Egy kicsit izgulva vártam a versenyt, hiszen azt rebesgették, hogy Kaposvár felé az utak járhatatlanok a nagy hó miatt. Szombaton délután kiderült, hogy nincs gond, járhatóak az utak, és csak a városban van nagy hó. Vasárnap reggel 7 órakor indultuk Pestről egy 9 fős VW transporter kisbusszal. Jó kis csapat gyűlt össze, egész úton mindenki a futás élményeit mesélte. Nándi beszámolt arról, hogy milyen a kaposvári pálya, mire számítsunk. Sok az emelkedő, kevés a lejtő, lépcsőzés is van, lefelé, stb. Mivel ez az első alkalom, hogy rész veszek ezen a versenyen, kíváncsian vártam, hogy tényleg nehéz lesz-e?

Fél 10-re értünk a termálfürdőhöz, ahol felvettük a rajtszámokat és a chipet, majd mindenki megkapta az öltözőszekrényét. 11-re a rajthoz sétáltunk, majd elindult a közel 500 fős mezőny. Az idő megfelelő volt. Sütött a nap, a szél egy kicsit fújt, kb. 3 fok volt.
A rajt után, míg nem értünk ki a főútvonalra, fagyott, havas, csúszós utcákon kellett futni. Mindenki óvatos volt, nehogy elessen. Én „nyári gumival” futottam, néhol csúszkálva. A versenyen többen csatoltak a cipőjükre láncot, hogy ne csúszkáljanak. (Bevallom, én még erről nem is hallottam.) Na mindegy. Futottam tovább, és jöttek az emelkedők, majd enyhe lejtők. Majd újra emelkedők, enyhe lejtők. Könnyen ment, nem kellett belesétálnom. Ha időt vesztettem, azt a lejtőn behoztam. Ott nem volt megállás, vitte az embert a lába, de itt is figyelni kellett, nehogy elcsússzunk. A verseny közben hagytam le szerb futókat is, akik ösztönöztek, hogy „go-go”! Nagyon jó volt ezt hallani! Sajnos az egész verseny alatt kevés volt az olyan út, ahol a kocsik szárazra taposták az utat. Szinte végig havas, latyakos, és csúszós volt a pálya ezért NEM VOLT KÖNNYŰ. Az állandó lábad alá figyelésben, nem tudtuk a saját tempónkat futni.