó lejtő. Itt még tempót futok, 5:05-ös kilikkel, de a sarkam egyre jobban fáj. A frissítőponton iszok egy korty kólát, majd lazán futok tovább. Andi bringával kísér rendületlenül. Sipit várom minden pillanatban, mert ő sokkal gyorsabb nálam, de nem jön. Szerintem rég el kellett volna haladnia mellettem, ha tempót fut és nem Rókával és Karesszal nyomja le a távot. Ez tény, matematikai, fizikai és biológiai bizonyítékok is alátámasztják ezt: hiába indultam a mezőny elejével, és tartom a tempómat (f erő kifejtése, közegellenállás, v sebesség stb), ha a később induló gyorsabb akkor adott távon belül az x ponton fog utolérni (ez a matematika) még akkor is ha erőltetem jobban a futást és beszarok (ez meg a biológia).
Menet közben Andival sokat beszélgetek, aki az első frissítőig előrement, majd onnan kísérőmmé szegődött bringával. Kb ilyen beszélgetések zajlottak le:
A: - Nagyon jó vagy!
Én: - Én ezt tudom!.....
Kievickélek a 7-es út melletti pocsék bringaútra, majd le a partira és irány a 25 kilis frissítőpont. Itt már meglehetősen lassú vagyok, időnként az 5:30-as tempó is becsúszik, de ha összekapom magam akkor meg lesz a 2:30,00-n belüli idő is. Halásztanya után frissítés kólával és banánnal, majd usgyi az utolsó pár lépés jöhet. Itt nagyon rendesek a lányok, szurkolnak mindenkinek egy picit. Irány a célegyenes, futok tovább. A pályának ez a szakasza a legeslegeslegundorítóbb számomra. Tök lapos, sima, sivár, unalmas, álmosító és még sorolhatnám. Persze jön a megváltó vasúti átjáró ami után átvágva a mezőn a parkolóba érek, célegyenesbe befordulva szárnycsapkodást imitáló mozdulatokkal esek be a célba. Időm marha jó lett, 2:25,49, ami kb 5,06-os átlagtempót jelent. Wow!
Célban frissítés, elvesztett kalóriák pótlása. Némi pihegés, és látom hogy Sipi, Karesz és Róka egyszerre fut be 2:35,00 környéki idővel. Na usgyi a a célhoz, és már dobom is Róka Lacinak a kérdést:
- Laci! Mi tartott ilyen sokáig?
- Na mész te a picsába!- jön a lényegre törő válasz.
Értékelése a versenynek:
1. Pálya- két szakasz kivételével kiváló minőségű, részben járműforgalomtól mentes. A rossz minőségű szakasz a Pákozd-Dinnyés összekötő út foltos, girbe-gurba betonja és utána a parti bringaút.
2. Szervezés- Ajanóék ismét kitettek magukért, kitűnő hangulatot csináltak, le a kalappal előttük!
3. Társaság- kiváló.
4. Maga a Tóparti Futóparti az év legjobb futó bulija, persze csak a Róka féle Népligeti futótalálkozó után ?zsánklód