Itt az első beszámoló... Zsánklódtól és bárki aki részt vett, írhat valamit a versenyről azt is felteszem ide

Eredendően úgy volt hogy a 20as távot futjuk, megérkezünk nem túl korán és a túrázókkal együtt teljesitjük a 20 kilit ahol nincs eredményhordetés, csak oklevél és kitűző. fura, de hát a futás az szent. Verseny előtt pénteken vettem észre hogy a TTT honlapján futás is van nem túl baráti reggel 8-as rajttal. Nosza gyors szervezkedés, és máris összeállt a bevállalós csapat Erzsi, Karesz, Laci, Gábor és Zsánklód személyében, akik bevállalták hogy vasárnap korán felkelnek azért hogy felmenjenek a hegyre fázni :-). Vasárnap igen korán keltem, majd felvettem Kispesten Gábort aki késett pár percet igy rohantunk Róka Laciért hogy oda ne fagyjon a buszmegállóba majd Kareszt és Erzsit is felvettük és meglehetősen jókedvvel vágtunk neki az útnak és az általam tervezett időben, fél 8 körül befutottunk az Úttörővasút végállomására. Aki most reklamál hogy nem ez a neve, az érezze jól magát a Széll Kálmán téren is, nekem marad az eredeti név és pont. Szóval időben érkeztünk, arra számitottam ugyanis hogy ha később jövünk akkor nem lesz elég időnk nevezni, öltözni, tollászkodni. Igazam lett, ugyanis alig negyed óra múltán olyan tömeg állt az állomás várótermében, hogy mozdulni is alig lehetett. Ennek ellenére igyekezett mindenki bent maradni, mert kint fagypont alatti hőmérséklet és igen kellemetlen szél bizonygatta a futóknak: Ti nem vagytok normálisak, miért nem maradtatok otthon? Chipes időmérés, igy reméltem hogy pontos időt fognak mérni, ugyanis a Zöldgömbre nem jellemző ez, ők a kézi időmérésben hisznek. Nem lett igazam, de ezt majd a végén. első furcsaság, rajtnál a chipkártyát nem kellett leolvastatni, valszeg innen indult ki az időmérés káosza, de erről majd később a megfelelő helyen. Szóval rajt előtt pár fotó, beszélgetés majd rajt. Alig 50 méter után kénytelen voltam megállni és a kocsiból kivenni a szemüveget amiben akkor a nem túl előnyös sárga szinű lencse volt bent, mivel a széltől könnyezett a szemem és a kontaktlencse úszkált össze-vissza igy alig láttam valamit. Lemaradásomat a mezőnytől gyorsan behoztam, majd Karesszal kissé gyorsitottunk, lehagyva a többieket. Normafánál Ellenőrző Pont elrejtve, nem ott van ahol lennie kellene, kicsit macera meglelni ha a térkép szerinti úton mész. Gyors csippantás és irány le Makkosmáriára. Rögtön az elején kellemetlen meglepetés hogy az út a hó alatt jeges. itt elgondolkodtam hogy miért is nem a terepcipőmben futok, miért erőltetem az utcai Sauconymat, de nem nagyon volt időm ezen agyalni, jobban lekötött az, hogy talpon akartam maradni, hiszen futni jöttem és nem a hóban heverészni. Szerencsére a vasúton átkelve kb 200 méter után megszünt a jegesedés és egész jó iramban toltuk Karesszal lefelé. Kis szinesként itt jött az hogy a nyakba akasztós chipkártya- ekkora marhaságot terepfutóversenyre ki talált ki?- leszakadt a pántról, még szerencse hogy el tudtam kapni és végig a kezemben kellett cuccolni. Makkosmárián megint szivatás, az EP nem ott van ahol lennie kellene, hanem jóval távolabb és alig észrevehető hogy bevackolták magukat egy esőkunyhóba a birók. No komment. Innen tovább fel a Szépjuhászné felé folytattuk, a nagyobb emelkedőkön szigorúan gyalogolva. Kb a sárga jelzés előtt kezdtem kidőlni, Makkosmária óta érlelődött bennem a gyanú hogy szúr az oldalam és ott dőltem ki, abba kellett hagynom a futást+a szemem a szemüveg ellenére könnyezett becsületesen, igy a külvilágból homályos paca jutott a szép tájkép helyett. Mikor már nem birtam a futást a szúrás miatt, megálltam. Karesz meg akart várni, de nem hagytam. Innentől kezdve gyalogolgattam pár száz méter majd megint futottam majd ismét gyaloglás.... megfűszerezve azzal hogy a fahid