Hol van az emberi teljesítőképesség határa?!
Én úgy érzem, hogy az idén megtudtam. De kezdem az elején.
Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, mikor tavaly, Neulengbachban a dupla ironman versenyen célba értem. Akkor már eldöntöttem, hogy nem ez volt az utolsó ultra triatlon versenyem.
Ugyan lehet-e még ezt fokozni, egy ironman távval többet menni, vagyis fel lehet-e készülni egy tripla ironmanre? Ha igen, mennyi idő kell a teljesítéshez?
A felkészülés
Tavaly ősszel úgy döntöttem, felköltözöm Egerből Pestre egy jobb munkahely reményében. Megtaláltam a számomra legideálisabb triatlon edzőt, Markus Hohnstadt személyében, aki már hazai és nemzetközi téren is bizonyított. Októbertől tehát Markus segítségével megkezdtem a felkészülést a tripla ironmanre.
Úszásban a technika csiszolása volt a cél, így aztán rövid idő alatt a karizmom szinte a duplájára nőtt a heti 4 edzéssel.
A legtöbbet futásban fejlődtem. Egész télen résztávoztam, és pár hónap után azt vettem észre, hogy sorra javulnak az eredményeim. Egyre inkább élveztem a sebességet, a pihenő időszakot is nehéz volt betartani, mert nagyon mehetnékem volt. A pihenők után pedig még gyorsabb lettem egy picit.
A kerékpáros km-eket Horvátországban, Porecban gyűjtögettem Herr Gyuláékkal és Kanga mama társaságában.
Az idén nagyon kevés versenyen indultam, ezeket is felkészülésnek tekintettem. A sárvári 24 órás versenyt az idén sem hagytam ki, de sajnos most nem sikerült végig futni a 24 órát, mert sérülés miatt ki kellett állnom, de azért 128 km sikerült lefutnom. Kerékpár versenyen sem indultam még, hát rajthoz álltam a Kínok Kínja versenyen. Utolsók között beérkezni nem egy felemelő érzés, de mivel iszonyú szintes volt a pálya, edzésnek jó volt. Sárvár után az edzőm javaslatára pihentettem a hosszú futásokat és a kerékpár edzésekre fordítottam a több időt. A jól bejáratott Visegrádi vár-Esztergom-Budakeszi kör már-már könnyedén ment, a Pilisben letekert km-ektől egyre erősebbnek éreztem magam.
Felkészülésnek tekintettem a tripla im előtt a cseh ironmant is. Itt a futástól nagyon sokat vártam volna, de sajnos ez nem igazán jött össze. Nagyot csalódtam, de hát fel a fejjel, a főverseny ez után jön!
Hogy szokjam a monotóniát, egyik hétvégén leúsztam 10,5 kilit. A másik hétvégén pedig letekertem a hegyekben 250-et. Ezeket az edzéseket túlélve egyre biztosabb voltam magamban, hogy meg tudom csinálni a tripla ironmant.
A verseny
A versenyt Lensahnban, Németországban rendezték, majdnem az Északi tenger partján, ahova a kedvesemmel, Pistivel utaztam el. Szerda estére értünk oda, pont megérkeztek Tamás Zsoltiék is, Fajankó már korábban ideért. És befutott Vöneki Anti is. Így már teljes a magyar csapat.
Másnap Pistivel kiruccantunk a tengerpartra, hogy kihasználjuk ezt a kevés időt a pihenésre. Majd este vissza Lensahnba, tésztaparti, technikai tájékoztató, majd összepakolás a versenyre.Pénteken reggel 7-kor volt rajt. Fél órával a rajt előtt elkezdem felvenni a neoprént, amit kölcsönbe kaptam Földy Timitől. Kicsit sem izgultam, csak éppen fordítva vettem fel. Csodálkozom, hogy mit keres a cipzár és a madzag elől. Gyorsan kihámozom magam, és újra nekirugaszkodom. Még van 15 perc a rajtig. Azt hiszem egyéni csúcsot döntöttem neoprén felvételben. Gyorsan becsobbanok a kb. 20 fokos vízbe és bemelegítés gyanánt leúszom 150 m-t. Furcsának érzem a ruhában úszást, talán még szokni kell.
