Ezt a versenyt tűztük ki Karesszal idén tavaszi főversenynek, és elkezdtünk készülni még az év elején... Folyamatos sarokfájásommal küszködve és a pár hetes nagy hidegben sokat lépcsőzve komolyan vettem a felkészülést... már februárban futottam 3 harmincon túlit, és összesen 745 kili 12 héttel a verseny előtt plusz a verseny hete 70 kili. A dunamenti harmincas Vácon volt az első felkészülési verseny, új cipőben. Pontosan kiszámolt, jó volt 5,7-es tempóval. Egy hétre rá a Maratonfüred az elejétől szenvedés a fájós sarkam, és a felkészülés csúcsa miatt... utána egy hét laza.. és
Kora reggeli buszra szálltunk ahol már nem tudtunk egymás mellé leülni... az út során sokan álltak Veszprémig. Ott szép napsütés, némi szél fogadott.. kicsit sétáltunk szendvicseztem és beültünk egy kávézóba... A felszolgáló lány csodálkozott a két "csoszi faszin" akik azon kedélyeskedtek, hogy mindjárt futnak hat órát itt Veszprémben egy versenyen. Közben észrevettük, hogy 25 perc van a rajtig !!! :-) kicsit kapkodva és a régen látott városban csak "fejből" de hamar a rajthoz érkeztünk... Örömmel regiszráltunk, találkoztuk ismerősökkel de nem volt mindenki az.. EGY BIZTOS itt nincs kezdő CSAK MI :-) /vagymi?/ csomag csak egykupacba egyéni frissítők asztalra Lalanudlitól kért sótablettával pótoltuk ki a hozottakat. Üdvözöltük még Szalai Szabit, a főszervezőt, és fotózkodzunk. Sikerült a rádiómat vételre bírni és az órám is beindult a rajtig... Már nem kapkodtunk, tudtuk hogy ráérünk hat óra alatt minden megtudunk, amit eddig nem. Erős szelet ígért a béka és csak délelőtt napsütést. Hosszúnadrág rövidpóló lett az iduló ruha. Tudtunk Muhari Gáborról és drukkoltunk neki.
RajTTT!!! és elkezdtük életünk első 6órás versenyét. Még olyanon is csak én futottam, hogy egy kisebb körön van a veseny. Itt 1380 méteres volt a "kétfejű kígyó" és a távolabbi forduló, még magasabban is van mint a rajtterület. Ez eleinte nem nagyon tűnt fel. Kedélyesen kisebb bolyban Mittler Pistával és Bors Ágival futottunk együtt Karesszal. Az elején fájt a sarkam, pedig előtte napokkal rendszeresen és aznap is kombinált fájdalomcsillapítót vettem be. /a versenyen még 2 és 4 óránál/... de fél órán belül elmúlt a lábfájás és nagyon könnyű tempóval róttuk a köröket, ekkor még 6os tempón belül. Hamar levettem a póló alól a pamut trikót mert meleg volt, és eleinte azon gondolkoztam, hogy mikor hogyan egyek-igyak. De az 5-6. körben vettem csokit és ittam kis kólát... Legyen így ! nem kell /ha nem muszály/ hosszabban megállni ha minden körben falatozok akkor nem fogy ki a szervezetem... OKÉ ezután már direkt körbenéztem és minden körön más falatot kaptam be... és arra rájöttem, hogy a csokit/nápolyit nem jó helymenetben betömni... a kezemben felvittem a pálya felső részére és lefele megettem... szóval körönként ettem ittam.. a magunk által vitt kolbászkarikát is.. volt sör is /egy-egy korty de elég is/ kedélyes a mezőny, integetünk mosolygunk.../mééég/ Karesz előrébb ment.. és én is egyedül maradtam... Rádió!!! halihó hát van nekem... ÉS a MÉZ rádió szólt a legjobban. Ez egy regionális veszprémi rádió, jó műsorvezetőkkel és kellemes zenékkel DIREKT üdítő volt!!! veszprémi időjárást mondtak, Jó zenét nyomtak, helyi hírek is voltak... ÉN