után nem sokkal a gyomrom is elkezdett görcsölni. Itt komolyan azon gondolkodtam hogy nem vagyok normális, otthon kellett volna maradnom. Lényeg hogy ezen a szakaszon egy lány (a későbbi női abszolút 2. helyezett) és egy fiú küzdött velem, felváltva előzgettük egymást. A lejtőn és egyenesebb szakaszokon lehagytak, az emelkedőn meg beértem és megelőztem őket. Itt semmi csúszós rész nem volt, a túristaút egész jól járható, csak a Szépjuhászné előtti pár száz méter volt kicsit macera, lévén ez kocsiút és jeges-göröngyös-bokatörős féle. Szépjuhásznénál megint a korábbi baromság, hogy az EP kiesik az útvonaltól nem is kicsit és alig vehető észre, plusz onnan a legrövidebb út a folytatáshoz a vasúti töltésen vezet vagy kerülhetsz 100 métert. Nosza tovább a Nagy Hárshegyi körúton, itt két EP is szinesitette az etapot, de valamit nagyon elfuserálhatott a szervező, mert ezek kimondottan jól láthatóak voltak, nehéz lett volna elkerülni őket. Az előző szakaszon küzdőtársam lány itt elhúzott, gondoltam hogy talán a célban még összefutunk, de nem igy lett és erről majd később irok. Szóval a körüt végén az állomásnál megint EP, ahol kétségbeesetten irányitgatják a futókat a chip leolvasókhoz, hogy kinek mikor melyiket kell használnia mert nem mindegy. Káosz a javából. Na itt a meleg tea mint frissitő kicsit rendbe tette a gyomrom, végre tudtam futni. Felfelé a jeges-göröngyös kocsiúton kifogtam egy 70+ turistacsapatot, elég nehéz volt kerülgetni őket, majd irány fel a piros jelen a János-hegy tetejére ami nekem hazai pálya, gyakran futok ezen a környéken. Az út hol meredek, hol meg ellaposodik, igy tempós gyaloglás és futás követte egymást, bele kellett húznom mert éreztem hogy pocsék időt fogok futni. Előző héten végig futottam ezt a pályát, akkor mindenféle megállókkal, Szépjuhásznénál ásványviz vásárlással volt az időm 2:38,00, ennél mindenképpen jobbat akartam. Felérve a János-hegyre a kilátónál csak egy molinocska van kint, semmi tájékoztatás hogy hol is a chip leolvasó ketyere, ha nem láttam volna az előző futót, akkor biza ott helyben hülyén halok-fagyok meg: a biró bent volt a kilátó épületében, oda űzte a hideg szél, szóval fel kellett menni a lépcsőn hogy ez az EP is teljesitettnek számitson. Pity-pity és usgyi tovább, de nem a turistaúton hanem a betonon. Megpróbáltam a rekortánon leereszkedni de a jeges-havas út nem csúszott annyira. Jellemző amatőrségemre hogy elég tempósnak itéltem meg a leereszkedésemet, na erre a jeges út kellős közepén elviharzott mellettem 3 hosszútávos lefelé, minta csak szárazon futnának... téboly! Utána cikk-cakkban az ösvényen leereszkedés a Libegőig, itt félúton eltévedt futókkal találkozom, köztük a korábbi lánnyal (vele ez a harmadik futós "randi", de hát három a magyar igazság és egy a ráadás, na ezt nem cáfolta meg). gyors útbaigazitás, kb 150 métert én haladok elől, majd elengedem őket, a korábban sikon és lefelé is gyorsabb lány viszont lassúl igy visszaelőzöm. Gyomrom ismét makacsul elkezd görcsölni, oldalam is nagyon szúr, de a cikk-cakk útvonal aljáig birom a tempót, a laposabb részre érve hagyom elmenni. Meglepi, hogy ide is tettek egy nem jelzett EP-t (én meg azon agyaltam hogy röviditek a Libegő alatt, na akkor lett volna a bukta ha megteszem). utána usgyi le a Tündér sziklához a lépcsőkön, majd tovább ereszkedve a meredeken kicsi csúszás, némi korcsolya, fűszerezve ide le nem irható szavakkal és már lent is vagyok a zöld jelzésen, ami elég lapos és jól futható. Itt társam is akad egy bizonytalan futó személyében, bár én sokkal bizonytalanabb vagyok: oldalam szúr- nem kapok levegőt, gyomrom görcsöl- alig élek, szemem a szemüveg ellenére borzalmasan könnyezik- szó szerint alig látok, csak valami elmosódott és homályos foltokat, kontaktlencsém úgy