"hatszor fussál Bécsben 'marcsit'
a hetedik TE magad légy..."
Bécs, hatodszor... A tavalyi gyengébb után, csak azt határoztam el, hogy NEM hajtok "csakazértis", és ezzel a szellemi felkészülés már jobban is sikerült :-)
A magyar Erste csapat pénteken elhozta Karesz és én csomagunkat amiben kerestük a smarni-jegyet, de már tavaly is külön kellett venni! Orsika szombaton ment és a később hozzánk csatlakozó Tamás csomagját vette fel a magáéval együtt. Alival, a logisztikai felelősünkkel is minden rendben volt. Indulás fél ötkor kőbányáról... Kareszt felvettük egy kicsit később és irány a megbeszélt hely az autópályán Tamásért... "és akkor jött a TENKES KAPITÁNYA :-P" valahogy lefordultunk az M1-es pályáról, és mivel még sötét volt, nehezebben tájékozódtunk, ali bekapcsolta a GPS-t. Az elvitt minket az M7-esre és ott is mentünk egy kicsit. /megjegyeztem, hogy Nagykanizsa sokkal több betű mint Wien/ Miután kivilágosodott lassan a helyes útra tértünk. Sajnos ezt a fél órát később nem tudtuk behozni. Tamással együtt négyen bizakodva mentünk Bécs felé. Négyórás beérkezésre "gyúrtunk" kis reggeli, csoki és ital a kocsiban. Rendben megérkeztünk, de a megbeszélt találkozópontra már 35 perc késéssel jutottunk. Orsika fél órát várt és a csomagot egy jól látható helyre tette, AKÁR mi is megláthattuk volna /csak lefényképezni sikerült :-)/ de nem számítottunk gazdátlan csomag keresésére. Kellett volna erre egy "B" terv... A száraz ruhát leadtuk a kamionba és már biztossá vált hogy Tamás rajtszám nélkül fut... Szerencsére saját Chipje volt így a részvétele azért regisztrálva lett. ... Nem indul jól... Besorolunk a rajthoz, Tamásnak köszönt az órájából a "Battery Low" Mi jöhet még??? Lassan a rajtvonalhoz értünk... és elidultunk a "Kék Duna" hangjaira. Gondolom, ha annyi csapás nem érte volna, akkor most Tamás is olyan felszabadult állapotban lett volna mint a futók többsége. Több mint harmincezer futó, ebből majdnem 8 ezer maratonista... /180 magyar/ de nem csak Orsikával nem, de más magyar futókkal sem igen találkoztunk a rajt előtt ... Hárman együtt a ReisBrückén és Jó idő is lett, még nem meleg. Mentünk a megfelelő tempóban, az első frissítőt szokás szerint kihagytuk. Most már több magyar futóval talákoztunk "Hajrá Magyarok!!!" hangzott ilyenkor, a bécsiek "bhaffó"-ja mellett :-) Egyszer csak Ali drukkolt teljesen váratlan helyen.... /itt is eltévedt???/ :-))) Derűsek voltunk, az idő is melegedett... Jó hogy nem öltöztünk jobban, mondta valamelyikünk... elmúlt 8 kilométer és az én órám elkezdett villogni, kihagyni lefagyni... majd kikapcsolt... Most már a saját bőrömön is éreztem azt ha valami hiányzik, elromlik, vagy nincs meg... :-X . "A fene egye meg" Tamás és én valahogy hátrányosnak éreztük magunkat... -Rám NE nézzetek! mondta Karesz. Én nem is mondtam, hogy van órám, de emlékszem hogy óra'kilenckor voltunk a rajtnál... Tamás 10 kilinél indította a footpod nélküli stopperét. Igy a futóidőt, némi átszámolással és Karesz karórájával korrigálva... kiszámolhatjuk /amikor csak akarjuk!/ ... Láttunk néhány rajtszám foszlányt az úton és komolyan gondolkodtam, hogy kellene egy darab Tamásnak, hogy befutó érmet azért kapjon a végén.... Képzeljétek MÉG MOST SEM nevettünk, pedig most leírva ez már "valami olasz vígjáték" persze az ilyen filmekben sem a szereplők nevetnek :-( Futottunk tovább, és tempót is tartott nekünk Karesz. A félmaraton felé sűrűsödött a tömeg és kis lassulást is számoltunk, együtt voltunk még nem volt gond. Gondoltam, és mondtam is, hogy a következő lejtőket ha |
