Ha én futóversenyt rendeznék és nem rontanám el, AZ ILYEN lenne!!!
Több napos előkészítés és bizonytalanság után, Mira, Karesz és rokalaci a vonaton Pétfürdő felé. Mivel első verseny volt, nem tudtunk semmit, ha csak azt nem hogy az "olaszok már a spájzban vannak"... honnan meddig? frissítő? csamagmegőrzés??? szegény Besenyei Józsi /főszervező/ bánatában már beregiszrált a futófórumba és aszonta: "Ide lőjetek!" Mirával együtt megismertük Apukáját és Viki vizslát. Karesz egy nappal korábban horgászni volt így most tört elő belőle a "tegnap" összes visszatartott szava :-) Mira néha olvasni próbált, de ezt nem hagythattuk. Viki vizsla egyből örökbe fogadott egy falat csokiért, de a zsömimből már nem adtam /az futóeledel/. Fehérvárig még számítottunk Livire, de viharban nem indult el... Mi lassan megérkeztünk Pétfürdőre, ahol a magyar amatőr futás NAGY/és vékony/ alakja Wimmer Laci várt ránk az állomáson. Nem is tudtam hogy ő helybéli, és egy pár perc alatt a helyszínen voltunk. Első versenyhez képest igazán népes futó és vendégsereggel találkoztunk! Jó volt a tervezés, a futótávok /21 és 5,5/ még az ídőzítés is, mert nem mindenki akar így a nyár derekán, mondjuk fertő tavat kerülni. A szervezők készségesek és valami véletlen folytán közel volt egy Sopronit csapoló hely. Tehát vidáman néztünk a verseny elé és elengedtem a fülem mellett Bese Józsi megafonos útvonal-leírását, miszerint "DOMB". A rajtra kisütött a Nap is és pelenkát tettem a fejemre. Karesszal kicsit gyorsan kezdtünk, de aztán a beton helyett jöttek a dombok és a szekérút.. Az emelkedőn a szembeszél zavart egy kicsit de elég tempósan haladtunk. Én ugyan morgolódtam a dombok miatt és a tereprendezés nagyszabású tervén gondolkoztam. Végig kilométerjelzés és sárga szalagos útjelzés könnyítette a futók sorsát... közben kiderült, hogy futunk Ösküig, aztán ugyanúgy vissza... /persze biztos ezt is mondta Józsi :-)/ Dimbes-dombos, nem túl nehéz, de mégsem a Hortobágy. Még mindig jó tempóban fordultunk Öskün a kerek templomnál a jó frissítőhelyeknek is köszönhetően. Visszafelé reménykedtem egy kis hátszélben, de a szél is visszafordult... és a mezőny is elment egymás mellett, /ez is jó egy pályatervezésnél szerintem/. Csak így már sejtettem mi lesz visszafelé és nem nagyon volt kedvem... Karesz, már régen otthagyhatott vóna már, na de ugye a "barátság". mindenesetre az első 20-20 beérkezőnek egy üveg bor volt ígérve... Mennyé a borér' mondtam neki és el is szaladt :-) 16 kiliig én is tartottam valami egyenletes tempót, de elfáradtam a dombokon, az utolsó 5 kilin a nagyobb emelkedőkön belesétáltam. Talán volt úgy is hogy a lejtő is emelkedett :-) ??? mindenesetre az utolsó 5 kili 30 perc lett, és a végén még az utolsó egy kili kicsit gyorsabb lett, de csak azért mert azt hittem, hogy sokkal rövidebb :-( . Karesz 7 perccel hamarabb beért és én két órára... Most Ő hozott sört a befutóhoz és ismét szép lett az élet :-) Én is kaptam egyedi címkézésű bort ... /pedig 22. FF lehettem/.. Kényelmes zuhanyozás, babgulyás "kerti party"... Mira második Nő lett és első a kategóriájában, Dildi is kapott "vasat" és én is hajlott koromra tekintettel számítottam egy 3. helyre... Az ítélethirdetés elhúzódott karesz is én is egy 4. helyezésért járó oklevelet kaptunk... Felfüggesztve, ill arról nekünk kell gondoskodni:-) A fehér papír is szépen csillog :-). Mire igazán körbenéztem volna, hogy pesti autós van-e szabad helyekkel addigra már nem volt. Vonat még soká megy, ittunk sört. átszállós kombinációval hamarabb el tudtunk indulni és valaki ki is vitt az állomáshoz, DE a megérkezés nem volt hamarabb mint a későbbi gyorssal lett volna. Nagyon kellemes volt az egész, jövőre is jövünk. Hajrá FUTAPÉT.
