Jó napnak indult, mégjobb lett belőle... Léránt Gábor először jött az idén futni vekünk, mindárt a legjobb is lett /hogy csinálja?/ Zsolt családdal ért ki és 1:40 belül BE :-). Nándiban a bécsi maraton még nem ülepedett le, de jól ment neki ahogy Karesznak is... Össze kéne szedni ténbyleg kik voltak a ligetből a versenyen... ÉN nem tudtam hogy fussak, ez jól látszik a tempórgafikonon :-) de várakozáson felüli lett.. nagy társaság sokaknak csak egy pacsi jut. A rajt után Katával És Harsányi Andrással egy darabig, aztán András eément előre később Kata is. Nem akartam valami holdkóros tempóba verni magam... a múltheti maraton kicsit elfárasztott és a hétehn is futottam már 35-öt biztos... Mentem ahogy jólesik, most inkább a vége felé fényképeztem, hamár úgyis lessulok, ráfogom erre... Szép nap lett köszönöm mindenkinek. Végül 27 félmaratonost és 5 futót számoltam meg a rövidebb távokon akik Népligeti vagy Távfutóművekes futók..

Első Félmaraton beszámoló Beától:
Gimis koromban (ami jó régen volt…) indultunk pár futáson, ami már akkor nagyon tetszett, de a lelkesedésem /kitartásom mindig alább hagyott. Időnként elkezdtem futni, aztán abba is hagytam. Aztán a fiam születése után megint belevágtam (Spar maratonka 3,6 km, Coca-cola váltóban 6,4 km, K&H céges váltóban félmaraton 7 km).
Majd mikor a lányom is megszületett újra megérett az elhatározás, hogy kezdeni kéne magammal valamit. Ősszel elkezdtem futni (cél a Vivicittán a 10 km volt). Megismerkedtem Róka Lacival, megmutatta a Ligetet. November körül úgy éreztem ez egész jól megy nekem, gondoltam egy merészet és úgy döntöttem inkább a félmaratonra nevezek.  Szereztem egy edzéstervet és elkezdtem a felkészülést.  Voltak jobb és rosszabb hetek, igazából az időjárás volt, ami néha elvette a kedvem.   De nagyon büszke voltam magamra, mikor vasárnap este, szakadó hóban –mikor mindenki otthon tévézett- én futni mentem.
Mikor beindultak újra a ligeti futások, csatlakoztam és ez nagyon sokat segített a felkészülésben. Aztán Laci ellátott jó tanácsokkal, ezek alapján átszabtam az edzéstervem, és futottam.
A rémálmom a záróbusz volt, hogy felvesz és nem érek célba. A 2 óra 20 percet céloztam meg.
Aztán eljött a Nagy napJ  A Távfutóművesekkel meg volt beszélve a találkozó, de mivel kissé késve érkeztünk és rengeteg ember volt így nem jutottam el a találkozási pontra.
Gyors bemelegítés, sorban állás a wc-nél, majd beálltam a fekete zónába, a rajt végére. Elindult az eleje, és még 5 perc múlva is csak ott álltunk a végén. Majd elindultunk. Szépen futottam, nézelődtem, és próbáltam magam nem stresszelni azzal, hogy 21 km van előttem.
A kék lufis (2:15) iramfutót nem is láttam, de mire a 8 km-hez értünk utolértem őket. Aztán lehagytam J
Mivel ilyen távot még nem futottam, a távolság után még a frissítés motoszkált a fejemben, hogy az hogy lesz. Végül, mivel nagyon meleg volt - visszasírtam a jó kis téli futásokat- sokat frissítettem, vizet+ iso italt. Futottam, nézelődtem, kerestem az ismerősöket a szemben futók között. Találkoztam is párral, a Ligetiek közül csak Kolozsi Erzsit láttam. És vártam a holtpontot. Fogytak a km-ek, és én csak futottam. Nem lett holtpont, büszke voltam magamra, hogy 18, 19, 20 km-nél járok. Mikor beértünk a Szigetre, elkezdett szúrni az oldalam, így a vége elég fájdalmas lett. Hosszú volt az utolsó 300 méter.
De beértem, megcsináltam.

U.i.: Sajnos másnapra a térdeim feldagadtak, nem bírták a megterhelést. Remélem, hamar kipihenik magukat, mert már mennék futni.

