Az év kiemelkedő eseményére készültünk, a tavaszi Velecei-tó körre... Pók Janó és csapata olyan futórendezvényt csinál már évek óta ahova minden futó eljön ha teheti. Nem verseny, nincs nevezési díj, de van egyedi befutóérem, rajtszám és a mindenki által hozott finomságok közben és a végén IGAZI futóünnepet hoznak létre. Most 380 körüli futó indult, de kísérők és segítők is voltak még sokan. Olyan "önszerveződő" futótalálkozó ez, ahol biztos lehetsz abban hogy mindenki a barátod és gyakorló amatőr futó.... Erre az alkalomra időzítettem a bécsi felkészülésem leghosszabb távját, mert eddig két hét óta valahogy nem jött össze... Kareszt is meggyőztem a hosszú futás fontosságáról a maraton előtt két héttel. Liviék kocsijában 8 óra tájban Orsika és én, Karesz vonatozik. Mikor Velence állomás mellett elhaladunk, szörnyű érzésem támad... és telefonálok. -Helló Karesz, ugye tudod hogy nem Velencén, hanem Agárdon kell leszállni a vonatról? Mert mintha tegnap ebben maradunk volna... -Nyugi tudom, jött a válasz. Kilenc előtt ott voltunk, regisztráltunk és örömmel üdvözöltük egymást a már ott levőkkel... Lívia az Ultrabalatont csapatban futja majd /én sehogy/ és az ő csapatának két férfitagja már ott volt. Tamás és Laci, hozzám hasonlóan már nem tinik... Kis beszélgetés után kiderült, hogy Karesszal mindjárt indulunk, és a rajt előtt még lenyomunk 8 kilométert hogy a vége 36 legyen... Laci /Nagy László/ azt mondta hogy eljönne velünk... Nooormááális??? AZ !!! NO, kényelmesen hárman elidultunk Fehérvár irányába 5,5 perces tempóval, ahogy majd a maratont szeretnénk... Futottunk, beszélgettünk viccet meséltünk és négy kili után megfordultunk. Visszafelé is könnyedén futottunk, de úgy nézett ki, hogy tízre nem érünk vissza és futhatunk a mezőny után... Már csak Livi miatt is jókor kellett érkeznünk, mert Karesz rajtszáma és az én első frissítőm nála volt. Ne cipelje feleslegesen. Én nyugtattam társaimat hogy úgyis csúszik a rajt... és ahogy mondtam, odaérve még egy pár percet vártunk az indulásra. Jó volt ez arra hogy köszöntsük a régi futótársakat. Jó idő volt, talán már meleg is, tűző napsütés. Elindult a tömeg a tavat megkerülni... Tényleg jó érzés ennyi régi és új baráttal futni, a hangulat semmihez sem hasonlítható... mindenki ünnepi hangulatban van !!! Mi hárman továbbra is vigyáztunk a tempónkra és együtt maradtunk, Orsika a Stockholmi pólólójában.../Május végén ott futja első maratonját/, Líviának már az idén ez a NEGYEDIK tóköre, és az utosó neki is nyújtott volt. Mezőnyben haladtunk, az első frissítőnél kicsit locsoltuk magunkat. Közben már egyre jobban vártuk a tókör mindenkori, nem hivatalos frissítőjét a "Zsuzsi" presszót. Tamás kerékpárral érkezett mellénk, és hozta a jó hírt hogy Zsuzsi nyitva van... Itt egy pohár sör már régi hagyomány! Nekünk most kb. 20 kilométer után jött a nem szabályos, de rendkívül jóleső pihenő.. persze nem voltunk egyedül ... a presszó hangos a futóktól akik megérdemelt frissítőiket isszák és harsányan szurkolnak az elhaladó mezőnynek. Csike, Chris, Elek, Gyalog, mi hárman /plusz Tamás/ és még sokan mások... Az ott iszogató helybeliek nagyon élvezték ezt a "futós" társaságot. Na aztán tovább ... még sok van hátra... mikor másodszorra előztük meg Marcsit és Laci néhány bókkal köszöntötte, igy válaszolt: ne is keresd a szemüveged jó vagy így is :-))) Szerencsére a jókedv töretlen és láttunk másokat, más "hasonló" helyen is frissíteni. Most már igazán meleg lett... kellettek a vizes banános frissítők a buzdító szavak. Köszönjük az önkéntes frissítőcsapatoknak az önzetlen és szíves segítséget! Pákozdnál bekanyrodva kezdett már nehezedni a futás .... Kb. mi itt teljesítettük a 28 kilis tókört, de még 8 hátra volt... szerencsére végig voltak más futótársak akik enyhítették a nehezét. Még az Orshee-Lydérc terefere-párost is elhagytuk. 3-4 kilivel a cél előtt megjelent szembe futva Tamás, hogy bekísérjen minket.... Oda-vissza kerékpározott és még elénk is jött. Közben Karesz fájós térde megint jelzett ezért kicsit lemaradt, de nekem sem volt már őszinte a mosolyom... Laci, aki már régóta diktálta a tempót /nélküle talán "besültünk" volna/ most jobban segített buzdításával mint eddig... /köszi/ Lassan csak beértünk, az utolsó "dopping" valami hideg ital ígérete volt a célban... Tapsoló futótásak a célban, és rengeteg finomság az aztalon... Itt a kánaán!!! A hideg sört /Tamás támogatása/ lassan megittuk Karesz is megjött és megkérdezte: Ki az a hülye aki 36-ot akart futni??? Én zavartan fütyürésztem...3:25 perc... kicsit lassab a vártnál, jó ez így is. Már folyt és még legalább két órát tartott a futás utáni piknik... Orsi és Livi is megjött /könnyedén/ Volt aki a tóban, én egy hideg zuhany alatt mosakodtam és átöltözve már "tiszta új" voltam. Forresttel és Évával, de Nicollal és Ilonával... és még száz emberrel váltottunk pár szót és búcsúzóul Janóval fogtam kezet...
|
