Kezdem az elején: Már Dunavarsányban maratont akartam futni, de előző nap nem éreztem jól magam és valóban szenvedtem egy 30 ast... Azóta flusztrál a dolog, hogy lemondtam egy maratont.. Ezt régen kinéztük és jöttünk Kreasszal vonattal.. és a vonaton már egy futócsapat fogadott jó futókkal, jó barátokkal... Aki volt már az emlegette, hogy "szintes" de aki nem volt az nem vette komolyan :-) Nem voltam felkészülveerre a maratonra, mert a varsányi 30-as volt az utolsó hosszú de nem is csúcsversenynek, hanem inkább önbizalom doktornak gondoltam 4:10-20 as idővel, "kényelmesen" :-)... Azt tudtuk hogy meleg lesz, ÉS az idén még nem tutottam melegben, még rövidet sem :-).
Nagykáta szép kisváros könnyű gyors nevezés csomagleadás, és még a fényképezőt is ott hagytam /telefont se vittem.../ vittem viszont 3 futógélt.
Napvédőkrémmel és sportkrémmel is kenegettük magunkat Karesszal.. és a nem túl népes futómezőny elrajtolása után gyakorlatilag talán az utolsó lettem hiszen az erős mezőnyben mindenki jobb nálam :-) Káldi Petivel ismerkedtem meg és gondoltuk menjünk együtt legalább.. aztán meglátjuk. Már az elején erősen tűző nap... de egyenletes tempóval mentünk beszélgettünk is és Bicogó lányokkal előzgettük egymást. 16 km-nél még reálisnak gontoltunk a 4:10 percet... Ott jött az első érezhető emelkedő 2 km-en át... ezalatt Peti lemaradt és jött egy kilis lejtő ott talán egy kicsit még megnyontam, hogy tartsam a lehetséges 4:10-re elég tempót... de már egyedül voltam így sokkal nehezebb erős napsütésben valami motivációt találni... de ilyentájban előztem meg Furcsa Ernőt és egy váltóba most beálló párosssal próbáltam az iramot tartani de nem ment...21kilinél 2:04 az időm... nem olyan rossz, de ebből nem lesz 4:10 ... nem is baj meleg van egyedül is vagyok koncentrálok és haladok. MOST jönnek a nagyobb emelkedők amik után nincs, vagy csak kevés a lejtő... a frissítések jók és a futógél is bejött a fej árnyékolóm is rendben.. mindezek a körülményekhez képest :-) 26,6 km nél MÁR a 4:20 is belefér... de a feketeleves még hátra volt. Az ismeretlen futóút bizony nem számítható ki.. de a tapasztalatom segít abban hogy ne erőltessem DE ne is essek kétségbe... itt kezdődött a valódi próba, amikor a körülmények kérdeznek és helyes választ kell adni rájuk. Nem sajnáltam belesétálni de még legalább 12 hátra volt...
ha tudtam volna mi jön, valsz 32 nél kiszállok.. de ugyanakkor a nehéz körülmények fáradtságát a sétával azért kompenzálni lehetett.. és már csak a megélés volt a cél.. az sem rossz csak nem ítéld akkor ezt kudarcnak, mert akkor még nehezebb lesz.. én a lejtőkön lassan kocogva, az emelkedőkön élénk sétával haladtam :-) 37 km táján, amikor előtte majdnem két km-t gyalogoltam egy ABC bolt nyitva volt.. vettem egy jéghideg SÖRT... és Ünnepélyesen továbbsétálva lassan iszogattam... eközben ért utol Furcsa Ernő és megoszottam vele, úgysem akartam mindet meginni... ettől a rendkívüli frissítőtől erőre kaptunk és végre minkettőnknek társa is akadt... 38 km től a végéig még mindig hegy-völgy de elfogadható tempóban haladunk időnként sétálva... én az utolsó frissítőnél /pont lejtőn volt/, nem álltam meg mert 3 km re már nincs ami segítsen :-) de Ernő megint lemaradt egy kicsit... a végén egy még összeértünk de egy kicsivel előbb értem be.. nem valami verseny miatt, inkább Ernő lassult még a végén... végül ahogy szoktam mosolyogva táncolva értem célba.. de nagyon kimerülten.. Kareszen lepődtem meg a legjobban CSAK KÉT perccel előzött meg... Akkor tudatosult bennem, hogy mindenkinek piszok nehéz volt és a saját szokásos idejénél bőven lassan volt mindenki... tehát egy nagyon nehéz de nem kataszrofális maratoni távján lettem túl... EZ már a 38. volt!!!!
Gulyás és sör utána... ereményhirdetés /tapsoltunk :-)/ Vonattal haza még jó társaságban... de otthon kicsit megszédültem, és a feleségem mondta hogy jó piros is vagyok.. na elfeküdtem de nem tudtam aludni... később jobb lett de a leégés miatt az éjszaka sem volt jóóó...Viszont csak most KÉT nappal a verseny után tudatosul, hogy nem volt görcsöm, és nem lett izomlázam sem .. persze ennyi gyaloglással le is vezettem a megerőltetést??... Na már a napszúrás/leégés is elmúlt... és már jó szívvel gondolok erre nehéz próbára... Persze tudjuk, hogy a feledékeny ember lehet jó hosszútávfutó .. mert hamar elfelejti a nehézséget és újra nekiáll mit a "Bátor LÓ" :-) Minden résztvevőnek gratulálok ..