"Futni, csak lassan, szépen, ahogy a csiga megy a réten"

Eredetileg többen úgy terveztük, hogy több opivita futamon indulunk, ebből csak Gemolaci tartotta magát. A tavaszi még korán volt az időjáráshoz képest, de a kecskemétit már nem akartuk elkerülni... Panni,Gemolaci, Sipi, Karesz, rokalaci és Zsolti a Négyóráson, de Erzsi is a végén még benevezett...nagy Távfutóművekes jelenlét. Ahogy közeledett az időpont, úgy vált biztossá a melegrekord... 6 órában 10-16 óra között.. ez még az elszántakat is önmérsékletre inti. Nem voltam jól már az előző héten, a meleg de egyéb okoból se... de valahogy nem féltem a versenytől /illetve a hatórás futástól/. Ott leszek és nagyon óvatos beosztással "megélem". Sipi autójában időben érkeztünk.. volt idő készülődni és körülnézni milyen lesz a frissítés... elsőre nem találtam meggyőzőnek, de néhány szükséges volt nálam.. magnézium, fájdalomcsillapító és KOLBÁSZKARIKÁK... A helyszín szimpatikus, a régi futóbarátok bíztatóak, a szervezők ... még nem tudom... Akik ott voltak, mind ismerős... a hangulat családias. A rajt előtt megtudjuk hogy 1 km lesz egy kör.. könnyű lesz számolni... Napellenzős pelenkás fejfedő, és nagyon jól bevált "gyermek-fürdőlepedős" palást volt a védőfelszerelés, így albínó supermannek néztem ki.. :-) elidultunk, nem rohanva, de a 6-os tempó azért dukál :-).. néhány kör.. és a frissítésben jó és friss gyümölcs paradicsom, sós ropi, iso ital. tehát minden rendben... külön Só és sok szőlőcukor... telt az idő, és azt próbáltam, hogy a zuhanyozónál mennyit vizezzek ahhoz, hogy pont jó legyen... de mire odaértem, mindig aládugtam a fejem.. Kíváncsi voltam arra is hogy meddig megy a 6os tempó. Tavaly Veszprémben 3 óránál 30 kilit futottam, persze 16 fok-ban. Nem erőltettem semmit és hajráztam a lekörözőknek... paradicsomot banánt ropit ettem, és sok vizet és ISOt... A szervezők és segítők nagyon jól tették a dolgukat megnyugodtam ezügyben is. Másfél óra után lassultam a hatos tempón túlra.. de NEM akartam tartani azt ami bizonytalan, és mondogattam "örülj hogy itt vagy és jól vagy"... További elfolgaltságként kerestem a későbbi pihenések okait és helyeit.. :-) ... sok volt még és telt is az idő, Karesz tűnt fel a frissítőnél és le is maradt... /talán elfutotta? még korai volna/ nem tudtam meg de nekem volt egy jó ritmusom.. ami persze lassuló. Molnár Zsolti Családja drukkolása sokat segített és kb. két és fél óra után egy tömény limonádé "felészetett" ami tőlük kaptam... ezután kezdem citromot enni a frissítőnél.. amitől a könnyem kijött, de jól eset még a héját is rágni... később többször sóba mártott citromot is ettem... Néha "amolyan anti holtpont-ként" elkezdtem FUTNI ... nem tartott soká, mert a nagy meleg figyelmeztettett... megint gondolkodtam és ha a pelenka-pelerin ellenére túlhevültséget és/vagy érezhető szívdobogást éreztem, most már az idő felén túl, mindig sétára ereszkedtem.. olyan érzésig, amikor újra a lassú futómozgás szinte automatikusan indult.. AZ csak szerencse, hogy nem futottam kimerültségig semennyit... ebből lett tartalék. a séták feltöltöttek.. ezzel persze elszállt minden alultervezett idő is... de ezt is sikerült úgy vennem, hogy ne flusztráljon. Nem vagyok és nem is leszek ultrafutó... és közben meg is fogadtam, hogy soha többet :-) de azt is tudtam hogy Jó az, ha az ember túlfutja a megszokottat az majd jól jön később ... Közben eljött a négy óra... és végtelennek tűnt a hátralévő idő... de Kareszt ismét megláttam, és vele maradtam.. jó volt a társaság... ő jobban rápihent... de azért végre ittunk először gyümölcsös, majd valódi sört is... ezzel is elment egy óra :-) ... Gemolaci állt meg egyszer csak mint aki jól végezte dolgát... a terve messze Ő sem erőlteti... közben gyakran futottunk Pannival is. Egyszer csak a frissítőnél Tésztaleves "lett" és kalandvágyból elvettem egyet... hihetetlenül jókor jött és jól esett.. könnyeddé kiegyesúlyozottá váltam... de futni azért már nem akartam nagyon... hagytam Karesz elmenni.. és a mennyei békével ettem a tésztalevest még egy két körön... Erzsiék kivárták a HAT órát és drukkoltak ... közben megint pihentem egy kicsit jókedvű oldottságban ... annyira, hogy a vége előtt fél órával nem törődtem az óvatossággal, és két három négy kört futottam újra folyamatosan.. persze azért "öreg ember nem gyorsvonat" és már az utolsó majdnem teljes körre már NEM indultam el 5:55 perc 46 km Karesszak együtt... JÓÓÓ volt a vége, és a végéről vissznézve az egész is!!! Nem voltam lepuszulva... jólesett még a kaja és a sör.. a barátokkal beszélgetés..