kicsit megnyomjuk akkor rendben leszünk... 23 kili után felmértük hogy ugyan keveset gyorsultunk, viszont a komfortérzetünk jelentősen csökkent... SŐT erősen "holtpontosak" voltunk. Karesz a térdét emlegette... Tamás a Magnéziumát kereste, /amit aztán elejtett/ én a 25-ös frissítőnél megkaptam az energia italt. Volt még egy kis "bomba" az övemen, de senkinek nem kellett "nehogy BAJ legyen". Utána 27 táján elkezdtem "árulni" az egyik fájdalomcsillapító poromat... azt Karesz elfogadta és a frissítőnél bevettük.Még egyszer szóba került a tempó, és a négy órás beérkezés... de már legalább 5 perc hátrányból és semmi remény nem volt arra hogy gyorsuljunk... valóban nehéz időszak volt... 29 kili után még együtt könnyítettünk magunkon a práterben..../mint három testőr :-)/ ... Azán 30 után Tamás lassulva sok szerencsét kívánt.... 35-ig egyenletesen haladtunk Karesszal, már nem számolgatva... megittam a második leadott frissítőt és Karesznak adtam a kis "bombát".36 kilinél vagy HATOTT, vagy NEM de most Karesz engedett utamra, hogy "menjél csak". Innen tulajdonképpen valami konok fáradtságon túli tempóban futottam /nem is rosszul/ IGEN 36 után szokott nekem is a "vízválasztó" lenni. Most /mint tavalyelőtt/ 36 és 40 között nagyon sok futót előztem és a 38-as táblánál /ami a 28-as pont is/ eszembe jutott hogy 28-nál azt mondtam Tamásnak, hogy ez a tíz kili nehéz lesz.... most egyedül, illetve egy csomó fáradt futó között haladtam, de teszett hogy előzök. Mint máskor is a vége felé Népliget-körhöz hasonlítottam a hátralévő távot és úgy számoltam visszafelé.... Nem éreztem igazán rosszul magamat, és elég jól haladtam /kontroll nélkül/ még a csatorna-híd előtti emelkedő sem fogott meg. Nem tudtam merre hány ÓRA, DE egyszer 40 körül láttam egy nagy utcai órát... Még ilyenre is tudtam figyelni! na most figyelj: levonva a kilenc percet, négy órán belül voltam és a négyórából fennmaradó időt próbáltam elosztani kettővel hogy megtudjam a Mit is??? Közben egy frissítő mellett megint elfutottam .... 35 kili után már nem frissitettem semmit. "most má' csak beérek" Jött az utolsó szakasz sok zenével szurkolóval, az opera előtt valami szpíker is csinálta a fesztivált. Az utolsó 1 kilit egy bolyban tettem meg, ott már senki nem tört előbbre és egymást is biztatva értünk be.... 42,2 !!! Számszerint a 16. maratoni versenyem volt... a célórából ismét számítással 4:03-at mértem magamnak. elégedett voltam vele és a cél után, de még az érem előtt megállva vártam a befutó barátaimat.... telt múlt az idő, amikor feladtam, akkor Tamással találkoztam és kiderült hogy a másik befutó folyosón jöttek be mindketten... /hihi/ Tamás rossz bőrben volt, de kapott érmet és befutócsomagot is.... Ali és Karesz is meglett.... hideg volt, már a várakozásnál is fáztam... Gyorsan a cuccokért a kamionhoz. Közmegállapodásra nem fürödtünk... csak melegen öltöztünk. Karesz kávéért, én sörért, Tamás egy falat kajáért nyafogott. Egy "körúti bódénál" enyült a rosszsorsunk. Metróval és gyalog a kocsihoz... "mármajdnemotthonvagyunk - érzés" A kocsiban hűtött sör, szedvics... mi kell még??
DE Alit ismét elragadta a technika ördöge és megint egy röpke félórát tévelyegtünk egy visszafordulás helyett.... Utána a jó útra térve... lassan leülepedett minden gondunk, bajunk és amikor elváltunk, egy felejthetetlen napot és futást zártunk le...
|