A rajt előtt végigfürkészem a sporttársakat, 47 mazochista, mindenre elszánt ember gyülekezett a medence végén. Én a 6-os legszélső pályát kaptam, ennek örültem, mert szerintem ez volt a legszélesebb sáv az egész medencében. Bíztam benne, hogy nem lesz nagy rugdosódás. Pontban 7-kor ellőtték a rajtot, és elindult egy nagyon hosszú és kemény verseny. Tudtam, nem lesz könnyű, de úgy érzem felkészültem.
A rajtnál gondoltam, beállok Anti mögé, talán azonos tempót mehet mint én. Hát ez nem jött össze. Így úsztam a saját tempómban, igyekeztem minél lazábban úszni, hogy a végére se fáradjak ki nagyon. 1000 m-ig nagyon nehezen ment, utána éreztem, hogy kezdek bemelegedni és a neoprént is megszokni. Néztem az órámat, 1,5 óra után megállok kajálni. Keksz, izotóniás ital, gél. A nap egyre jobban süt, a szél is feltámadt. Anti pár hosszal jár előttem, a két szingapúri srác, akik szintén a 6-os pályán úsznak, amolyan vízbe fulladós technikát választottak, csoda, hogy el nem süllyednek. Szintén ebben a sávban úszott egy 62 éves bácsika, aki kedvéért egy külön tv-stáb â01Eszurkoltâ01D. Ő is egy furcsa úszó technikát választott, mell lábtempó és gyors kartempó. Elég nehéz volt néha megelőzni, mert ahogy fáradt, oldalra is csapkodott a karjával.
5000 m körül megvolt a szokásos vállficamom is. Enélkül már nem is mehet le az úszás. Gyorsan helyrerakom, de pár hosszig nincs erő a karomban, 300 m után már csak egy kis fájdalmat érzek. A 3. órában ismét frissítek. Pisti közben folyamatosan érdeklődött a számolóknál, hogy hol állok a km-ekben. Az utolsó 3800-at már én is követtem, számoltam vissza. 10 km-nél még megállok, benyomok egy gélt. Az úszásom végül 4:33:019 lett. Kb. ennyit terveztem.
Legjobban a kerékpár távtól tartottam. 540 km kerékpározás következett. A pálya úgy nézett ki, hogy 8 km-es körök voltak, ezt 67x kellet megtenni. Plusz, nem volt sík a pálya, kb. olyan emelkedők, mint a Margit-hídra fel 1 körben 5-6-szor. A pálya két végén körforgalomban kellett visszafordulni. A nap iszonyatosan égetett, és rendesen fújt a szél.
Az első köröket nem túl gyorsan sikerült letekerni, de lassan átálltak a lábaim a kerékpáros mozgásra. A környék viszont gyönyörű. Nézegettem a hatalmas szélkerekeket az út mentén. Volt, hogy körönként megálltam frissíteni, volt hogy csak 5 kör után. Pisti készített meleg kaját, közben sütit vagy kekszet nyomott a zsebembe. Rendszeresen kapkodtam a sótablettát és a jaat sókeveréket.
9-fél 10 felé elkezdett sötétedni, és azt vettem észre, hogy egyre jobban megy a bringázás, pörögnek a lábaim. Hajnalban tört rám először az álmosság, kénytelen voltam kiállni egy fél órára. 3 óra körül ismét felültem a bringára, mert úgy gondoltam, addig míg sötét van, jó lenne minél több kört lemenni.