Pannit elvittük haza aztán engem... és egy nehéz de kellemes nap után jól esett hazatérni... Igen a hatóra olyan, ami még nem ultra, csak a kapuja.. ebbe a kapuba még benézek... /mert 60 kili egyszer jó lenne/ de beljebb nem hiszem hogy nekem való lenne.
Köszönöm mindenkinek aki részt vett a frissítésben és ellátásban.. hibátlan, sőt rendkívül jó volt minden ellátás és szervezés...

Ahogy a Hungária sláger
 is mondja:
„Az első Marathonomra készültem
még élek nem felejtem el”
(remélem kik olvassák e sorokat többek még belül tovább tudják énekelni, dúdolni e dalt)
Igazán Őszre a kerek szülinapom közelébe terveztem életem első marathonijának megtételét.
De a tavaszi pici sikerek és a futás iránt érzett elkötelezettség valamint a futótársak biztatása, úgy  döngicsélt,  tudatomba,  mint tavaszi szorgos méhek.
Így, úgy döntöttem, hogy egy picit előrébb hozom ezt a számomra nagy jelentőségű eseményt . Az Ironteam szervezésében Optivita versenysorozat kecskeméti állomásán arra vállalkoztam, hogy 4 órás futásban teljesítem a maratoni távot. Továbbá még „kiemelkedőbbé”, mindenesetre érdekesebbé tette az eseményt a futás helyszíne. Mivel Hírős városban Kecskemétek került az megrendezésre. Ahol is, édesanyám született és a városban több rokon is él. Így úgy terveztem, hogy Őket is invitálva erre az eseményre, egy remek hangulatú futáson vehetek részt családtagjaim biztatása mellett.
Készültem edzéstervnek megfelelően az utolsó 4 hétben a heti 70 km es távok is megvoltak. (több 30km feletti futással) Családom már a felkészülési szakaszban is sokat segített és türelemmel voltak szenvedélyem iránt.
Még a kutyát is beparancsolják az árnyékba ilyen perszelő napsütésnél, hisz a nyár kíméletlenül csapott le ezen a júniusi héten.  S a szervezőket több érdeklődő üzenet faggatta, illetve adott hangot a hőség aggálya iránt, hogy ilyen körülményekre való tekintettel is meg lesz tartva a futóprogram?
A szervezők felvállalták, hogy a rendkívüli meleg ellenére is megtartják az eseményt! (Mint később kiderült nem alaptalanul tették ezt)
Jó nap ez a halálra!                                                                                       Jó nap ez a Futásra!
„A mezőnyben volt sok nagy menő,
és A zöld zoknimat vettem fel.”
(mondjuk ez az utolsó sor nem igaz, de így még rá lehet ismerni a dalra.) Az igaz, hogy több futó cuccal is készültem a futásra. hűtés,vizezés,csere….. pelenka, poló, sapka….
Persze a szebbik nemet is dicsérő sorokat is hagyhattam volna a dal eme változatában, de tény, ami tény. Több nagy menő is jelen volt a versenyen. Persze ők számomra emberfeletti időtartamban 6 valamint 12 órás és távot teljesítve. (Lajkó Csaba Pecsenye, Gyebnár Éva, Bogár János, Makai Viktória, Soós Péter…stb) Jó volt ilyen ULTRA emberekkel együtt futni, ez tovább motiválta az embert. És persze jelen voltak még kedves futótársaim (Laci, Karesz, Gemolaci, Sipi, Panni, Erzsi) is, akikkel mindig nagyszerű érzés együtt futni.
