"Messze még a hajnal, három óra húúúsz
felcsörög az Ali, szíve Bécsbe húz,
Nem enged aludni, nem hagy Ó a rúúút
Veszem a kabátom, rajtam már a blúz...."

Igen, ráértem volna négy körül kelni, a fél ötös induláshoz.... DE Ali amit megígér azt nem felejti.. Elindult a kocsiért a garázsba és megcsörgetett....
A 13. Maratonom lesz ma Bécsben... ez a szám a NASÁ-nak sem jött be.  - Gondoltam. Minden előkészítve, öltözés búcsú... Felvettük Kareszt a szokott helyen és irány az autópálya. Egy közeli benzinkútnál találkoztunk a másik autóval és a csapat másik felével. Niki, Gergő és Gyula félmaratonra indul. Némi csevely Nikitől megkaptuk az indulócsomagot, rajtszámot, chipet. Az ő kocsijukat követve folytattuk az utat, még egy megálló M.óvár után, és fél nyolckor már parkolót kerestünk Kaisermühlen városrészben. Találtunk, és kicsit átrendeződtünk futáshoz. Most először adtuk le mindannyian a csomagunkat a ruhakamionba, amik elég messze voltak a rajtutca végén. Közben már élveztük az "eredeti" bécsi hangulatot, a benépesülő rajtterületen. Felemelő futóhangulat van itt mindig, 20 ezernél több rajtoló van itt egyszerre... Az idő még hűvös, de jónak ígérkezik /de borult csendes esős volt az előrejelzés/ A megszokott Shell kúthoz mentünk, hogy találkozzunk a többiekkel is. Vessanyi és Lívia kerül először elő aztán.... más nem, pedig keresgéltünk is. Szilvit, Attilát és másokat is vártunk... Azért így is voltunk heten mint a törpék :-) Kicsit feszülten készültünk mint mindig, egymást biztattuk és Alinak adtuk az utolsó meleg ruhát magunkról... Sajnos Livi a zenélőjét otthon felejtette, és most a rajtnál társa sem volt a tempójához... nem volt könnyű neki /de később jobbra fordult a sorsa/ Vessanyi előre ment a gyorsabb rajthelyhez, a félmaratonosok itt az elején összetartottak, Karesz és én bizakodva tekintettünk a jövőbe :-) A rajt után megint átfutott az agyamon, hogy már AZ siker hogy itt vagyok és elidultam... határozott célom is van, /3:55/ de rossz előjelek és körülmények tépázták a hangulatomat... valahogy gyengébb volt a motivációm mint eddig. Ötödik maratonom itt, minden ismerős, a lábam is tudja az utat... Karesz úgy élvezte és lelkendezett, ahogy mi az első-másodiknál. A Reisbrückén az átfutás mindig nagy élmény, és Karesz lelkesedéséből "csippentettem" kicsit. Haladtunk ahogy elő volt írva, néhány magyar futóval találkozunk, csak azokkal nem akiket kerestünk. YU mellett elhaladva megtudtam hogy csak félmarcsit megy /2:04 lett/ mert jövő vasárnap Sárvár 12 órás futás lesz / az 71 kili lett/. Az első Práter-szakasznál elmontdam Karesznak az útvonalat, és hogy itt meg ott kétszer-háromszor is elfutunk majd 30 kili után.... kedélyes hangulat, nagy tömeg, mindenhonnan valami zene vagy "Bhaffó, bhaffó" szól. Az Opera után balra furdultunk a hosszú városi szakaszra, sütött a nap a felhőtlen égről és szellő se rebbent. A második frissítőtől banán és ISOital volt a menü. Ilyenkor kicsit belegyalogoltunk egyre melegedett az idő... A 15-ös és 20-as frissítő között határozottan rossz passzban voltam nehéz volt, meleg volt, elégvolt. Félmaraton /1:58/ még jó idő, de már terven kívüli... Utána jött a lejtőkkel tarkított kicsit tán árnyasabb rész, ahol belehúztunk bár Karesz mondta hogy néha gyors a tempó. Az első saját frissítőmért szaladtam, a 25-ös pontnál. Ezen a tájon voltunk a leggyorsabbak a verseny alatt, sőt én az öt év alatt.... 27-nél bevettem a fájdalomcsillapítót vízben és itt már nehéz volt de máskor is... nem fájt semmi csak a melegtől és az fáradtságtól szenvedtem. A 30as frissítő előtt Karesz leállt egy fához de én mondtam hogy lassan megyek és a frissítőnél találkozunk. Itt a tempót féltettem még, pedig már magamat kellet volna.... ha ha.
