"Kaposvár

2014-ben ez az első versenyem, egyből egy kemény dombokkal teletűzdelt félmaraton. A francnak sem hiányzik ilyen korán egy ilyen önsanyargatás, de idei évre betervezett ATOM100+ kötelező részeként teljesíteni kell ezt a „kötelezőt” is. A felkészülés alatt futottam 21km-t, de a dombokra való felfutás kimaradt az edzésprogramból. Ez rendesen meg is látszott a teljesítményemen.

Vasárnap reggel 7-kor indultunk a Moszkváról, egy jó kis brigád gyűlt össze a meghirdetett telekocsis hirdetésre. A reggeli ködös, felhős idő nem túl jó előjelnek ígérkezett versenyzés előtt, de az utazás jó hangulatban telt. Összeismerkedve a többi utastársainkkal, akikről kiderült, hogy rutinos terepultrázók hamar kishalnak éreztem magam mellettük, de azért titkon 2 óra alatt idővel elégedett lettem volna. Zöldfülűként a kaposvári versenyre irányuló kérdéseimet rövid válaszokkal hárítgatták, és sokat mondóan, időnként egymásra nézve cinkosan mosolyogtak. Szóval sok jót nem ígért ez a csörte!

Kaposvárra leérve a nevezés és az öltöző a helyi uszodában/fürdőben volt kialakítva. A rajtcsomagban a szokásos reklámanyagok mellett Horalky szelet és egy versenylogóval ellátott póló. Nem túl sok, de máshol sincs plusz egy víznél több (mínusz a póló). Vettem még egy energiagélt biztos, ami biztos alapon, számítva arra, hogy a táv közepén elfogy a kraft. Átöltözés után irány a rajt, Kaposvár főtere.

Nagyszámú futó sereglett egybe ezen a napon, szinte megtöltöttük a főteret. Szerencsére a mekis forrótea annyit segített, hogy ne faggyunk/fázzunk meg a vékony ruházatban – a túlöltözést ugyanis el akartam kerülni. Az időjárás nem volt túlságosan barátságos, de szerencsére a nap kicsit bátortalanul, de végül kisütött. Bemelegítés, nyújtás, fotózkodás, majd a szokásos tolongás a rajt előtt.

Dördül a startpisztoly, elindul a tömeg. Az első komolyabb emelkedőig klasszul megy minden, a tempó ismét gyors volt, mivel nem szeretek a tömegben vacakolni, így mindig elfutom kicsit az elejét (kalkulált hülyeség). Az első emelkedő – ami egyből szétrázta a társaságot - nem túl szép látvány. A tetején már a fülemen is a levegőért kapkodom, pulzus az egekben és még csak 5 km-nél járunk. Nagy szerencsémre amire felmászunk arról le is kell jönnünk, viszont mindezt ötször a 21km alatt. Minden egyes emelkedő azonnal beég az izmaimba, az agyamba, a lejtők valahogy viszont hamar a feledés homályába vesznek. Szerencsére a frissítőpontok a legjobb helyeken vannak, a kínálat a szokásos víz-banán-szöllőcukor-iso menüsorból lett összeválogatva, néha randomszerűen. Meglepő volt viszont, hogy két helyen is iso ital mellet iso zselét is adott a frissítő személyzet.

Az ötödik dombnak való nekirugaszkodás már eléggé megvisel, így nem erőltettem túl a dolgokat, felfelé menet átváltok sétába. A domb túloldalán meg egy hosszú lépcsősor nehezíti a haladást, de mindezek után már szinte csak vízszintes úton vezet az útvonal a célig. Az erőm rendesen elfogyott a végére, így a 18. km után már nagyon abba akarom hagyni. A végén már csak az utolsó frissítőpont tudott új energiákat adni, így a maradék szakaszt sikerült elfogadható sebességgel letudni. A célba beérkezve, a megérdemelt emlékérem átvétele után nagyon meglepődöm, szenzációs 1 óra 48 perccel sikerült lenyomni ezt a nem könnyű félmaratont.

Összességében egy elég jó versenyt sikerült szerveznie a helyieknek, ezt bizonyítja, hogy közel 400, nem akármilyen futó jött el még ennyire a futószezon elején. Ennek köszönhetően csak a 125. lettem ezzel az eredménnyel a férfiak mezőnyében. Persze sok tanulsággal is szolgált ez a nap, mert legközebb már biztos, hogy felkészültebben vágok neki a Kaposvári Farsangi félmaratonnak."