vártam, de a versenyről nem volt semmi, pedig szólhattak volna a versenyről, a versenyzőknek, és a városlakóknak, hogy legalább a végére menjenek ki szurkolni... Biztos vagyok benne, ha a rádióban tudnak a versenyről lett is volna valami hasonló... esetleg jövőre szólni kéne a rádiósoknak, ÉS a helyszínen nagyobb hangszórókból szólhatna a méz rádió... ez a kitérő el is vitt 30 kilométerig, ahol meglepődtem, hogy semmi gondom nincs... és az átlegtempóm 6 p/km... ijeszően jó... de nem hagyom magam a lekesedésbe veszni... Egy hosszút, kb 800 méter sétáltam, valami evés ivással KÉNYELMESEN!!! a pulsusom szinte a nyugalmira esett... DE vagy ez volt a baj, vagy ez tompította a következő óra nehézségeit... gyakrabban sétáltam bele az emelkedőn.. és nem mindig mosolyogtam őszintén... 3:30 nál, és 4 óránál is hosszabban sétáltam... fásultam és fáradtam. Karesz még jól nézett ki és kérdezte is, hogy jól vagyok-e? örültem hogy aggódik értem, és montam hogy LAZZÁÁN... Nem is siettem sehová... a maratoni távnál kb:4:30 még visszavettem... főlfelé általában sétáltam, lefelé futottam... ettem-ittam.. és múlt az idő. Egy dolgot egész végig nem tudtam kiszámolni, pedig csak az órámra kellet volna nézni két kör végén... azt hogy mennyi idő egy kör!! UTÓLAG azt gondolom, hogy nem akartam igazán tudni... NEM akartam számolni... bíztam a kitűzött 53 km lefutásában és inkább megint figyeltem futótársaimra is. Öt óra elmúlt amikor Karesz a mosdó/WC-kőházból jött ki és bohóckodtunk egy kicsit és futottunk is egy kicsit együtt. Azt mondta, hogy van melegvíz, szappan, törölköző... IGEN!!! ez kell nekem... és nagyon kényelmesen megmosakodtam. Ezután volt vagy 45 perc még... de én mint Főnixmadár.. újra mosolyogtam, bár nem siettem de néhány kört folymatosan megtettem. Látszott hogy az 53 kili meglesz és nem nagyon akartam "vitézkedni" a teljesítmény, a próba öröme járt már a fejemben és a zsigereimben. Meglesz és "szobatisztán" hihi :-). velem madarat lehetett volna fogatni /ha ha kezembe adnak egyet :-)/ a gondolataim inkább ünnepélyessé, mint szenvedőssé váltak... mikor 53 kilinél jártam, volt, még vagy 10 perc. NAGY volt a kísértés, hogy megvan, elég... DE most már játékból tovább mentem... másfél kört, és a felső fordulóhoz közel, Szalai Szabi kezébe adtam a babzsákot és visszafutottam... HIHI hát ezt még a versenyben is megtehettem volna.. de talán az elhatározás már fölülírta a normális gondolkodást... Így a 54163 méterem után bónuszkét a lejtőn még 600 métert kocogtam,semmivel sem különbem mint azelőtt a rajt/cél helyig... kunyeráltam a frissítőnél egy egész üveg sört és vártam Kareszra /57352 m/ lassan ünnepélyesen megittuk, közben már ünnepelték Muhari Gábor világcsúcsát /92613 m/ !!! nagy elsmerés és gratula neki!!! Csintalan Zsolt /54163 m/ velem egyforma távot ért el, társult hozzánk a pihenőnkben és kiderült hogy egyedül van kocsival és pesten át Gödöllőre megy... Elvisz minket!! Búcsú a helyszíntől, az ajándék Baseball sapival... és HAT óra HATVAN órára is elég élményével és gondolataval... könnyen gyorsan pestre értünk... Köszi zsolti... és köszönet a szervezőknek, Szalai Szabinak és a többieknek is...
Több napig a "magam hatása" alatt voltam :-) lehet hogy nem az utolsó volt ez az első????