Egyszer csak !!! baromira elkezdett mind a két bokám és lábfejem fájni /mit ér a fájdalom csillapító???/ Úgy éreztem be van dagadva és lazítanom kell a cipőkön... ekkor már görcsöltem és lekileg is holtpont jött. Egy üres padnál elbocsátottam Kareszt, hogy ne várjon, majd megyek egy lassabb tempóban. Ez a második Práter-szakasz eleje volt még. A padra leülni is nehéz volt, lazítottam a cipőkön, aztán felállni sem egyszerű, rövid séta próbából majd komótos, de 6-on belüli tempó. Itt eldobtam 3-4 percet, de már emlékeztem a tavalyi őszi maraton szenvedéseire és inkább megbékétem a négyóra, vagy azon túli beéréssel. Amikor futottam tartani tudtam a tervezett átlagtempót, de innen minden frissítő csak tolta kijjebb a beérkezést. Ez a Práter hoszú oda-vissza szakasza, ahol máskor jobban szokott menni. A víztorony felé közeledve, a szembefutó Karesz bíztatott, kb. 800m előnyből. Közeledtem és reménykedtem a 35 pont  és a második energiaitalom varázsában /V-POWER most nem jött be/. Megtaláltam, forró volt! Lassan megittam /lehet hogy nem kellett volna??/  Most ismét rosszabbul voltam...de Lívia köszönt rám hangosan és némi lelket öntött belém. Valahogy megint ment, de nagyon koncetráltam hogy ne tegyek felesleges mozdulatot. Egykedvű révületben mentem 36 tól a csatorna-hídig ami 39 után van? Előtte az emelkedőn és a híd közepéig gyalogoltam /most először fáradtságtól/ aztán már jobb is lett de a végéig még kétszer belesétáltam egy kicsit. Nem számított már hogy 4:05 vagy 4:08... az utolsó kilométer, mint mindig, végig drukkoló közönség, a befutónál táncoltam és boldog voltam hogy beértem.../4:07:07/ Karesz boldogan üdvözölt még az éremoszás előtt neki 4:02:39 lett a nettó ideje... Örültünk egymásnak és mindenkinek, fotózkodunk, mosakodunk az udvarban. A zárócsomaggal indultunk a töbieket keresni, mire Ali Vessanyi Család és Krisztián megkerült addigra Karesz tűnt el, de hamar előkerült két életmentő sörrel. Lívia nagyon jó időre, nagyon jó hangulatban érkezett /4:36/ ragyogó idő a kicsit laza felkészüléshez képest is de ettől eltekintve sem rossz!!!! Na itt se volt közel a Kamion de kicsit zuhanyoztunk is, majd  két csapatban hazaindultunk. Ali Karesz és én az Ubahn-hoz 7 megálló Kaisermühlen..Nikiékkel nem találkoztunk és a telefonjaink is bénák voltak a célterületen. A parkolóban találtuk a kocsijukat és ők is jöttek nemsokára, A három félmaratonista is jól érezte magát... Könnyű hazaút, egy kései ebéddel Móvárnál... Fél hétre otthon voltunk...
Nem lett a legjobb maratonom, de nem is a legrosszabb, most így jött ki... viszonylag jó felkészülés, de meleg, rossz cipőkötés, motivációs hiány ezt adta össze.... Jó volt igy, szép emlék a 13. maratonom is!