Tóth Bea

Molnár Zsolt először 1:40-en belül

3. verseny körülmények közötti félmaratonomra készültem. Telis-tele várakozással az eredmény iránt. A verseny előtt az tűztem ki célul, hogy 1 óra 45 percen belül futom meg a távot. Tudtam, hogy hosszú egy nap lesz, mert nem csak én futottam az nap, hanem gyerekeim is. Tibi a több távú verseny  10 km-s távját tűzte ki maga elé feladatul. Krisztike pedig 3,2 km-en indult. Április 21.-én korán keltem és korán útnak is indultam egyedül a helyszínre, a Dagály előtt letéve a kocsit. A család a félmaraton befutója után csatlakozik majd hozzám. A rajt előtt vagy 20 perccel kiértem, a szigetre, találkoztam Róka Lacival és a többi Távfutóműves futóval (Nándival, Karesszal,) Jó hangulatban gyűltünk a rajthoz több ismerőst üdvözölve. Nagyon sűrű volt a mezőny próbáltunk Nándival az 1:45-ös iramfutók közelébe sodródni, de gyorsan utunkat állta a tömeg, így a start eldördülés után próbáltunk olyan pozíciót fogni amivel közelebb kerülünk hozzájuk. Sorra előzgettük a futókat. Az első szigetkör végén Nándi egy kicsit lemaradva követett. Lassan Kareszt is utolértem és elhagytam. Zenehallgatásnak nem kedvezően alakultak a dolgok induláskor,így mivel nem tudtam elindítani, ezért gyorsan zsebre is vágtam a készüléket.  A Margit hídra lendületből toltam fel magam, nagyon jól esett a hídról levezető lejtő, mely szintén további lendületet kölcsönzött nekem. Éreztem, hogy erős tempót megyek izomból gyűröm a kilométereket, figyeltem vizslattam a többi futótársat és a további előzések éltettek szórakoztattak. A budai felsőrakparton azt éreztem , hogy túl öltöztem a ¾-es futónadrággal ezt a versenyt. S felvetődött bennem, Mi lesz ha nem fogom bírni a szinte már pokoli hőséget. Összeszorított foggal viseltem el azt és homlokomról takarítottam le a patakokban meginduló izzadságot. Továbbá lestem a frissítési állomásokat, ahol fejemre számba többször borítottam vizet. Néha-néha egy- egy kortyot lenyelve, egész futás alkalmával így tettem. Igyekeztem pozitív gondolatokkal erősítenem magam. A Lánchídra felkapaszkodó emelkedőt megéreztem, de már hogy örültem a lefelé vezető enyhe lejtőnek. S akkor megcsapott egy-egy Duna felett átlebbenő szelő és éreztem már nem is olyan rossz, hogy ebben a nadrágban futok. Az első visszafordító alkalmával győződtem meg róla, hogy Nándi és Karesz már jelentősebb távolságra van tőlem. Nagyon jó hangulatot adtak a kisebb zenekarok az út mellett. A belső képek melyek segítségével szoktam teljesíteni a nagyobb kihívásokat és már több versenyen is hasznosnak bizonyultak, nem tudtam használni. Valahogy úgy éreztem, hogy ilyen komolyabb tempónál nem tudok arra az agyi hullámhosszra kapcsolódni.  Azért kerestem a pozitív állításokat, gondolatokat. Többször gondoltam gyerekeimre az együtt már korábban megtett kilométerekre. Vagy akár az egyedül vagy a távfutóművesek kis csapatával megtett utakra. Ezekből próbáltam erőt meríteni tartani egy-egy felkészültebbnek tűnő futóval a lépést esetleg előzni másokat. Úgy éreztem jól megy a futás, de azért vártam már a végét, a célt. Ilyenkor Lacitól tanult mondást próbáltam magamban ismételgetni:
"Nem tudsz sokáig egy "CÉL"-ért futni, Ha nem a FUTÁS a cél"
Egyszer csak ott volt a 18. km jelző tábla. Éreztem, hogy van még bennem erő, és azt kiakarom futni magamból teljesen. Igyekeztem még rátenni egy lapáttal, átlépve határaimat.
A szigetre vezető központi úton megláttam közelgő kis családomat akik nagyon örvendeztek nekem és én is nekik. Beleadtam még apait anyait a végére………… és igen…Sikerült, félmaratont teljesíteni  1 óra 38 perc nettó idővel túlszárnyalva minden elképzelésem túlszárnyalni magam.
Nagy küzdelem volt,nagyon elfáradtam és nagyon boldog voltam.
Drága fiamat,már nem tudtam elkísérni a Vivicittára, pedig még volt olyan sanda szándékom a félmarcsi előtt. Így egyedül teljesítette azt, nagyon jó kis idővel. Rém büszke voltam rá a célba érése után. DU-tánra sikerült összeszednem magam és elkísértem Krisztikémet a minicittára a nagy tömeg ellenére sikerült neki is kb 18 perc alatt teljesíteni a távot. Ő érte is dagadt a mellkasom.