Bocsánat a nyájas olvasótól, /már ha van ilyen/ de idő és energia híjján csúszott ennyit a beszámoló... Sajnos ezen a versenyen szinte semmilyen előre megbeszélt találka, vagy együttfutás nem jött létre /a baráti körben/, de annál több kellemes meglepetés és valódi egymásra találás színesítette a 22. Plus Budapest Maratont. Csináltam és felraktam egy "cédulát" a hátamra hogy ezen a versenyen futom a 10000.ik jegyzett kilimet....6 év alatt...Jó apropó egy egyéni csúcs megfutására...
Reggel fél kilenc: Attila és Szilvi ÚJ kocsijába úgy szálltunk be Líviával és Aladárral, HOGY észre sem vettük hogy nem a régi!!! Nahát! Bocsi :)). Az úton tervezgetés, ki hogyan....Ali "csak" 7,5-ön indult. A PECSA-hoz érve Attila és Szilvi más ismerősök keresésére indultak, Én leadtam az egyéni frissítőimet 24,4 és 33,5-ös dobozba. Ncsike telefonált hogy itt van a közelben. Sétáltunk de nem találkozunk mással, Lívia és Ali átöltözött, majd elindultak a rajt felé. Én lézengtem a kitűzött találkahely közelében egy darabig, aztán eszembe jutott hogy a Saucony találkahelyre átmegyek, de azt se találtam... Ncsike, egy barátja, és micsoda meglepetés Várbi került elő a tömegből, előre mentünk a rajthoz közelre, ott Süni várt és közösen fényképezkedtünk. Még mások keresésére is indultunk, de lassan el is vesztettük egymást. Ezután számomra igen szokatlan módon egyedül bóklásztam az év /nekem/ legnagyobb versenyének rajt-forgatagában.....keresve most már a saját rajtpozíciómat a négyórások előtt. Egyszer csak valaki, nagyon ismerős szól hozzám: -Szia Laci téged kerestelek! Havasi Gyuri volt aki a Bükki maratonon "tudta az utat", meglepett azzal is, hogy szintén négy óra körül akar futni. Együtt foglaltuk el a helyünket de a környéken más közeli ismerős nem volt. Tudtam, hogy ki merre lehet a saját rajt-idejéhez beállva, és gondolatban kívántam mindenkinek jó versenyt. Ezt tette Péter Attila is a hangosbeszélőben és elindult a verseny!!!! A lassabbak voltak többen a barátok közül, így a velük való talákozás optimálisan csak a verseny végén várható. Livi és Attila együtt indult, a 4:30 befutó időnek megfelelően. Szilvit kerestem egy ideig mert Ő is négy órát tervezett.... Futottunk Gyurival frissen de lazán (5,2p/km) jópofiztunk és örültünk hogy itt lehetünk. Az Andrássy úton előbb vettem észre Vessanyi családját, és aztán őt ahogy a közelünkbe ért. Pár szó csevely és ment a maga gyorsabb tempójában tovább. Egy új övszerelvényen lötyögés nélkül vittem a telefomonat és a kisebbik lányomtól kölcsönkért kisméretű, ám nagyteljesítményű fényképezőgépet. Sokkal jobb képeket csináltam vele az egész verseny alatt, mint az eddig megszokott "kisvacak"-kal. Jól ment, könnyedén bár mondogattuk Gyurival, hogy egy kicsit gyors.... A Lánchídnál /13 km/ CsücsökFeri drukkolt, és pár száz méterrel odébb Yoyo és Vinca /jólesett őket látni/. 16 km táján Gyuri egy kicsit lemaradt, mert eddig is magasabb pulzussal jött mint tervezte. A Margitszigeten bekapcsoltam a rádiót és folytattam a kellemes 5,5-ös tempót. Az Árpád híd budai oldalán még láttam Gyurit a fordítóban hátrébb.... Óbudát szeretem a pesti maratonban, mert közel már a féltáv, de ha jó volt a felkészülés és nem futottam el, akkor még könnyű is itt a futás. A váltó és frissítőhelyen, míg egy darab banánt ettem és ittam egy ISO-t, megláttam Bakó Mónit, lehet hogy váltóban futott??? integettünk, hajrázrunk. Közben fényképezem Óbuda szépségeit :))). Féltávnál eszembe jutott, hogy eddig nem is néztem a részidőket, csak jó érzéssel futottam. Most sem "bogarásztam" az apróbetűs telefon-stopperemet, hanem megkérdeztem valakitől hogy mi a részidőnk 1:52-t mondott... Egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy nemrégen még félmaratoni időnek is elfogadtam volna ezt az értéket...