beszámolók <<--->> futónaptár.<<--->> fotók <<--->> befutó lista <<--->>verseny videó

Tománné Markovocs Hédi ELSŐ maratonja...

Első maratonom

Kb. 5 éve, 45 évesen kezdtem el futni, 1 perc futás 1 perc séta 30 percen át, ez volt a kezdet. Azóta leadtam nagyjából  12 kilót. Szépen lassan, türelmesen haladtam. Mindig egyedül futok, általában terepen.  Másfél év után indultam egy 5 km-es versenyen, majd 7 km következett, és egy negyed maraton.  Az biztos, hogy a fokozatosságot maximálisan betartottam, de ez nekem így volt megfelelő. A félmaraton lefutása hatalmas élmény volt!                                                                                             Aztán már egyre inkább ott motoszkált bennem, hogy szeretném majd lefutni a maratont, de abban biztos voltam, hogy csak abban az esetben állok majd rajthoz, ha mentálisan és fizikálisan is kellő felkészülést érzek magamban, mert az a véleményem, hogy a maratonnak meg kell adnunk a kellő alázatot és tiszteletet, azt megfelelő felkészüléssel  ki kell érdemelni , hogy oda állhassunk a rajtvonalhoz. 2013. december 09-én beneveztem Debrecenbe a Rotary maratonra, 2014. márc. 30-ra. Az edzéseket saját magam „ építettem” fel. Az volt a lényeg, hogy az egész telet sikerüljön átfutnom. Az időjárás mellettem állt egész télen, semmi extrém  idő nem volt.  Csatlakoztam a tavaszi maraton felkészítő grafikonos csoporthoz, mert  szükségem volt egy „mankóra”, amit itt megkaptam.  Heti 4-5 futásom volt, kéthetente egy hosszú, 20 fölött. A hosszút fokozatosan növeltem. Február közepétől, a grafikonos javasolt edzéstervet megfogadva, heti 3 futás maradt, kettő 20 km fölött, 20-25 kili és egy 30 fölött, lassan elérve a 35-öt. 35 fölé edzésen nem mentem.                                                           Elérkezett a nagy nap. Pont óraállítás és egyébként is bő 3 óra utazás. Meglepően jól aludtam a verseny előtti éjjel. Megérkezés Debrecenbe, amikor a rajtcsomagot mentem átvenni, az nagyszerű érzés volt, hogy a „maratoni előnevezés” sátorhoz kellett állnom. Korábban mindig csodálattal néztem azokat, akik ennél a feliratnál veszik át a csomagjukat. Hát most én is itt vagyok! Igen meleg, napos idő volt. A rajt előtt sikerült találkozni Lacival, aki a felkészítő csoportot vezeti, legalább személyesen is megismerkedtünk és megköszönhettem neki a segítséget , amit kaptam tőle. Elrajtoltunk!  8 kört kellett futnunk. Az első kör „ felderítés „ volt, milyen az útvonal, frissítő és ráhangolódás a körözésekre. Az első két kör kellemes volt, a saját tempómat tudtam futni, érzésre, mert nem használok semmiféle csoda órát, a célkapu alatti átfutás alkalmával néztem a rajtórára, de van, hogy ez is elmaradt. A harmadik kör végén kezdtem érezni, hogy nem vagyok teljesen jó formában, edzések alkalmával ennyi  km után sokkal jobban éreztem magam. A frissítésről annyit, hogy az első körben csak vizet ittam, a második körtől  vizet és izot, enni pedig a második körben 1, majd körönként 2 karika banán, a 6. körben még egy harapás energiaszelet és egy magnézium ampulla. Az ötödik körben elkezdtem fáradni és ez mentálisan érintett rosszul, kezdtem kicsit pánikolni, hogy még csak a felénél  járok és ahhoz képest teljesen kezdek szétesni! Tudtam, hogy fejben sürgősen helyre kell tenni magamat, „adtam magamnak két pofont” , nem pánikolhatok, hiszen tökéletesen felkészültem,  fizikálisan meg tudom csinálni és fejben is mindent rendben tudok tartani!!!   A 6. és 7. kör eléggé hosszúnak tűnt és a fizikai fáradtság is erősödött.  A 8. kör már sokkal jobb volt, azt hittem, hogy az lesz a leginkább nehéz, de mint a végén kiderült, még időben is jobb volt, mint az előzőek. Amikor néhány száz méter volt a célig akkora erőre kaptam, hogy még látótávolságon belül volt 4 futó és  éreztem, hogy meg tudom őket előzni, hajrába kezdtem és sikerültek az előzések , hatalmas lendülettel értem a célba!!!  Elmondhatatlan érzés volt! Hatalmas öröm és büszkeség töltött el.  Megcsináltam!!!   Én nem éreztem semmiféle „falat”, viszont nagyon hosszú volt .  A célom az volt, hogy szintidőn belül lefussam.  Az álomidő 5 órán belüli célba érkezés, amit teljesítettem  -  4:47:27perces idő.  Szerintem nem szabad elkapkodni az első maratonunk lefutását,  sok-sok év és sok-sok km futás kell, hogy megelőzze és akkor egy csodálatos élmény lesz, nehéz, de messze nem szenvedős futással tudunk áthaladni a célvonalon!