Első /nekem utolsó/ 3H hegyi terep és hegyi félmaraton... |
|||
Reicher Gábor - garminja szerint.... /köszi Gábor/ |
|||
Úgy indult a dolog, hogy Végre az idei első futó alkalom a BSI-nél ahol a "mi" Líviánk januártól munkatárs, de ezzel együtt természetesen a BSI versenyeken nem futhat. Kitaláltam, és végigneveztem úgy a BSI idei versenyeire, hogy sikerüljön megszerezni az új sorozat akciókból a 100 év és a 100km-t is. Ez a Bp maratonon fog beteljesülni AMI ráadásul AZ ÖTVENEDIK BSI versenyem is lesz. Tehát jókedvűen érkeztünk Karesszal a HHH repülőtérre, aki azt mondta, hogy velem tart és a maratonon ő is 2x100-as lesz /különben egyszer ezredes:-)/ Nagyon jó majális hangulatra érkeztünk, még Kaá-val is találkoztunk aki örült nekünk és sok szerencsét kívánt... Már akkor gyanút kellet volna fognom! Nézegettük a hegyeket, de még ekkor sem volt "para" talán így volt jó :-) Viszonylag kevés ismerős, és Livi is csak az indító emelvényen lesz ott... Na készüljünk a rajthoz... kétszáznál többen indulunk, süt a NAP mi kell még??? Nem akartam "eget meszelni" fusssunk ahogy jó... Ám már a második emelkedő nem volt jó, sokan belesétáltunk az első frissítő előtt. Ejnye ez ilyen lesz??? NEEEM rosszabb lett!!! NEM vagyok terepfutó, de ezt időnként elfelejtem :-P Az emelkedő betonon nem olyan, mint egy kiszáradt poros egyenetlen egyszemélyes ösvényen. Minek a drága chip?????? előzni nem lehet... az ismeretlen terepen időt/erőt beosztani nem lehet... eltévedni.... nem hiszem, hogy helikopterek mentettek volna ki a budai hegyek vadonjából. Határozottan bosszantott ez a csippkérdés. Talán pont ez miatt nem tételeztem fel, hogy inkább túlélő, mint futóversenyen indulunk. Meleg is volt, meredek is volt, keskeny is volt, csúszós, botlós köves is volt.... NEM panasz!!! tény!!! ez egy terepfutónak mindennapi, az ilyen Népligeti ficsúrnak ez nehéz feladat. Azért nem lett tragikus a hozzáállásom, mert nem voltam egyedül a problémámmal :-) nyilván a köröttem lévő futók is hasonlóan gonolkodtak a mi közös állapotunkról, DE akkor már az igazi terepfutók messze jártak :-) lett egy néhány fős boly amivel a lehetőségekhez képest mozogtunk, /többnyire előre/ próbáltunk jópofizni és "kaszinózni" csakhogy ne a csalódás hangjait hallassuk. 5 kili 6 kili ... durva és hosszú lejtő /komolyan balesetveszélyes!!!/ ott egy elcsúszott futó az előtte levőket tarolta volna... csak az önkéntes óvatosság, és a szerencse segítségével jutottuk baj nélkül tovább. |
DE valahogy hamar lett 10 kilis tábla... hittük is meg nem is, de ha ott van akkor nem is állunk olyan rosszul!!! Az érzelmi dopping hatott a terep talán még durvult is, de megtanultuk tisztelni a hegyet és belátni a saját teherbírásunkat.Tényleg lelkileg felnőttünk olyan 14-15 kilire a feladathoz... nem előztünk, /csak álló versenyzőt/ és azért vártuk azt amikor újra futhatunk, legalább egy erdei úton. Egy becsapós helyen két lépés futás után megbotlottam egy kiálló kőben és a vállamon-fejemen át gurultam volna a hegy lábáig, ha nincs bozót /itt a bozót ágas-bogas/ megfogott. Legalább három-négy futótárs jött mindjárt segíteni és visszahúztak oda ahonnan más is leeshetett volna KÖSZÖNÖM !!! az ijedt első kérdések megerősítették bennem azt hogy első az ember és minden csak azután jön!!! HALLJÁK EZT A PARLAMENTBEN??? Kicsit sebesen, koszosan és megkönnyebbülve "tótuk a szekeret" tovább. Valami felszabadultság volt a fáradtságunkba oltva, hogy ha beérünk akkor... valamit javult a terep, de akkor meg a NAP tűzött a fejünkre és a nyíltabb terepen messzebre látva azt is észrevettük hogy előttünk is kifáradt futók "csordája legelész":-) 18 körül s utána már inkább lefele vitt az út csak a bokatörésre kellett vigyázni... Az órát nézve, /és nem a valóságot/ nem volt rossz a tempónk... Ezért a nagy mezőn a vége előtt, mivel pirosban is voltam a munka ünnepén, megint gyaloglásra váltottam a futást... /pedig csak enyhén emelkedett/ Azt vártam, hogy Péter Attila köszönti a "Távfutóművek felvonuló dolgozóit" de NEM ... a végén még futottunk egy kicsit és láss csodát 2 óra 2 perc..?! A cél után rájöhettünk arra is hogy miért nem kisértett végig a lidérc... mert a célban oszogatta az akkor nagyon jóleső és nemtomm hogy de elég hideg alkohol mentes sört... Metál Attila és mások is vártak, gratuláltak... Rebesgették hogy kevesebb volt a táv.... ÉÉSSS akóóó mivan???? nekem PONT elég vóóót - Értettem? NA. Azzé... Kaá persze megkapta az első keresetlen szavaimat ami nem a versenyt mint inkább magamat jellemzett.... ÁM sajnos a sebes koszos izzadt és teljesen kimerült testemet nem tudtam lemosni, mert nem volt hol.... HÉ!!! kétezer ember hasonlóan??? "igény az lett vóna rá :-)" Jót sörözünk utána hűvösvölgyben és már megint kezdtem elfelejteni, hogy nem vagyok terepfutó...
|
||
|
|||
|
|
||
