Expo: a használaton kívüli Tegel reptéren rendezték meg, iszonyat komolyan nézett ki, szerintem a szocializmus utolsó lehellete még ott szaladgált még, hatalmas kocka márványépületek és termek, de a legszebb az volt, hogy még terelgettek is:)) egyébként az egész döbbenetesen jól szervezett és nagyon jól kitáblázott volt. trükkösen persze a rajtszámátvételt a hangár legvégére tették, hogy átmenj az összes kiállító standja és portékái között:)) a raltszámátvétel 2 perc volt, a chip és a rajtcsomag felvétele 30 mp, szóval pörgették rendesen. az Expón körülnéztünk még, na ott minden volt: ruhák, órák, zselék, maratonok. még rohanva is min 1 óra:)) az adidas kihozott egy speciális Berlin marathon kollekciót, de sajnos a felső-nadrág színének összepárosítása visszafogottan sikerült:(( mivel ez Berlinben egy 2 napos dzsembori (szombat görkori, vasárnap futás) így a külső kifutópályából görkoripályát csináltak és mellette meg nekik volt expo (kerekek, sisakok stb) ja és itt kaptunk egy kis füzetet, amiben benne volt a teljes hétvége programja, ami brutális volt. szombat reggel friendship running, délután görkoris futam, este tésztaparty futóknak, isztentisztelet és buli  a görkorisoknak, vasárnap maraton, délután ingyenes Herta meccs, este buli, szóval ez a két nap tényleg a maratonról szólt!:))

Friendship running: a Charlotteburg kastélytól indult  (szerintem a NY-hoz képest viszonylag kevesen voltak cca 3-4 ezer ember és kevesebb beöltözött emberke is volt, mi azért ott virítottunk zászlókkal, magyar pólókkal. a táv 6 km volt, cél az olimpiai stadion. a táv maga semmi extra, de ahogy beérzs az olimpiai stadionba, egy párszáz méteres alagúton kell átfutni, na ott mindenki üvöltött, nagyon jó volt a hangulat és ahogy az alagútnak vége és meglátod a stadion belsejét, az csodálatos....itt még poénkodtunk egy kicsit, hogy villámBolt-ot játszottunk (de valahogy a stadionról szinte mindenkinek ez jutott eszébe:)), majd körberobogtunk és felmentünk reggelizni. az is tetszett, hogy volt egy riporter és kérdezgette a befutókat, akik mindenféle őrületet csináltak, főként énekeltek (Happy Birthday-től kezdve dán népdalig minden volt, már mi is elgondolkodtunk a tavaszi szél vizet áraszt előadásán, de végülis megkíméltünk mindenkit eme csodás élménytől:))) fent kaja a támogató jóvoltából. joghurt, banán, alma, műzli, cukros fánk, édes mazsolás zsemle (ez utóbbi 2-őt kihagytam...) aztán még stadion és macik fotózása. én sajna a haverjaimmal voltam, akik nem futók, így a délutánba csak a görkorisok megnézés fért bele (lévén pont a 4 km-nél laktunk és az ablakunk az utcára nézett:))) a nagy nap: reggel, hogy a többieket ne zavarjam kisettenkedtem a szobából, szokásos készülődő rituálék után gyalog mentem a rajthoz. pont az elit sátrak hátsó részénél kit látok átbújni a szalagokon? hát a "nagy" Haile-t, aki élőben bizony elég picike még hozzám képest is vagy -10 cm...(egyébként hatalmas sztárként kezelték kint, az összes újságban benne volt, a tájékoztató füzetben külön interjú) na spuri  a maratonfaluba, nagyon profin kijelölve, hogy mi hol van és hol kell leadni a cuccost. a csomag leadása után még kaptunk egy csodás sárga zacsit, hogy ne fázzunk (azért reggel még nem volt futógatyarohasztó hőség:) majd laza 25 perces sorakozás a slozi előtt, közben a nemzetközi futószellem erősítése (német, holland, dán, ír és japán társaságban)

rohanás a rajthoz, zacsi eldobása, és indulás (egyetlen hátránya a NY-i maratonnal szemben, hogy egyszerre indítanak  mindenkit, így az első 5 km-en szuper óriásműlesiklásban is versenyezhetünk:)) a pálya tényleg sík, illetve néhány híd van csak, ami minimális emelkedő, de abszolút nem zavaróan. frissítések szenzációsan vannak megoldva. 2,5 km-enként van frissítőpont, minden második izóitallal, banánnal és almával. A frissítőpont kb 150-200 méter hosszú, bőven odafér mindenki.  a kedvenc beöltözött futóim Asterix, Obelix és egy római katona voltak. 38-39 környékén találkoztam velük, lefröcskölt Asterix csodalöttyel, majd 39-nél felkenődött a táblára...viccesek voltak:)) az útvonal helyenként nem a legizgalmasabb..., de a befutó az zseniális:)) Unter dem Linden, majd át a brandenburgi kapu alatt és a lelátók között bezúzni a célba, szerintem még a béna is lábra kellne:)) szurkolók végig mindenhol vannak, helyenként magyarokkal is találkoztam. sőt az egyik frissítőpontnál ismét volt magyar önkéntes, mint Madridban. a végén nagyon meleg volt, elég sokan kidőltek, de az egészségügyi emberek hamar összeszedték, sőt láttam olyat is, hogy a nézők kaptak el egy srácot és rögtön öntötték rá a vizet és telefonáltak.

a lényeg a lényeg: az érem csodálatos, mindkét oldalén Gebrselassie virít:))az egyiken, a brandenburgi kapu előtt átszakítja a célszalagot, a másikon pedig babérkoszorúval a tavalyi világcsúcs emlékére.

beérkezés után adnak termoterítőt, de én nem kértem, enélkül sem fagytam meg a 25-26 fokban:)) aztán folymatosan terelnek, hogy ne állj meg. fotózás a beérkezőfal előtt jó csapzottan, magamhoz ragadtam a beérkezőcsomagot (nem egy nagy durranás....1 csoki, 1 banán, 2 minipéksüti, meg víz) felvettem a csomagomat, magamhoz ragadtam egy pohár alkoholmentes seritalt (ebből viszont mindenki annyit ivott, amennyit akart) és leültem egy fél órán keresztül moccanni sem bírtam...

összesítve iszonyatosan jó hangulatú, jól és gyorsan futható verseny, profi szervezéssel.

az én történetem, avagy magyarázom életem legrosszabbját: azt mondtam, hogy focizásnál elrúgták a bokámat, emiatt nem ment a NIKE sem nagyon (2,06) , a helyzet nem javult, sőt...  már 10-től éreztem a jobb lábam, félmaratonnál a pestihez képest + 13 perc, 24-27 között hattyú halála, 27-től gyors séta, mert ugye versenyt fel nem adunk sohasohasoha és nagyon tetszett az érem:))) lábam javulgat (nagyipari mennyiségű dolobene gél elhasználása után), alapjárásnál már nem fáj, ma megyek először 1,5 kihagyás után a szigetre, aztán majd kiderül... okt 18. Eurázsia maraton Isztambulban....csodát nem várok, csak helytállást, mint a Loki...vagy mifene...de végülis a maraton is olyan, mint a foci...mindig jöhetnek meglepetések. mindenesetre innen már csak felfelé van út, ettől mélyebbre nem lehet süllyedni:))

akkor vasárnap a maratonon találkozunk! Én ugyan most nem futok (nem mertem bevállalni a 30-at...), önkénteskededek valahol a színpad környékén, holnap derül ki, hogy pontosan mit is. Nagyon fogok szurkolni nektek és kéz és lábtörést kívánok.

Zsuzsa