Visszanéztem a múltat, és a Vivicittá futásokkal nagyon mostohán bántam... rövid saját és átvett beszámolók. Valahogy mindig jobban foglalkoztattott az utána következő szezon, mint ez a12 km.
Pedig eddig minden Vivicittám valamiben az első is volt!!!

2003 - " Első részvételem szervezett versenyen, felejthetetlen! Baromi viharos szél, (50 km/h!!!)
"túlöltöztem" így az izzadtság majdnem rámfagyott... Na én többet nem!!! 2004 ben nem is indultam. Az időm dicsőséges 68 min 40 sec."
2005 - Az újrakezdés után első - " Jó volt! Már előtte is futottam hosszabbat, de nem voltam elég gyors 65 perccel megelégedtem volna, de 63,5 lett, ez jó! Kifutottam magam főleg az elején hogy lépést tarottam Nagy "Csücsök" Ferenc barátommal, aki a célban azért megvárt... "
2006 - A második bécsi maraton előtti találkozó, a Bécsbe készülő addig nem ismert futótársaknak, a Távfutóművek és a "felkészülő grafikon" avatója!!! Legalább tíz régi és új ismerős közös, de nem együttes futása.... Sajnálom is, hogy egy sort sem írtam róla...

2007 - Az első futásom "Saucony Nagykövet"-ként!!! Tavaly karácsony előtt, egy felhívásra válaszul pályázatot írtam, kis reménnyel, hogy beválasztanak a magyarországi Saucony nagykövetek közé. Kedvenc és egyetlen futócipőmárkám, és a rövid de intezív sportmúltam valamint ez a weblap biztatott fel erre... 2007 február 15-én /egy nappal a születésnapom előtt/ e-mail-t kaptam azzal hogy beválasztottak az eddigi húsz mellé a következő tízbe.
Most kell ezen elgondolkodnom... Hogy kicsit tudathasadásos helyzetben vagyok, és lehet hogy a többi választott nagykövet is.
A státuszunkat valamilyen sport és társadalmi tevékenységünk eredményeként nyertük el, mondhatjuk hogy ezen értékek elismeréséül. Nem szabad ezt egy hivatali kinevezésnek tekinteni és csökkenteni korábbi működésünket. Hiszen akkor már nem lennénk méltók rá! Ugyanakkor a Saucony Nagyköveti cím kötelez is új feladatokra. A "régi és az új" csak úgy kerülhet közelebb, ha a nagykövetek mindennapi sportéletüket egymáshoz közelítik, legalább a futórendezvényeken. Például ha szerveződik egy nagyköveti futás egy futóversenyre, oda bátran menjünk mindennapi társainkal, hogy ne megosztó, hanem egyesítő legyen ez a nemes társaság. Így aztán az eredeti célt már teljesítettük is "ELHIVATOTT A SPORTHOZ" . Hogy a támogatottságot kiemeljük és érvényesitsük minél szélesebb körben és a legjobb pozíciókban, az már a támogató stratégiájától függ.
- Most nem mennék messzebre... Gondoltam április 22-én reggel, mert egy hét múlva a bécsi városi maratonon szeretnék 240 percre beérni. Volt némi sérülésem is... DE ez a Vivicittá....!!!
Úgy látszik, ez a verseny a legtágabb határok között is vonzalmat kelt... Integettem O.J, nek akinek ez nem lehetne táv... és ellentéteként a mi példánkat követve, először indult futórendezvényen: Péntek Aladár 59 éves, eddig "srácokkal focizó" Bácsi??? ezért haragudna !!! focizni és futni más. Ezt tudjuk, és azt is, hogy a hosszútávfutáshoz kell bizonyos kor/!/ neki most jött el! szóval a fotók között a sárga ruhás őszes-szemüveges futó, egyszerre idézi bennem a kezdetet, amikor az a 6 és fél, egy maratonnak tűnt, és azt az "indulatot" is hogy "ÉN is lefutom, aztán majd meglátjuk"
Megláttuk!!! több tízezren!!! Szerencsém van ismerni ebből a tömegből talán háromszázat. Mint az előbb írtam a rendkívüli futótól az igazán rendkívüli futóig!!! Ahhoz már elég régen vagyok futó, hogy tudjam azt : ez nem csak az én véleményem. Minden versenyen látok olyat, hogy futásidőben egymástól messze eső futók kölcsönös tiszetelettel és igazi barátsággal néznek egymásra amikor találkoznak.

