10. Barátság maraton - Miskolc 2010/11/07 - Pécsi Péter első maratonja

Kemény 3 óra alvás után végre kora reggel nekiindultunk Miskolcnak,eljött a nagy nap,az első maraton napja!Sajnos a csapatunk 2 főre apadt,mert állandó edzőtársam megsérült,így nem tudott velünk tartani.Az utolsó napok is már feszült várakozással teltek,most azonban ahogy közeledtünk a helyszín felé,még ráfokozódott a helyzet,így aztán mire megérkeztünk szinte kezünk-lábunk remegett ,az izgalmi állapot tíz emelet magasban,nagyon szerettük volna már elkezdeni,már benne lenni az eseményben,amira annyit készültünk és vártuk. Kis létszámú ám annál családiasabb hangulatú versenynek ígérkezett ez a mai,az idő is tökéletes volt,napsütés,enyhe idő.Regisztráció,ismerkedés blog-os sportársakkal,átöltözés és bemelegítés után hirtelen egyszer csak ott találtuk magunkat a start előtti pillanatban.Felismertük az indulók közt Bogár János futó legendát is.Rövid megnyitó beszéd után végre belecsaptunk a lecsóba és nekiiramodott a mezőny.Miskolctapolca felé egy 5,2 kilis nagy körből kellett a maratonistáknak 8-at lefutni,az elején még az egyetemi városrészben volt egy elég hosszú emelkedő,de hát tudtuk is előre,hogy kissé dimbes-dombos lesz a pálya.Nem baj,ha már első maraton,legalább legyen kőkemény ,amúgy is szeretek 19-re lapot húzni .A távot kettő részre osztottam fel magamban.Első 6 karika (ennyit már futottam korábban) valamint utolsó két kör.Az első a bemelegedés szellemében telt,valamint gyorsan betanultam a pályát,mert sok útvonaljelzés az nem volt .Fejemben a sok okosság és tanács,nem elfutni a tempót,valamint figyelni mindenre,figyelni a test minden rezdülését és azonnal beavatkozni ha szükséges.Frissítés a versenyközpontban és a 3 kilis fordítónál volt.Rajt előtt talán kissé túl ettem és ittam magam mert az első körökben full tele éreztem magam.Teltek szépen a kilik,jól éreztem magam,és a részidő is alakult,féltávnál 2 óra 12 percnél jártam,örömmel nyugtáztam,hogy sinen van minden,halad a terv.Szimpatikus volt a sporttársak üdvözlése,oda-oda szóltunk menetközben egymásnak és néha pacsiztunk is,úgy láttam,hogy az ismerősöknek is haladt szépen a dolog.Sajnos sok lehetőség nem volt menetközben bandázni,mert hát nyomni kellett,de nagyon jól esett,hogy akkor először látott emberek is ismerősként pillantanak az emberre.Nagy kár,hogy nem tudott rajthoz állni edzőtársam,ő is fantasztikusan érezte volna itt magát.4-ik körben ettem először,végre kezdett kiürülni a gyomrom,de mivel nem tudok futva szilárdat enni,így sajnos a központban meg kellett állnom amig benyomtam magamba 1-2 banánszeletet,meg nápolyit,izót.Ezzel kb. 1 perc ment el körönként ezután,de nem aggódtam,hiszen a teljesítés volt számomra a lényeg és nem a részidő.Az ötödik kör elején gondoltam először rá,hogy ez nagyon úgy néz ki,hogy tényleg meglesz ma,minden rendszer kifogástalanul működött,nem fájt semmi,pulzus is okés volt,nem is éreztem még akkor fáradtnak magam. Robogtam magabiztosan az utolsó 2 kör felé,vártam nagyon az utolsó tíz kilit,mert attól óva intett mindenki,úgy tartják ott jön a neheze majd.30-nál jobb volt a részidőm kicsivel,mint a Velencei-tó kerülésnél,ez is mutatta,hogy minden okés

.Végre el is jött az uccsó két karika,nyomtam egy kis banánt és nápolyit valamint teát is,és elszánt szívvel,fülemben dübörgő zenével nekilendültem,gondoltam magamban kezdődjön hát a pokol,eljött az én időm,ezért jöttem ide!Abból a szempontból szerencsés alkat vagyok,ha nehézre fordul a helyzet,valamiért akkor érzem magam igazán elememben a nehezített körülmények általában doppingként hatnak rám.Jött is szépen,amiről mások beszéltek nekem korábban,percről percre szigorúbb lett a táv,elkezdtem mindenfelé járni.Volt ott minden,amazóniai esőerdők legmélyebb bugyra,a Hold túlsó oldala és megannyi más kietlen fantáziavilág.Közben elkezdett görcsölni is a combom,igy azonnal magnéziumot vettem be,meg is oldódott ez a probléma. Persze a köridők is romlottak lényegesen,ekkor már láttam,hogy a jó célidő végleg elveszett,de sebaj.Ráfordulva a befejező körre,furcsa érzés ragadott magával.Annyira elszánt voltam,hogy tudtam semmi sem állíthat most már meg.Ha mindkét lábam is megadja magát,akkor a betonba mélyesztem a körmeimet és behúzigálom magam a célba,ha a Világ is elpusztul,akkor is megcsinálom.Nagyon érdekes volt látni és tapasztalni a testem felgyorsuló leépülését,az ürességtől kongó glikogénraktárakkal a végefelé már a lejtőn is úgy éreztem,mintha felfelé futnék,olyan nehéz volt . A meghatódottságtól több helyen is könnyek törtek elő,nem szégyenlem.Ráfordulva a célra még próbáltam egy sprintet kivágni,szépen befejezni első maratonomat.Célba érve egyetlen szót tudtam csak mondani – hihetetlen!Hihetetlen ez a táv,nagyon hosszú és sok kilométer.Az érzés fantasztikus volt biztos vagyok benne,hogy életre szóló élmény marad.Érdekes volt a közvetlen közelébe kerülni a teljesítőképességem határának,talán még 1 karika esetleg ment volna,de akkor már teljesen elpusztítottam volna magamat .Ezúttal is rengeteget tanultam a testemről,tapasztalatszerzésnek is kíváló volt és fejlődés szempontjából is nagyon nagy előrelépés lehet ez a teljesítés. Arra pedig különösen büszke vagyok,hogy még a legmélyebb pillanataimban sem gyalogoltam bele.A hosszútávfutás így mostantól még inkább tetszik és még nagyobb tervek kezdenek megfogalmazódni bennem,az azonban biztos,hogy nagyon sokat kell még dolgoznom ezen,rengeteg sok kilit kell még lefutni és rengeteget kell még tanulni a technikától kezdve a frissítésen át mindenről.Edzőmnek ezúttal is nagyon sokat köszönhetek,és ez az eredmény is természetesen közös érdem vele.A rendezvényt is csak dícsérni tudom,bár egy kis verseny volt 200 körüli résztvevővel az összes távon együtt,de nekem nagyon tetszett a családias hangulat.A frissítés is kíváló volt és bőséges.Nagy élmény volt itt is részt venni.Plusz ajándék az élettől,hogy célbaérés után átvehettem az ajándék kupámat,amit menetközben tombolán nyertem,így a kb. 60 db. erősember versenyeken szerzett trófea mellé felkerül az első futós is a szekrény tetejére.
04:40:16
151 avg hr
163 max hr
5884 cal