Sziasztok Futótársak! 
Megjöttem,megcsináltam.Körbeér tem a Balatont.:) Nem mondom,hogy könnyű volt ,sőt! Egy kis beszámoló Nektek.:)
Az első nap 46,2 km, viszonylag simán ment,a térdem a 25 km-nél elkezdett fájni, így Algoflex-szel mentem tovább.2x meg kellett állnom még e.ü okok miatt de ezen kívül rendben lement.Egy holtpontom jött ,de csak volna mert pont egy lejtő előtt kezdtem nekimenni a "falnak" ,de szerencsére a lejtőfutás átsegített rajta.Több ultrafutó barátom ellátott tanácsokkal a verseny előtt, miszerint a a maratoni tempomnál jóval lassabban fussak,hiszen itt 4 napig kell energiának lennie. Ha az első napot elfutom ,akkor a többit ki is dobhatom,nem fog menni..Tanácsot megfogadva futottam (kocogtam) :) egyetlen célom volt,hogy szintidőn belül beérjek.Tehát nekem a teljesítés lebegett a szemem előtt.Szóval első nap letudva. Szálláson masszázs és pihenés.Lett volna ,de képtelen voltam aludni...Mindegy.Második nap ,na ez volt az a nap ,amikor azt mondtam,hogy nem megyek tovább..52,9 km.Nem is lett volna baj, de a 45.kilinél teljesen kikészültem.Nem bírtam,2x hánytam, rosszul voltam szóval nem is tudom,hogy értem be..Sírva,szenvedve .Mint kiderült Sipos Sanyi barátom Ő már többszörös teljesítő,tapasztalt ultrás, hívott é mondta ,hogy tipikus tüneteket produkáltam,mégpedig faszán eléheztem..Nem gondoltam volna,hiszen minden frissítésnél ettem-ittam.Igen ám,csak keveset...Mondta,hogy másnap ne csak egyek,hanem szinte tömjem magam akkor is ha nem megy.Különben nem tudom megcsinálni..Mivel nagyon szarul voltam aznap este,nem tudtam sokat enni,de ettem azért Viszont aludni megint nem sikerült.:( A sok energia szelet és gél jól megdolgoztatta a szervezetem.:( Szóval ez is megvolt jóval szintidőn belül,szenvedve.Jött a 3.nap.Állítólag a verseny itt kezdődik,hiszen a legnehezebb útvonal a Füredi a maga sok-emelkedőjével.Mindenki aki futott már itt tudja miről beszélek.Szóval reggel paráztam kicsit ettől a 43,6 km-től. Az időjárásról nem is szólok,mert állítólag a legrosszabb volt az idei.Érdekes módon engem nem fusztrált,hiszen hóban-fagyban edzettem ,nem zavart.Meglepetés ért mikor elindultam a rajt után,mert egy kedves futótársam mellém csapodott,reggel amikor felkelt csak azért lejött Bp-ről,hogy lefussa velem a 43,6 km-t ,hogy segítsen.Nagyon örültem neki, és lehet,hogy ezért is de a legnehezebb részt VÉGIG BESZÉLGETVE és röhögcsélve minden gond és megállás nélkül SIMÁN lefutottam! Nem gyorsan a kocogós tempoba de teljesen jó állapotban!Nagyon örültem neki,pláne,hogy az utolsó 3,5 km-t beleerősítve futottam meg.

A térdem rendben, talán a bokámnál egy izomköteg meghúzódott azt éreztem de elviselhető volt a fájdalom.Szóval ez a nap is letudva..Aludni 3 órát sikerült aznap este.:( A negyedik naptól féltem,részben mert a nem alvásoktól igen kómásan éreztem magam,részben meg már a 4...Fogom vajon bírni??Mikor kinéztem az ablakon reggel,a látvány egy hatalmas fehérség volt..És sűvített a szél...Borzasztó hideg volt és nagyon nem akartam kimenni.De nem volt mit tenni,menni kellett.Utolsó nap,ki kellett bírni!Elindultam, 15 km-ig borzasztó volt..Esett a hó,hideg volt,nem tetszett.Aztán valahogy ráálltam a tempomra és annyira jól ment a futás (kocogás)hogy már csak azt vettem észre ,hogy a 35-nél járok...Itt éreztem azt,hogy semmit nem érzek..Nem tudom leírni azt,hogy milyen volt akkor és ott futni.Totál kikapcsoltam és csak vitt a lábam..Mikor elment mellettem egy fiatalember annyit mondott,hogy "minden kilométerért külön elismerés illet és igazi királynő vagyok!!" Itt eleredtek a könnyeim és nem is tudom milyen érzés tört rám..Akkor elhatároztam,hogy mosolyogva akarok célba érni.:D 35km-nél mellém csapódott egy futótárs akinek szintén az elő BSZM-je volt ez ,viszont több Ironman versenyt is végigcsinált.Ő mondta,hogy az Ironman verseny ehhez képest egy félmaraton..Megfogadta nekem,hogy SOHA többet nem akarja ezt végigcsinálni...Mindenesetre nagyon jól eldumáltunk a végére.Együtt futottuk le,vagyis ő elment egy utolsót pisilni én meg az utolsó 3,3 km-t 5.40-es kilikkel futottam le! Tehát maradt energiám a végére.Nagyon boldog vagyok ,és nem is tudom hogy csináltam végig.Mindenféle gondolataim voltak közben,hogy soha többet és nem vagyok normális..Meglátjuk.:)Az eredményeket nem néztem ,nem is érdekel azt hiszem mellékes is.Számomra itt nincsenek helyezettek csak és kizárólag teljesítők!Függetlenül ,hogy elsőnek vagy utolsónak érnek be.28 magyar nő vállalta ezt a kihívást ( 36 női indulo volt asszem) én benne vagyok,nem utoljára értem be,ez biztos.Lehet,hogy egyszer kiváncsiságból megnézem,de semmin nem fog változtatni..Az biztos,hogy semmiért nem adnám ezt a 4 napot oda.Megérte.