Kezdődött az a vasárnap egy korai nevezéssel, a versenyre jellemző szétszórtsággal: nevezés feliratnál kioktatnak hogy előbb ide majd oda és végül emide kell menni meghatározott sorrendben. Jó kis móka reggelre, úgyhogy tűz az asztalhoz nevezési lapért, kitölt-aláirkombó, majd kassza. Pár ezressel megkönnyebbülve irány vissza a nevezéshez, ahol újabb ezrest legombolnak a chip letétre, megkapom a rajtcsomagot és kész. Egyszerű, mint a faék. Majd utána irány haza anyámhoz, némi vakarózás (talán fürdeni kellett volna?), átöltözés és irány le Andimmal a rajthoz. Terv a következő: Andi a rajt előtt elindul kocsival Harkányba, a célnál megvár majd usgyi be a strandra lubickolni. A célbaérés utáni közlekedésem ezzel megoldódik. Bátyám akárcsak a múlt évben, motorral követ végig, és fotóz ezerrel. Idén ráadásul új gépe van, amivel tényleg profi fotókat tud rólam késziteni….hehe. Azt hiszem egy új személyi kultusz veszi itt kezdetét ?.
Rajt előtt némi bemelegités, aminek az elején összefutok Banó Gáborral, a Pécsi Éjszakai Futás szervezőjével és BSI Nagykövettel. Pár szót váltunk, ő is fut de váltóban némi lábfájás okán. Elmegyek kocogni, visszajövök a rajthely közelébe és lazitok, közben összefutok Balogh Ádámmal. Beszélgetünk pár szót, majd a polárpulóverem rásózom bratyómra, hiszen könnyebb motorral cuccolni mint magamon hagyni és megsülni a melegtől. Ahogy levettem, picit fáztam, de mivel sütött a nap ezerrel, gondoltam nem lesz ebből gond, főleg ha elkezdek mozogni. Szóval a rajt előtt még a tömegben kóvályogtam picit, hátha ismerősbe beleakadok, de sehol senki a Népliget környékéről. Persze ismerős arcok vannak bőven, úgy tünik a futóversenyek magja itt is képviselteti magát. Szóval a speaker a rajt előtti percekben is fáradhatatlanul mondja a szövegét- amúgy simán leszerződtethetnék egy filmbe Mátyás király szerepére, hamisitatlanul hozza mind arcban mint séróban az exuralkodónkat. Aztán megkönyörül rajtunk, és ellövi a rajtot egy közös visszaszámlálás után. Kicsit fura hogy nincs chipszőnyeg, csak a váltópontokon és a végén, de remélem egyszer ezt a bakit helyrehozzák, igy mindenki a rendes idejét tudja majd a helyezése mellett. Én most a legelejére álltam (tavaly gyakorlatilag a 200. méternél a záróautó dudált rám, hogy szedjem a csülkömet szaporábban), de aki a végéről rajtol az vagy egy perc büntit kapott ezzel a rendezőktől. Szóval rajt, és kilő a tömeg. Én kicsit meghúzom, majd kieresztem és kényelmesen nyomom. Sokan leelőznek, főleg a váltók első emberei, hiszen nekik csak 6,5 km az első adag. nagyjából az első km előtt elkezdődik az emelkedő, ami tart 4 egész kilométeren át. Alattomos, mert nem meredek, de igen hosszú. Itt sokan beelőznek főleg az elején, aztán a vége felé meg kifulladnak és lemaradoznak. Egyenletes tempót nyomok, és keresek egy jó fenekű doppinglányt, de sehol senki. A pogányi reptérnél az első váltópont. Elfelejtem megnézni a részidőmet, de mindegy is mert fogalmam sincs a tavalyi mennyi volt. Érzésre egész jó tempót nyomok, főleg hogy az idő szuper jó. Rövid futógatya és póló-technikai póló dupla felső a szerelésem, és egyáltalán nem fázok. Szinte mindenki hosszú gatya-pulóver kombót hord. Te jó ég, ezeknél még tél van?!
Szóval a pogányi reptértől a pálya egyszerre lesz jó és rossz. Jó, mert innen majdnem végig lejt, egyedül Túronynál lesz benne emelkedő, és rossz mert eddig 4 sávos volt az út, innentől kettőre szűkül, és az autóforgalom nem szünetel. Nem nagyon emlékszem arra hogy valaha is lett volna baleset, de eléggé ijesztő hogy te futsz, melletted alig fél méterre meg autók húznak el olykor padlógázon. Persze mindenki vigyáz mindenkire, de akkor is….
