Reggel 9 óra. Csörög a mobilom, Lívia: Fékprobléma van az autónkkal. Mit tegyünk? Én: Akkor menjük este a Népligetbe futni. Livi: Na neee, menjünk hévvel  a Szigetmaratonra. OK. Péter /a kőszikla/ azt írta, hogy másfél km a hévállomás a versenyközponttól. Mi úgy tapasztaltuk hogy volt az 2,5 is, Kb.: 10-en érkeztünk a rajt előtti egy órával beérkező hévvel, és több mint húsz perc alatt jutottunk a versenyközponthoz. Ám úgylátszik sokan mások is ilyenkorra ídőzítették az érkezést, mert a nevezési sátornál nagy sor alakult ki.... Lívia: Ez már "szívásgombóc":O! Különben az öltöző, zuhanyozó és egyéb dolgok rendben voltak. Csúszott a rajt 16 percet, de ez már más, nagymúltú versenyeken is előfordult. Állítólag negyed négykor, még frissen érkezők neveztek sebtében!Szóval az Első Szigetmaraton, ahova 30 km-t jöttünk futni Líviával némi "döcc"-el indult, de ez belefér. Sok ismerőssel köszöntöttük egymást, Gabi, Lidia, Kata, "S valahány név a naptárban, eljöttünk mi hozzátok" 195-en futni /ha jól számoltam/ és még a szurkolók! Ja ott volt még a Nap is, 29 fok árnyékban ami 15-18 óra között nem változott. Tehát a körülmények nem voltak velünk, de a futók elszánt népek! NAGYON NAGYON jó ötlet volt a két kilométerenkéni frissítő, ami egyedülálló és nagy szükség volt rá. Ha belegondolok az is majdnem 100 ember aki a frissítóknél volt végig, nekik sem volt könnyű. Aztán az utat biztosítani és váltókat ki-be szállítani... Hatalmas szervezés!!! Líviával megbeszéltük, hogy nem futunk együtt de ő 6p/km, én a 5,5 p/km tempóra készültünk... Nem sikerült a meleg miatt de valószínű az egész mezőnyre jellemző volt ez a lassulás. Az első 10 kili könnyen de mérsékelt tempóban telt, minden frissítést kihasználva. Egy darabig Boross Lídiával kerülgettük egymást aki korosztályában az első, abszolút nőiben pedig a második lett!!!!/30-on/ Éljen, éljen! Aztán hosszú magány lett az osztályrészem miután úgy félúton már eléggé széthúzódott a mezőny. A gáton tényleg sütött a nap, ahogy Péter /mint fent:))/ előre jelezte, de talán azért nem tűnt fel, mert végig sütött. De azért készültem a legrosszabbra! A 14km-es frissítőnél egy pohár vizet úgy vettem el, hogy elviszem 15-ig és majd ott jóól megiszom! Így tettem és mint egy ügyetlen pincér lötyögtettem ki a vizet egy kilin át /ez is egy produkció a versenyben/ Viszont én nem tudtam, hogy a 15.km váltóhely, és ihattam volna ott is. Furcsán is néztek rám, ahogy közeledtem a pohár vízzel...ha ha. Ez a húzásom nem jött be! Aztán a 16-os után már csak a 20-asnál volt frissítő ami miatt lelassultam egy kicsit, valahogy a 18-as táblánál nem vót semmi??? ide kellett volna az én tartalék vizem... Félmaraton táján megmosakodtam, ittam és szőlőcukrot kaptam be egy pár szemet, de elrontottam a sorrendet és a szőlőcukor utoljára is a számban volt, ragadt-fojtott! Két kilométerig ezt nem bírom! Elhaló hangon kérdeztem egy autó mellett álló pártól, hogy nincs-e egy korty vizük...Örömmel segítettek és mehettem az utamra /köszi mégegyszer/. Reméltem, hogy nagy baj már nem érhet... de váratlanul 23-24 km között olyan fáradtság jött rám, hogy az árokpartot is kényelmes ágynak véltem. Közben volt a fordító és visszafelé haladva láttam hogy vannak még mögöttem is, NA erre elmúlt a holtpontom és inkább fényképeztem a szembejövőket. Visszaérve a 22-es frisítőhöz, ami a 24-es is volt, már jobban voltam és le is fényképeztem a frissítő lánycsapatot. Ez után Jött szembe Lívia és Gabi a kanyarnál Szigetszentmárton felé. Integettünk, fotóztam... Egyszer csak észtevettem, hogy már nem vagyok kíváncsi a tájra, de úgy rémlik, hogy egy sírkőre láttam kiírva : Visszavárjuk! ???/Hádész, ne hülyéskedj!/:)) Az utolsó két kili már nehezen ment, és el is engedtem vagy két futót de a cél előtt összeszedtem magam és táncolva, tapsolva közeledtem. Természetesen erre a közönség is tapsolt, ünnepelt köszönöm! jók voltunk! Ács Loréna a "hangosbemondó" is üdvözölt pár kedves szóval. Egy pohát víz után sört kerestem, kiszáradt szervezetem kényeztetésére, és találtam! Ez sincs mindenhol ilyen könnyen! Míg kortyolgattam, többen gratuláltak vagy mosolyogtak rám, aztán egy láthatóan nem futáshoz öltözött társaság érdeklődött hogy tetszett-e a verseny. Egy hosszabb beszélgetésbe fordult ez a kérdés a Ráckevei önkormányzati testület néhány tagjával és Dr. Dávid László polgármester úrral. Szigetszentmárton polgármestere, Lerner Henrik úr is pár percig velünk volt. Elmondtam a véleményem a versenyről, a befutott útról a szervezésről és hogy legyen még ilyen verseny, hiszen mi futók szeretjük ha szívesen fogadnak, és itt ezen a versenyen és a négy településen érezhető volt!!! Hajrá Szigetmaraton és köszönjük a vendéglátást! Jövünk jövőre is.