Ekkor egy váratlan esemény történt, szerintem ilyen még nem volt a versenyek során. Hajnali 3-kor az út közepén felrobbant egy autó a fordító előtt 500 m-re. Szerencsére senki nem ült benne. A tűzoltók már ott voltak mire én odaértem, sőt, meleg takarókat kaptunk. Az egész mezőny összegyűlt, senkit nem engedtek tovább. Na akkor itt az ideje egy kis alvásnak, de ezzel nem voltam egyedül, sokan tettünk így az út szélén. Kb. 1 órát volt lezárva az út, mire a tűzoltók azt mondták, hogy mehetünk. Nagyon rossz volt újra felülni a bringára. 4-kor már elkezdett világosodni és felhő sehol az égen, hogy egy kicsit lenne enyhébb az idő. De nem. Megint 35 fok volt árnyékban, ráadásul megint feltámadt a szél. A hátam és a nyakam egyre jobban fájt, a karomban is izomláz kezdett kialakulni a támaszkodástól. Az álmossággal küzdöttem a legjobban, a kávé és a fél óra alvás csak egy ideig segített ébren maradni, utána megint rám tört. Párszor a bringán aludtam el, de még sikerült az úton maradni. Az utolsó körben már nem tudtam mást, mint megálltam az út szélén és ráborultam a kormányra úgy 5 percre.
A kerékpárról leszállva gyorsan átöltöztem futócuccba, és pontban 5-kor elkezdtem a futást. Gondoltam, végre eljött az én számom. De ahogy elkezdtem volna futni, éreztem, minden porcikámban izomláz van, minden testrészem tiltakozik a futás ellen. Ez így nem lesz jó, muszáj elindulni futni. Fél kör gyaloglás után elkezdtem kocogni, majd szépen lassan futni. A gyomrom valahogy nem igazán volt rendben, óránként-félóránként hasmenés kínzott. A wc-ről kifutva újra vissza kellett rázódnom a futásba. Éjfél tájban értem el az első maratonom végéhez. Hajnalban megint rám tört az álmosság, fél órára bedőltem a kocsiba. De hirtelen felriadtam, hopp, indulni kell. Újra be kell járatódni a lábamnak. Éhes is voltam, de valahogy nem bírtam enni. Reggel előkerült Pisti, csekélyke 4 órát töltött a mellékhelyiségben, őt is elővette valami gyomorrontás féle.
A gyomrom egyre inkább kezdi felmondani a szolgálatot, próbálom kefirrel megnyugtatni.
Megint iszonyatosan éget a nap, a lábaim egyre inkább duzzadnak, elvizesednek. Borzalmasan néz ki. Érzem, hogy kezdek kifutni az időből. Ez a 2. maraton nagyon sok időt elvett. Számolok egy kicsit, kb 8-9 órám maradt az utolsó maratonra. Lehet, hogy kevés lesz?
A felrobbant autó miatt kitolták a szintidőt 1 órával, de még így is necces lesz. Pisti fut mellettem, adja a kaját és vizet. A bedagadt lábamat fájdalmasan égeti a nap. Lassan kocogok tovább. Nincs idő megállni, sem aludni. Fajankó már kiállt, és a sátorból mondogatja, hogy fussak, mert nem érek be szintidőn belül. Hát igen, könnyen beszél az, aki feladja a versenyt. Ez egy kicsit rosszul esett.
Számolom a köreimet, de sehogy sem jön ki, hogy szintidőn belül beérjek. Tudom, hogy el kell indulnom, de fáj mindenem. Borzalmas izomlázam van és éget a nap.
A főszervező Wolfgang biztat, hogy hajrá, meglesz. Egy órával a vége előtt odament Fajankóhoz, és közölte, hogy ha kicsúszok a szintidőből, nem fogják értékelni az eredményt. Pipa lettem. Akkor mutassuk meg nekik! Volt még 7 km-em az 1 órára, kb. 8 perces ezreket kell futnom, hogy beérjek. Már nincs idő egyáltalán megállni frissíteni és hűteni magamat.