és beláttam, hogy egy kicsit gyorsabb voltam a tervezettnél. A fáradtság hirtelen a Mozaik utca után ért el, és nagyon vártam az első Redbullomat. A legunalmasabb, lélekölő rakpart 10 kilométere várt rám /21,5-31,5/ Megittam és újra nekiindultam de inkább "gépiesen" mint jó rimussal. Közben elfelejtettem 25-nél stoppert nyomni. CsFeri a láncídnál egy kis késést jelzett a tervezettemhez képest és észrevettem rajta hogy nem nézek ki jól.... Talán holtpont, de nem éreztem még nagyobb bajt. 30 kilinél megnéztem a stopperemet ami 20-30 között 53 percet mutatott!!! - DEHOGY vagyok lemaradva..... de mégse hagyott nyugodni a gondolat, nem volt melegem, de valami nem stimmelt. inkább néha hideg borzongás futott át a hátamon. (!! a verseny előtt 5 nappal komoly megfázásos betegségem volt !!) Nehezült a futás... 33,5-nél még egy Redbull... Már előtte is azt vettem észre, hogy az előző sem használt látványosan... Az Erzsébet hídhoz közeledve láttam sérülten botorkálni HoKatát, aki sokkal előrébb kellett volna hogy legyen...Átgondoltam a helyzetemet és döntöttem, kis séta közben leülve meglazítottam az addig szoros jobb cipőmet. 35 km táján van újra a Láchíd és ott Feri és Ali nézték a szenvedésemet.... még több mint 7 kilométer... futottam futottam .... a 36-os tábla a Parlamentnél /itt mindig nehéz nekem/ DE most a meleg eljött...értem. Mintha kalapáccsal vertek volna fejbe, megszédültem. Keresztessy Laci látott egy rakparti lépcsőről és együttérzően biztatott.... Miután elmentem mellette megint belesétáltam egy-két percet... Egy fordító után láttam hogy vár rám... a Margit hídtól az alkotás utcáig kísért, futott és sétált velem, de amikor futottam azt mondta, hogy jó a tempó.... A 37-es frissítőnél adott inni és bevettem egy fájdalom csillapítót is. Nagyon jól esett hogy egy darabon, talán a legnehezebb részen velem volt .. Köszi Laci!!! A nyugati téri felüljáróra "tervezetten" sétálva mentem fel, és a tetején Monspart Sacitól kérdeztem, hogy benne vagyok-e még a négyórás részidőben? azt mondta -LEHET! ez adott még egy kis erőt... nagyon elszántan de nem őszinte mosollyal futottam a Ferdinánd hídi "beugróig" itt is sétáltam egy kicsit. A lehel út megint jobb volt....de a Dózsa Gy út elején megint gyaloglóra vettem...ÁM Messziről Sistergő kiabált teli torokból, hogy hajrá RÓKALACI !!!! kerékpárral jött drukkolni és korábban is üdvözölt már. Először csak bágyadtan visszaintettem, de nem hagyta annyiban! Fellármázta a környéket miattam: HAJRÁ RÓKALACI!!! Na akkor előre, pacsiztunk, és innen megállás nélkül be is értem, javuló tempóval.... Sőt mikor már láttam a befutó bruttóidőt a célkapu fölött és ott még nem volt négy óra, akkor még bele is erősítettem hogy bruttó időben is az álomhatáron belül érjek be....Sikerült.
A célban már újra fényképeztem, Láng Pistivel beszéltem és hamarosan Feri, Ali és a "mindenkori csapatfőnök" Seregi Niki is fogadott. leálltunk a futófolyosó mellé és "betapsoltuk" az érkezőket... Lívia ragyogó idő és erőbeosztással 4:28-ra jött be /nem tűnt fáradtnak/ megtudtuk, hogy Várbi feladta, és elment VÉRT ADNI..../sok volt neki????/ Szilvi is megsérült, Attila /a párja/ vele együtt feladta....NA nekik igazán rosszul sikrült! Én ezzel a szenvedésel is jobb lettem egy árnylalattal mint tavaly. Később nagyobb csapat, Ncsike, Szilvi, Attila, Vessanyi és családja, Sistergő, Livi, Ali, CSFeri... levezetésként még beszélgettünk egy félórát és feloldódva a véget érő nagy rendezvény csituló morajában lassan elbúcsúztunk .... egymástól és ettől a különleges versenytől.