„Míg a figarónál ültem,
A székben hátra dűltem,”
Fodrásznál nem voltam, de magam nyírtam magam. Mint indián harcos készültem a nagy harcra felvértezve magam harci díszekkel, de nem irokéz frizura inkább Tag barát frizurára emlékeztetőt sikerült ”alkotnom” nyírnom magamra.
Hátra dűlhettem, mert a gyerekeimmel történő útvonal bejárás alkalmával meggyőződhettem arról, hogy a domb körül, több szakaszon árnyékos fák adnak életet mentő oltalmat a gyilkos napsugarak ellen.
„A zene szólt a fülemben
És csak rád fül(igy)eltem.”

Válogatott jó zenéket indítottam útnak mikor indultam útnak. S segítettek a megfelelő ütemet-ritmust tartani.
Továbbá szuggeráltam magamba a téli képeket. Mondogattam többször az agyamat befolyásolva, hogy hideg van fázom. Olyan képeket is töltöttem agyamba (belső képek) mint korábban a felhőkön történő könnyű szökkelésről. Majd újdimenziókat megmozgatva a föld energiáját a talpán keresztül megcsáklyázó és magába szívó hatalmas Traszformerszként szántottam a tájat.
Az lebegett a szemem előtt, hogy megcsinálom meg kell, hogy csináljam, az én marathonom az én küzdelmem.
Jó visszajelzés és önellenőrzés volt az 1km-es körök végén a kapu hatalmas időkijelzővel. A társak biztatása, a szurkolók buzdítása.
„Oóóó! Ciao Marcsi!
Jó lesz veled lenni újra! Ciao Marcsi!
Futunk mi még sokat újra meg-újra.”
„Elszédítetted a fejemet,
És eléd szórtam mindenemet.”
Nagyon jól éreztem magam fel voltam dobva, spannolva premier  marathonista futóként.
Több futóval kiemelésre kerültem a mezőnyből és az első rajtkockák egyikéből indulhattam. Az első km végén 4:18at mutatott az óra és most többen mondhatják, hogy elfutottam meg túl erősen kezdtem,de  nekem akkor ez jól esett, jó volt és nagyon élveztem. - Ma sem csinálnám másképpen-
„Sálat, pulcsit, nejlon harisnyát,                                dinnyét, jeget, levest,sok frissítőt
És csuda, csuda gyöngyöket.”                                  és mobil zuhanyzót
Remek szervezésű verseny volt. Gondoltak mindenre, ami egy futó számára csak szükséges lehet.
„De mikor velem táncoltál
Egy andalító rumbát,
A szaxofonost stírölted a vállamon át.”
a mókuskerék a hőség különös víziót vetíttet elém: Az Alienből megkaptam az anyakirályné szerepét. Mert körről körre megkaptam a frissítőket az energia pótlókat. A vizes sapkát a vizes pelust családomtól. Mint a szereplő fajtársaitól az ételt, s míg neki az utódokat kell megszülnie tojás formájában nekem a kilométereket.
„Oóóó! Ciao Marcsi!
Könnyelmű csalfa lélek. Ciao Marcsi!
Hogy is szerethettelek téged, nem értem.”
Az első 28-30 km a terveimnek megfelelően alakult 30 km-nél 2:45-2:50 körül alakult jó eséllyel arra, hogy sikerülni fog megcsinálnom. Aztán megjött a fáradtság a mobil zuhanyzónál egy gyengébb lépés egy megbicsaklás és fájdalom jelentkezett a jobb lábam külső részén. De nem adtam fel csináltam tovább az utolsó 4-5 körben még családtagjaim is bekapcsolódtak a futásba és kísértek körről körre. Édesapám, fiam, lányom plusz erőket mozgósított bennem nem beszélve a további szurkolókról, feleségem, édesanyám, nagymamám és több rokon. bíztatása közepette futottam az utolsó kilométereket.
„Oóóó! Ciao! Csak azt ne hidd,
Hogy éjjel majd vizesre sírom a párnám
Nézd, a bálnak nincs még vége, száz ilyen táv vár rám.”
Végül a kitűzött célt nem sikerült elérnem. A 4 óra lejártát jelző hangnál 40,5 km teljesítettem. Mely eredménnyel a férfiak közt ezüstérmet kaptam. 
„Oóóó! Ciao Marcsi! Jobb ha többet nem is látlak.
Oóóó! Ciao Marcsi! A kishúgod úgyis jobb táv nálad, (A félmarcsi)
Na szeddem a lábam!”