Nos, erre már én is azt mondom, hogy ez már nem egészséges. De nem ezért készültem annyit, nem azért utaztam el 1500 km-re, hogy a vége előtt azt mondják, köszi, ennyi volt. Nagyon nehéz volt, de újra futottam. Mikor átfutottam a chipes szőnyegen, ránézek Wolfgangra, mutatja, hogy még 2 kör. Sikerül a 10 perces köridő.
Az utolsó kört visszafelé kell megtenni, a téren megkapom a magyar zászlót. Fölfelé sem állok meg, mert nincs idő, menni kell. Átadom Pistinek a zászlót, mert már ezt sem bírom el. A célegyenesben Wolfgang vár, és befut velem a célba. Vége van! Éppenhogy szintidőn belül, de megcsináltam, megcsináltuk. Egymásra borulunk Pistivel, potyognak a könnyeink. Nagyon sok mindenen átmentünk, nemcsak a verseny alatt, hanem hogy ide egyáltalán eljussunk. Nagyon hosszú és iszonyatosan kemény verseny volt.
A célban ahogy leültem, éreztem, hogy kifogy a talaj a lábam alól. Valószínűleg az utolsó 1 óra alatt túlhevültem, nem tudtam rendesen hűteni magamat, ezért egyszerűen elájultam. A dokik végül belém nyomtak egy nagy adag sót és szőlőcukrot infúziós kiszerelésben, bár nem igazán tartottam rá igényt. Valahogy a kólának már jobban örültem. És a lábaimon elhelyezett jeges zacskókat is igazán élveztem. (Legalábbis egy darabig!)Nos, hogy hol a határ? Számomra most kiderült. Valahol a 11,4 km leúszása, 540 km letekerése és 80 km lefutásánál van.
Köszönöm a támogatást a Heves Megyei Önkormányzatnak, a segítséget Honfi Gábornak, családomnak, edzőmnek, a biztatást barátaimnak és ismerőseimnek.
Hoór Anikó
Starterliste
25.-27. Juli 2008 Lensahn/Germany
Start-Nr. Name Nation Schwimmbahn
1 Conraux, Emanuel France 2
2 Rossi, Guy France 3
3 Lucas, Fabrice France 1
4 Douvier, Dominique France 3
5 Vorburger, Yves France 3
6 Clauser, Hugues France 3
7 Beauchamp, Yves Canada 3
8 Oswald, Harald Austria 1
9 Ramberger, Pepi (Josef) Austria 5
10 Dangl, Jürgen Austria 5
11 Karall, Andreas Austria 5
12 Hamori, Janos Hungary 1
13 Zsolt, Tamas Hungary 4
14 Vöneki, Antal Hungary 6
15 Hoor, Aniko Hungary 6
16 Oliver, Soraya UK 5
17 Clamp, Dave UK 3
18 Jamart, Eric Belgium 6
19 Hellberg, Petri Sweden 4
20 Martens, Kari Sweden 4
21 Ochoa Domingo, Carlos Spain 5
22 Catalano, Vincenzo Italy 5
23 Menghini, Christian Italy 2
24 Sorrentino, Angelo Italy 4
25 Greisen, Kim Danmark 4
26 K,ua, Harn Wai Singapore 1
27 Teng Leong, Wong Singapore DNS
28 Lau, Jack Singapore 6
29 Cheng, Leon Singapore 6
30 Beisenherz, Susanne Germany 1
31 Bolesch, Anette Germany 6
32 Heinig, Marcel Germany 2
33 Schiwon, Uwe Germany 1
34 Kahlert, Olaf Germany 2
35 Patzina, Roland Germany 1
36 Jensen, Egon Germany 6
37 Schelenz, Steffen Germany 4
38 Oesterheld, Frank Germany 3
39 Sörensen, Stig Michael Danmark 4
40 Staats, Tom Germany DNS
41 Gärtner, Michael Germany 2
42 Kühn-Schad, Torsten Germany 5
43 Petzold, Thomas Germany 6
44 Wiegand, Arnold Germany 2
45 Laudenbacher, Jens Germany 4
46 Fischer, Ingo Germany 1
47 Graeble, Helmut Germany 2
|
