Megtudtam, hogy Pecsenye /Lajkó Csaba/ egy nagy vállalkozásra készül, megnéztem a blogját Székesfehérvár-Ónod 3 nap futással, jótékony célból az Ónodiaknak.
Futók és adományozók jelentkezését várta. A fórumokon beindult a jelentkezés tervezgetés.. és eljött a Péntek 13. !!! Ez nem bizonyult szerencsétlen napnak... Nekem ezen a hétvégén már kellett futnom egy 30 közelit, és a helyzet is adta magát, otthonról Líviával futottunk a Lágymányosi hídig, ott már vártunk a futókra vagy tizen... és a követő mikrobusz köré gyűlve vártuk Pecsenyét... jött is és még többen kísérték. Eddig a pontig is már 70 körüli aláírás volt a "vándorzászlón" Frissítőzés üdvözlések, és kisérő rendőrmotorosok.. Könnyű, beszélgetős tempó végig a budai rakpaton a szigetre, ott is egy frissítőpontba oltott happening, újabb csatlakozókkal. Aztán végig a Margitszigeten, ahol közben úszóink remekeltek! Jó érzés volt együttfutni egy nemes célért és mások sikerének /egy ország sikerének/ is örülni.. A Következő "meglepetés" frissítő pont a BSI mögött volt, ahol egy kis terülj asztalkán a szokásos.. ISO, nápolyi, víz stb.. Ekkor már a Rákospatak partján voltunk, és szürkült az idő és a budapesti szakasz felénél járhattunk, Pecsenyének már több mint 80 kili a lábában de talán frissebb min én :-) innen 10 kili a patakparton a Kerepesi út ahol a JÓTIFUTI / Pók Janitól ez a jó rövidítés/ Gödöllő felé, mi ketten Livivel ellenkezőleg fogunk hazafutni. De most még a patakpart mellett egyre sötétebben gyakran forgalmas utakat keresztezve /itt segítettek a rendőrmotorosok/ haladtunk. Valahogy nekem váratlanul elszomjazási tüneteim lettek, pedig ezen a szakaszon nincs víz... Bozóttal beszélgettünk, hogy a futóhibákat /ugye/ edzéskor kell megélni, és ez annak tekinthető... de ettől nem lettem jobban és még a kereszteződéseknél gyorsítani is kellett... Na valahogy "megéltem" . Teljesen besötétedett és kilenc óra lehetett amikor a mikrobusznál, Talán pesti utolsókként, mi is elbúcsúztunk a csapattól. Csabától az elváláskor egy emblémás pólót és egy emléklapot kaptunk és hazaindultunk Líviával egyirányban. Már csak kevesebbet futotunk és gyalogoltunk is, de nekünk /akkor/ nem volt hosszútávú gyakorlatunk, hiszen az őszi maratonra is ez a 20 kili a JÓTIFUTI-val és nekünk még 9 kili elég volt "bemelegítésnek"
Többen futottak még tovább kifelé a Kerepesi úton.... Ónod felé...
Aznap én még megéztem a képeket. de csak másnap tettem fel a netre... és keresetem más képeket is..
és ezt írtam a fórumba...
"Miután végignéztem RUN galériáit... én büszke voltam rátok, magamra és arra hogy talán az ember-ember kapcsolat /amitől ált. tartózkodunk a héköznapokban/ nem csak fontos, hanem a túlélés kulcsa!!!
Próbáljunk meg mosolyogni bármikor másokra, mert lehet hogy vissza is kapjuk...
Ónoddal együtt a futónép, és /persze/ mindenki példát és mintát kaphatott abból amiből mindannyiunknak rengeteg lehetne, és mégis keveset adunk egymásnak.
Köszönjük Csaba!"