úszkál a szememen mint ebihal a vizben, csak még véletlenül se lássak jól egy pillanatra sem. Mindegy, innen ketten haladunk majd csatlakozik még hozzánk egy futó- azt hiszem igy volt, szó szerint tompultak az érzékeim, igy azt sem tudtam kikkel futottam ezen a szakaszon. Lakott területre beérve út elfogy, igy marad az ösvény és irány jobbra fel a Normafához, közben egy kevésbé eldugott EP-t is útba ejtünk. Mi a franc van itt, hogy ezt nem rejtették el a fák közé-mögé? Itt a kis menet közben verbuválódott csapatból kiválok és előre sietek, jobban megy a felfelé mászás még ilyen állapotban is, a hegyifutó profiktól ellesett gyaloglós-beletérdelős technika elég gyorssá tesz bárkit felfelé. Feljebb a Normafához közel utolér egy csapat, lehagynak- hiába futok, ők sokkal jobbak, igy nem is vivok velük és meglepiként felbukkan a korábban már háromszor látott lány is. Leelőz, de feljebb revansot veszek egy meredekebb részen, mellé érve pár szót váltunk: eltévedt nem először ezen a versenyen. Ugye térkép van, túristautak jelölései vannak, szalagozás még a kényesebb részeken sincs, igy tényleg könnyű pályát téveszteni. Normafa előtt kis jeges szakasz jön hogy ne unatkozzunk, majd átvágva a susnyáson pity-pity a Normafa EP-nél és irány a cél. A célban káosz, ezrek megint a váróban, a cél chipleolvasójához hozzáférni alig lehet de sikerült. Pity-pity és pont. Kifújom magam, pár méterrel arrébb Karesz a büfében csinálja a jókedvet. Lihegek, nézelődök, dumálok mikor eszembe jut a stopperem amit a rajt pillanatában inditottam, gyorsan leállitom. 2:25,12-t mutat, igy azon agyalok hogy kb 2:22 lehet az időm, az nagyon jó, főleg hogy félholtan tettem meg a fél távot. Na akkor itt jött az hogy egyik ámulatból a másikba voltam kénytelen esni és nem csak én: sorra kerülök, átadom a chipet a csávónak, aki ezt honorálja egy ezressel. Ez igy ok. Utána leolvassa a chipemet- pity-pity- és megkérdezi hogy mi a nevem meg rajtszámom és kézzel bepötyögi a notebookjába a chip száma mellé. Hát bmmeg, mi ez itt? Ilyen erővel palatáblára is lehetne irni, nem kellett volna a notebookot becuccolni. Mindegy, irány a büfé, főleg hogy megsassolom a hiteles és hivatalos időmérést, ami 2:26,00 feletti időt mutat. Na ezt nem értem, de most már mindegy. Gyomorgörcs oldódik, oldalam sem szúr annyira, igy jöhet a zsiroskenyér, tea, tea és tea. Utána megyek a kocsihoz hogy levessem a futócuccot és szárazba öltözzek át, de megint pech mert csak a standard autós tartalékpulóverem van itt, a váltóruha meg otthon maradt (törölköző és fürdőgatya bezzeg akadt a zsákomban, bár használatuk ott és akkor eléggé az extrém sport kategóriájába tartozott volna).... Lassan befut Erzsi és Róka Laci is, Gábort nem láttam sehol (mint kiderült utána jött be pár perccel, lehet hogy vele futottam együtt a Tündér-szikla utáni részen?). Átöltözés, sok beszélgetés majd Gábor és Karesz társaságában kocsival elosonunk egy közeli krimóba némi malátadzsúzért. Visszaérve gyors parkolóhely keresés majd jön a Zöldgömbös csávó és kint rögtönöznek egy eredményhirdetést. Szél fúj ezerrel, én egy idő után visszabújok a kocsiba, ott némileg jobb az idő. Azért ekkora leégést a Zöld gömbnek nem kellett volna produkálni: időeredmények és helyek totál káosza, és erre a versenyzők hivták fel a figyelmét a jóembernek..... Hááát, én meggondolom hogy még egyszer menjek e ilyen szervezetlen-rendezetlen eseményre. Kellemetlen élmény volt és nem a gyomorgörcs miatt. Mindegy, igen vidám hangulatban hazafuvaroztuk Erzsit, majd Kareszt, Lacit és Gábort is. Utána pedig irány a veresegyházi termálfürdő, ahol a 38 fokos vizben nyakig merülve elmélkedhettem és lazithattam :-)
Értékelésem:
társaság: 5
pálya: 4 (csak a jeges szakaszok miatt, amúgy 5)
rendezés: ülj le, egyes!

Üdv: Zsánlkód