"Már megint esik! -És biztos anyád is jön"

Aladár végre nekiállt újra egy futóversenynek! Az Ötöst kocogta végig, és vele kísérőként Lívia és én. Nem kapkodtunk, tartottuk Ali tempóját még a sétában is ... Ám közben eső kerekedett, ami először csak frissítő volt, de aztán 20 perc alatt úgy eláztunk, hogy nem láttam ki a szemüvegem mögül. A tízes rajtjáig volt még egy óra és a csomagmegőrző sátorban kaptunk menedéket... Átázottan, vizes ruhában, ninimális szárítkozással tekintettünk a jövőbe.... Hat óra felé jelentősen enyhült, és kimerészkedtünk a rajthoz... Kicsit hűvös idő, enyhén szemerkélő eső... Rövidtávra ideális futóidő volt, de már másfél órája vizesek voltunk. Jólesett nekilendülni a rajtnak és meglepődtem milyen jólesik a futás... Hát futottam azzal a gondolattal, hogy 52 pecen belül beérjek. Közben jó tempó alakult ki, Itt ott szurkolók is voltak az eső ellenére... 5 perces tempón belül haladtam 5-6 km-ig örültem neki de tartottam a hirtelen kifulladástól. Visszafelé már kicsit kívül voltam az 5 perces tempón, de a futás jólesett. Könnyen futottam ilyen tempóban és örültem neki. Ha erőltettem volna talán erősíthettem volna a végén... de addigra újra zuhogott, és megelégedtem az akkor már 50 percesnek látszó idővel. Befutó, fotó, csomag, Ali viszonozva a "velefutást" esőben drukkolt a cél előtt.... Visszakanyarodtam hozzá, és hamarosan komoly lendülettel közeledett Lívia!!! Hajrá, hajrá !!! és még vissza is mosolygott mielőtt beért az eddig leggyosrabb tízkilométeses versenyén. Egyéni csúcs 56:50 !!! Éljen!!! A futónép még a szokottnál is jobban összetartott ezen az esős versenyen, akikkel beszéltem, mindenki panaszkodott, de MOSOLYRA húzódott szájjal....Jó kedvünkben már nem is foglalkoztunk azzal, hogy ázott verebek vagyunk.... Gyorsan irány a meleg autó és majd otthon jó lesz egy forró fürdő.