Lehet hogy erről a versenyről sem írok semmit????

Má' kabalából sem kellene...

Legyek formabontó, vagy tegyem azt ami eddig?
Aladár a korábbi rajtja miatt egyedül indult, a maga által választott "rettegés fokára" . Szívből drukkoltunk neki, és a befutójára természetesen ott voltunk. Lívia /most bécsben első maratonos/ kényelmes 6p/km-el gondolta a futást. Nagy "csücsök" Feri ehhez igazodva akarta kísérni. Vessanyi, mint gyorsabb futó 5 perc alatti kilométerekre gondolt....én nem akartam csúcsot javítani. Természetesen én a buta kis gépemmel /van jobb is/ a jó fényképezhető helyzeteket kerestem.. egy fóka, egy futókép....DE Vessanyi megkérdezte, hogy ki a fékezendő /Vessanyi/ és ki a "nyúl"? Sanyi... Gondolom kitaláltad... hol előtte hol mögötte erős tempóban jutottunk a Dózsa György térre, de az alagút előtte mindig egy különleges hely... /aki ott volt az tudja/ . Elmutogattam Vessanyinak, hogy hol töltöm a munkaidőmet /MTI/ és hogy a Tabán egy szép történelmi hely. Közben Sanyi bemondta, hogy ez a kilométer 4:30 volt... s eddig nem említettem, de tény, hogy átfutottunk a távfutóművek egész mezőnyén. Jól be voltak ágyazva ebbe a Saucony nagykövetek is. Visszatérnék az alapgondolathoz, amit nem fejtettem ki. Mindenki a maga tempójában!!! Fusson kinek jólesik /mondtam és mondom annak aki beér az elhagy!!!/ No, tartunk a Szarvas-téri fordítónál, amikor Sanyi, mint valami közönségtalálkozón, fogadta és elbocsátotta a legelső futótársakat. /Éljen Kecskemét!!!/ Aztán nekem erős légszpjjal telt az idő... De Sanyi nem hagyta "figyelj, ott megy a barátnőd" -Erre magamhoz tértem... mert az én barátnőm nem fut, Vagy nincs is barátnőm? Elértük Szilvit, aki nem az én barátnőm, de jó volt hozzá igazodva lassítani. Nem tartott soká... Sanyi ment, és én is... /vagy fordítva/? ... Most. és ott , voltam sokadszor a saját teljesítményem határán. Pedig "csak" 12 !!!!! Tanuld meg tisztelni a versenytávot, mert volt már maratonista aki 12 km után leállt egy hosszabbnak tervezett edzésen. Jött a rakparti fordító fényképeztem előre és hátra, nem sok sikerrel. Végül elengedtem Sanyit, arra hivatkozva, hogy én fényképezek és egyéb társadalmi életet élek, pedig csak már nem ment tovább...
A mi emberünk /a Sanyi/ nem hagyta annyiban, a célhoz közeledve, inkább hátrafelé futott, mint hogy otthaggyon. Én fékeztem, ő volt a Nyúl..

Livi is kihívta a sorsot.... de most nem vesszük komolyan! 5:42 es átlag??? jóóó. de a magamé : 4:42...Nehéz Vót de jól esett!

És akkor jutott lassan.... sorban eszembe az a mit a lap tetején írtam....

A végén újra együtt voltunk régiek és újak. Tudod, aki futó, és még soha nem láttad, akkor is van közös bennetek.