Két autóval indultunk, Aladár szurkolóként engem szállítva... Szilvi, Attila, Gábor és Lívia ültek a másik kocsiban. Kényelmesen mentünk és érkeztünk is több mint egy órával a rajt előtt. A megszokott hangulat, 1400 futó mint tavaly, és kellemes idő. Mi kell még ? Kellene egy kis versenyláz, ami nekem nem volt erős, számoltam mint tavaly de nem bíztam a jó eredményben. Péter Attila hangosbeszélője csinálta a hangulatot, és megtudtuk, hogy mennyi "lenről fel, és fennől le". Az évad talán harmadik versenye ez a résztvevők száma szerint...nagy kihívás és csodálatos környezet. CSAK 11,5 kilométer, mondtam magamnak,de tudtam hogy a vége nehéz lesz. Bébielefántok és "mindenkor" futólányok is színesítették a az idulók táborát. Később tudtam meg, hogy "Ferenc testvér" is itt van. Elindultunk, kifogyott az aksi a fényképezőmben, a tartalék Ali kocsijában aki már felment a Kékesre hogy ott várjon minket. Majdnem úgy ment ahogy számítottam de nem tudtam elérni a 6 p/km tempót. 5 kili után gyorsabb lettem, de nem nagyon...8-9 erőltetett menet aztán szakaszosan. Egy kis lendület hiányzott és a végére sokat lassultam...Szilvi és Attila beértek volna, ha több lett volna verseny egy pár száz méterrel. Livinek is jól ment, és Gábor is jobb lett mint tavaly. A csúcson hűvös volt, gyorsan átöltöztünk és hatan Ali kocsijában óvatosan leereszkedtünk Mátrafüredre... Ott Attila kocsijához közel kerestünk helyet... Egyszer csak furcsa rémült, ideges hangok.... Feltörték Attila kocsiját... az összes táskát elvitték!!! Kulcs, kártyák, pénz, telefon, sportruházat... Furduljon fel aki elvitte!!! Zavart ácsorgás, telefon ide-oda rendőr van e itt? A környező autókban nem esett kár... Gyöngyöre kellet menniük a kárfelvételért... Mi ketten Alival csendesen mentünk hazafelé, nehéz szívvel a barátaink kára miatt.
|
