A rakparti 10-es után eléggé fáradtnak éreztem a lábaim, pedig nem sikerült a tervezett tempót elérni. Ennek ellenére a következő hétre 5 edzésnapot terveztem be, lassan hangolódva a maratoni felkészüléshez, valamint a halál50-hez is kell a sok kilométer (egyelőre kisebb részekre bontva). A harmadik edzésnap után éreztem, jobb lett volna egy pihenőnap. A családdal már lebeszéltem, így szombaton indultunk Gödre. Meglátom mit tudok így kihozni magamból – gondoltam, legalább felmérem ezt a versenyt is, érdemes-e jövőre is jönni.
Megérkezve rengetegen voltak már, több sorban álltak nevezni a különböző futótávokra. A futáson kívül focibajnokság és egyéb sportlehetőségek, valamint családi rendezvények, gyerekbarát programok várták az érdeklődőket. A nevezési díj barátságos, chipes időmérés az ovis futamokon is! Póló, befutócsomag, és zöldségekkel megrakott zsíros kenyerek, tea volt a kínálatban. Ezeken kívül már fizetős SÖR, rövid italok, koktélok, és meleg ételek közül lehetett választani. Elsőnek az ovis futamok kezdődtek, külön a nagyok-kicsik és fiúk-lányok bontásban. Bendegúz fiam 6. lett a mezőnyében, a 200m-t kemény 59s alatt lenyomta. Egy órával később került sor a 14km rajtjára, de volt 2 és 5km-es táv is.
Bemelegítéskor se éreztem frissnek magam, de megnyugodva láttam, a nevéből adódóan ez nem egy durva pálya. Futókarrierem kezdetén volt egy lány, aki megmaradt emlékezetemben, mint elit futónő, és most már anyukaként is jól nyomja. Gondoltam beállok majd mögé, háta bírom a tempóját. Elindult a mezőny, élen Major Józsival (aki nem tudná, Ironman-ben nagyon ott van a nemzetközi elitben). Pár száz méter után kialakult egy sorrend, megszámolva a 7. helyen találtam magam. Lányok elől sehol, az első három nagyon meglépett, így próbáltam mindig felfutni valakire, hátha bírom az iramot. Végül 1km körül a 4. helyen futó mögé álltam szélárnyékba. Ez így is maradt közel a 4. km-ig, de a tempóváltásaiból, meg az állandó hátrafordulgatásaiból lejött, hogy nem szeretne a nyulam lenni. Így elé álltam, és továbbra is ment az eddigi iram. A terep néhány km aszfaltozott bicikliútból, erdei ösvényekből, de főleg homokos földútból állt. Kevés szintkülönbség, inkább az előző nagy esőzések után megmaradt pocsolyák kerülgetése okozott némi többletterhet.
|
A táv 500m-enként jelölve volt, bár pontatlanul. A „srác” az 5. km körül visszajött elém, mivel közeledtünk a rajtterülethez, ahol sok rendező is biztatta. Helyi tanárfélének gondolom, mert sok gyerek is név szerint szólította. Igazából nem is akartam elhúzni, mert se nem éreztem annyi erőt – pedig az iram inkább erős közepes edzéstempó volt -, se nem azért, mert az eleje nagyon messze volt és így szemmel tarthattam a mezőny többi részét. Pont mostanában vettem elő újra Nerurkar könyvét a maratoni futásról, és eszembe jutottak a különböző taktikák egy verseny megnyeréséhez. Én persze csak a 4. helyre vártam magam, de ehhez is kell taktika:)
Az első lány egyre jobban feljött ránk – nem az, akit vártam – és a 6. km-nél már elénk is vágott. Én azonnal követtem, így a srác is. Kicsit gyorsultunk, de ez még ment. Egy női „nyúl” mögött mégis jobb futni, így egészen a 10. km-ig együtt haladtunk. Közben azon gondolkoztam, most sokkal gyorsabban nem vagyok képes futni, így nem a végére kéne hagyni a helyezésem sorsát. Azt is éreztem, hogy nem leszek lépes kilépni a szélárnyékból, hogy egyedül, ráadásul gyorsabban haladjak. Ami reményt adott, hogy a srác csak 10-nél frissített először és nagyon habzsolta, pedig előző naphoz képest már nyár volt tűző nappal (a lány egyáltalán nem frissített még itt sem). Én a frissítést sose hagyom ki, annál a pár másodpercnél a végén többet lehet veszíteni, mint a kihagyásával nyerni. Addig gondolkoztam a kiugráson, míg azon vettem észre magam, hogy a lábaim már maguktól megindultak, és a 11. km-nél már 30-40m előnyöm volt. Már csak ezt kellett tartanom. 12 után hátranéztem és valami furcsát láttam, de még mindig 40m-rel mögöttem. Később visszanéztem, és már egy másik futó próbált beérni, akikkel együtt futottam, jobban lemaradtak. Így még rákapcsoltam, és a céltól kb. 200m-rel még erősebb iramra váltottam. Ez már elegendő előnynek bizonyult, a legvégén nem kellett sprintelnem, mert attól kész lettem volna.
Így kellemesen elfáradva, talán még jobb közérzettel mint futás előtt beértem 4.-nek (14km – 1:01:43). Végén levezetés a fiammal, nyújtás, majd a jól megérdemelt SÖR és zsíros kenyerek elfogyasztásával múlattam az időt. A gyerek felfújható akadálypályán játszott, kifestette magát sárkánynak, asszony a picivel foglalkozott. Annyira jól esett ez a futás, hogy másnap még otthonról felfutottam a János-hegyig is, meg tovább, összesen kb. 24km-t megtéve. Jövőre valószínű szerepelni fog ez a crossz a naptáramban.
http://www.fetis.hu/crossfutas/
Sajnos fényképezőt nem vittünk, majd jövőre. |