Na szóval az út lejt folyamatosan, hol jobban hol alig, és elég jó tempóban futok, valahol 5 perc alatti kilikkel. Akad egy-egy csapat aki leelőz és húz maga után vagy belassul és kikerülöm. Az út szélén feltünik egy ismerős alak, aki mintha már a reptér előtt is az lett volna, de csak itt kapcsolok hogy ki is ő, persze csak miután már elhaladtam mellette: Kolozsi Erzsi férje. Lassan beérek Szalántára, ami nem egy nagy durranás, ami látnivaló van az is néhány csinos futólány a mezőnyből. Kezemben a rajt óta szorongatok egy Gatoradet, amiből szorgalmasan kortyolom ki a sárga szinű löttyöt, igy egyre könnyebb. Isostart szerettem volna, de 2 nap alatt nem sikerült beszereznem sehol sem, igy maradt ez a klónja. Apropó, azért van ami mégis emlékezetes ebben a faluban: a frissitóállomás azt hiszem itt volt az első. Felkaptam valami poharat, és víz helyett édes lötty volt benne, ami nagyon nem esett jól. francba, hogy mennyire finnyás vagyok! Szalánta végétől ismét jól lejt az út, majd az út szélén ismét ott áll Erzsi férje, igy azt az igen intelligens kérdést teszem neki fel, hogy Erzsi is itt van? No komment, futok tovább és hamarosan feltűnik a Túrony tábla, előtte nem sokkal a váltópont csillió emberrel. A chipszőnyegen áthaladva páran drukkolnak. Begurulok a faluba, itt már elkezd erősen lejteni az út. Még a falu előtt feltünt hogy bár ez már a 17. km, de egyáltalán nem vagyok fáradt, tudok jó és egyenletes tempót is nyomni. Szóval a falu végén az út elkezd erősen lejteni, előtte frissitőpont. ugyan van még bőven Gatorade nálam, de elveszek egy kis vizet, egy korty és repül a pohár, irány le a lejtő alja. Utána jön a fekete leves, erős emelkedő. Itt már sokan belegyalogolnak, én nem. Lényege ennek hogy nem szabad gyalogolni, hanem futni kell, max a tempód lesz kicsi és apróbbakat lépsz, de akkor is futsz. Gyalog lassabb vagy! Emelkedő után némi sik, a végén enyhén lejt, amjd jön a kilométeres emelkedő, az elején elég erősen tart felfelé. Itt két cigó kissráccal meccselek, akik váltóban nyomják, és ahogy rájuk jellemző, közben a zenemobilból üvölt a daj-daj. Köszönünk egymásnak, majd a mögöttem jövőt lazán lecsókolomozzák. Itt megkapják az oktatást arról, hogy a futók nem foglalkoznak a korral, tegeződnek és pont. Mosoly, öröm, bódottág és a fut mindenki a cél felé. A Tenkes-hegy nyergébe felérve a csárdától már lejt az út, elég erősen és hosszan, itt jól belehúzok és némi előnyt hozok össze az üldözőimmel szemben. Egy csávó mellém ér, de nehogymáőlegyenajobb alapon belehúzok, a tempóm valahol a 3 perces kili környékén tart, és tart a lejtő aljáig, ott visszaesek 5 perc környékére. Innen már alig lejt az út, de már látni Harkányt. A Városka előtt körforgalomnál dugó, a kocsikat megállitják a polgárőrök, a futóknak adnak elsőbbséget. Áthaladva a csomóponton, az út másik oldalára sorol be mindenki. Itt még előzgetek de keveset, és igyekszem jó tempót tartani, bár itt fogalmazódik meg bennem komolyan hogy na most kellene belegyalogolni. Még a Tenkes-nyergen néztem meg az órámat, ott jártam 1:43 környékén és saccolgattam hogy a tavalyi 2:26 időmből most 2:15 vagy 2:10 lesz. Na szóval nem gyalogoltam bele, hanem mégis erőt vettem magamon és loholtam a cél felé. Az útról a járdára letérve mögém ért két futó, akik elkezdtek mellém sorolni. Hánehogymááááánaneeee alapon belehúztam, és jó pár tiz métert rájuk verve begurultam a célba. Itt néztem meg mit is műveltem, és a hűbammeg kategória lett, ugyanis bő 21 percet lefaragva az idei eredményem 2:04,56 lett. Némi pihegés majd mentem teát inni, majd teát és még kétszer teát. Összefutottam Vigh Ferivel, aki a Futapestes versenyek állandó résztvevője. A tavalyi nógrádi versenyen alig fél perccel volt jobb nálam, és itt Harkányban is hasonló volt a helyzet. Kölcsönös gratula, majd Andimmal közös pihegés, közben újabb ingyen tea, és jééééé, befutott Balogh Ádám is valahol 2:12 környékén. Kolozsi Erzsit vártuk, de nem találkoztunk vele, azonban a kocsihoz átcaplatva az út túloldalán Sipivel futottam össze, pont egymás mellett parkoltunk! Kissé megnyúlt az arcom mikor mondta az idejét. Tudtam hogy gyors, de az 1:56 eléggé utópia számomra. És itt jött el az a pillanat, amikor elkezdtem fázni, igy irány be a fürdőbe, csak előtte még a chipet is vissza kellett váltanom. Bent a strand kültéri medencéje dugig volt már futókkal és csak jöttek egyre többen. A medence szélén akad egy rés, de kicsi volt a hely igy csináltam magunknak, pl azzal hogy a két öreglányt akik extrém helyet igényeltek maguknak, elüldöztem. Nem kell erőszakra gondolni, csak hangosan nyugdijas elfekvőnek tituláltam a madencét, meg célozgattam hasonlókra, és gyorsan eltüntek onnan. Pár óra ázás után összefutottunk Balog Ádámmal majd Kolozsi Erzsivel még bent a strandon, itt tudtam meg hogy Erzsi korosztályos második helyezést ért el! Utána némi finom fagyit vételeztünk és még átszaladtunk Nagyharsányba, hogy a hegy oldalában lévő Szoborparkot is megnéztük. Érdekes hely, érdemes megnézni. Tele van jobb-rosszabb-rdekes-unalmas kőalkotásokkal, legtöbb mellett ott van kis táblán az alkotó neve és a mű cime is. Akadt olyan félkész szobor, ami mellett volt egy elrontott példány is ugyanabból. Amúgy egy tök ugyanilyen de jól sikerült alkotás pedig Pécs közterét disziti az Elefántos Ház melletti utcácskában. Lényeges, hogy nem halott hely, hanem aktiv alkotómunka nyomai is felfedezhetőek, bár gondolom alapvetően nyáron történhet mindez, a tél nem kedvez a kültéri kőfarigcsálásnak. Még belefért az estébe Andimmal egy pécsi városnézés is.