Mivel belebolondultam a terepfutásba, így ezt a versenyt nem akartam kihagyni. Tavaly már teljesítettem, nem annyira nehéz mint gondolná bárki is, ha úgy vesszük akkor max közepes nehézségűnek titulálom. A Nagy-Kevély kivételével végig jól futható, bár néhány kapaszkodós részen a gyaloglás a népszerűbb, lásd pl a Mackó-barlanghoz vezető cikkcakkos ösvény. Bár a Népliget futói közül többen is jelezték szándékukat hogy jönnek, de elég kevesen jelentünk meg a rajtnál: Kolozsi Erzsi és Gyurján Andi a 18 km-en nyomultak, Panni és én a 29-et választottuk. Róka Laci is jelezte hogy jön, de nem láttam. Az alábbi lehetőségek merültek fel: 1. el sem jött 2. nem velünk futott 3. mittudomén. Szóval BSI és terepfutás: meglehetősen barátságtalan a reggel 8-as rajt, remélem ezt ők is tudják! Vagy nem tudják, lényege hogy én 5-kor keltem…..ejnye-bejnye! A kedves BSI megfejelte a korai rajtot egy káosszal, ami totál amatőrökre vall első látásra: rajt 8-kor, a versenyiroda meg kinyit 7.30-kor. Brutál sor, zúgolódó emberek…. és mikor bejutunk, tömegnyomor… pár perc és rajt, bemelegítésre nem jut idő…. na neeeeee. Mindegy, rajt 8-kor éééés… nincs chip, hanem egy vonalkód olvasóval próbálják a fényes rajtszámról leolvasni a leolvasandót, elég sokat eltökölnek egyeseknél. Na ez már a sokadik rossz pont, mivel mindenkinél megcsinálják, ki tudja mennyi idő alatt tudott elrajtolni a tömeg. És mellé még ugye kell az igazolófüzet, amibe az ellenőrző pontokon szép pecsétet nyomnak. Kissé túl van ez bonyolítva, egy rendes terepfutásnál például dugókát használnak, de létezik már chipes-egyszer használatos rajtszám is. Tavaly is ez volt a BSI-nél, idén sem változott a rendszer. Ne tessék félreérteni, de kissé macera egy futónak a füzet cipelése-kezelése szerintem. Szóval elrajtoltam, rögtön kint az utcán Andit lehagyom, majd a 2. sarkon Erzsit is. Persze figyelmeztettem hogy amire most felmászunk az a Róka-hegy, párnát vagy vörös szőnyeget tegyen a cipője alá, megtaposni nem szabad a Rókát…. hehe. A táv eleje a szokásos: meredek utcákon fel a bánya aljáig, onnan lépcsőkön kaptatás felfelé, majd bánya megkerül és meredek erdei ösvényem zúgunk lefelé. Itt már elhiszi az emberfia főleg ha kiér az erdőből hogy mennyire jó is a terepfutás, mert alig emelkedik vagy lejt, na de már itt is van a műút, amin átkelve megkezdhetjük a kapaszkodást fel a Kevélyekre. Az út nagyon vicces, eleinte csak köves és enyhén emelkedik, majd egyre jobban közelít a függőlegeshez, miközben vízmosásos-guruló köves borzalommá lényegül át. A tetején ellenőrző pont, pecsételés és irány tovább felfelé eleinte erdészeti úton, majd köves ösvényen. Itt ki kellett állnom kicsit pihenni, a hideg meg az elfogyasztott folyadékok parancsolták. A Nagy-Kevélyre kapaszkodva az utolsó  méterek komoly erőpróbát jelentenek, mivel sziklás-guruló köves-meredek a terep, de fentről csodálatos a panoráma déli irányba: Pilisborosjenő, Pilisvörösvár, Budapest meg még ki tudja mi van arrafelé.

Én nem állok meg, láttam már ezerszer. De a csúcsról lefelé tényleg vicces az út, meredek és csipkés-cakkos sziklás, kész életveszély. Hamar leérek a Kevély-nyeregbe, ahol megint pecsét majd usgyi le a meredek erdészeti úton, hogy Csobánkát a gerincről megcsodálhassuk, közben ismét ki kell állnom egy amolyan nyuszi ül a fűben megállóra. Mi a franc van ma velem hogy állandóan kétbetűs kitérőkre kényszerülök???? Na mindegy, szóval Csobánka felülről szép, de bámészkodásra nincs idő így elfutok a falu mellett majd jobbra először fel majd lekanyarodva jóóóónagy hurkot leírva egy EP-n át hátulról érjek be a faluba. Itt a központ előtt egy 3 fős csapatot elkaptam, velük nyomtam tovább mert egyedül untam már saját búrámat, de a pofázások-röhögések között sikerült egy jelet kihagyni és elindultunk fals irányba fel a hegyre. Mire rájöttünk hogy rossz irányba megyünk, elcsesztünk vagy 5 percet…. tehát vissza le majd a jó úton irány fel. Jó meredek az út, futni lehetne de inkább tempósan gyalog nyomom, ha ellaposodik akkor kocogok de nem tart soká az örömöm mert jön a cikkcakk ösvény fel a Mackó-barlangig. Itt legfeljebb zerge vagy hasonló szerzet tudna futni, mindenki liheg-hörög és gyalogol fel ilyen-olyan tempóban. A ravaszkodók a barlangnál kiállnak nézelődni, olvasgatni a kihelyezett táblát de nem ugrok be a trükknek, futok az egyre jobban ellaposodó ösvényen és elég hamar a Kevély-nyeregben találom magam. Ismét pecsét majd tempó le az „Egri várhoz”, ami ugye a filmforgatás díszlete volt, csak véletlenül túl tartósra sikeredett és még ma is áll rendületlenül. Ismét  pecsét, majd az alsó igencsak pocsék úton irány a Teve szikla, ami tényleg olyan mint a neve, innen át Pilisborosjenőn és a hegy oldalában végig vissza az első EP-ig. Újabb pecsét, majd a pocsék köves utálatos úton le irány Óbuda. Én már futottam erre, de sokan nem így meglepi őket hogy van még egy emelkedő ami ravasz módon meredeken kezd, ellaposodik majd még meredekebbé válik. Megküzdök vele, mert tudom hogy onnan már csak lefelé visz az út, és kényelmes tempóban begurulok a célba. Bruttó időm 3:12, ami a kényszerű kitérőket leszámítva 3:04 nettó időt jelent. Ezen a pályán erre voltam képes. Broáffff!!! Kolozsi Erzsi a 18 kilin 2:38,12-t, Andi 2:49,17-et futott, Panni a 29-en 3:58,39-et teljesített. Amúgy meg érdekes, hogy hiába neveztem és van rajtszámom, a BSI eredménylistájában nem vagyok benne. Azért ennyi rossz pontot összegyűjteni egy verseny alatt….khm…. kapd össze magad BSI, mert a vége sarokban térdelés lesz!