A Vivicittá előtti héten volt egy kis gyengeségem, talán a futások, talán más miatt kicsit elhagytam magam... Nem beszéltem meg senkivel semmit, csak vártam a versenyt, ami több éven át az év első versenye volt nekem. Vasárnap reggel villamossal indultam a szigetre és oda közeledvén, egyre több futó szállt fel. Lívia futott a lányával 6,5-öt ezért már reggel óta kinn volt... őt hívtam és ahol várt, ott már sokan voltak... Most megint az volt az érzésem, hogy ha szerveztünk volna sem lehetne ez jobb. Jó volt a futótömeget látni, állítólag 11 ezer ember volt ott. még az odaúton többen rámköszöntek. A találkozó pontunkon ott volt már Lívián kívül Szilvi-Atti páros, Emese és barátja, A Veszelszki család. A szomszédban a Saucony nagykövetek, mármint a maradék mert az idénre 5 főre redukálódott ez az illusztris társaság, de mindenki örült a találkozásnak. Nekem kezdett visszatérni az elveszettnek hitt lelkesedésem... és tervezgettem hogy egy órán belül beérek /tavaly 58,6 perc lett/ Telefon!!! Niki az: Hol vagytok ? és hamar megérkeztek Gergővel! Készülődtünk a rajtra, de közben rengeteg csevely és fotózás. Több csoportban álltunk a rajthoz, ahol olyan tömeg volt, hogy mozdulni sem lehetett. Én Gergővel és Sanyival indultam de hamar elmentek tőlem. A szabadtéri színpadtól a Margit hídig olyan tömeg volt, hogy nem lehetett nagyot futni... /Na nem is erőlettem/ fotózgattam és azért mentem előre. Könnyedén, de társtalanul futottam /tavaly Sanyi húzott végig/ ezért többet is nézelődtem. Sok ismerős mellett futottam el és legalább annyian le is hagytak. 12 km, nem kellett különösebben beosztanom az erőmet de néha túlfutottnak éreztem magam Ééééés eleinte nem erősen, de az úton később egyre erősödő hasgörcsök törtek rám...aki érzett ilyet az tudja. Tartottam a tempót és a görcsöket kordában, de időnként a kiállással kellett számolnom! Ilyenkor szinte nem is mertem a sarkamra érkezni, nehogy összecsináljam magam... időnként enyhült akkor fotóztam is. Sütött a Nap, szép volt az idő, fotóztam a futókat a város szép részleteivel együtt. A Bazilikánál egy külföldi csoportot vettem rá a tapsolásra egy kis bohóckodással. A Kossuth térnél HoKata hagyott el egy "szialaci"-val. Nem erőlettem mást csak a mosolyom :-))) Akkor már csak a beérkezés ténye számított csak, kacskaringóztam és görnyedeztem, azt hitték hülyéskedem... A Margit hídon újra enyhült kicsit és futottam nyugodtan... hosszú volt még két kili. A célban azért ünnepeltettem magam és 60 percen belül beértem valamivel!!! Tulajdonképpen addigra teljesen elmúlt a puffadásom... He he ... No akkor fotóztam a beérkezőket és lassan összegyűlt az induló csapatunk, és Évi, Gerdy, Lidérch és sokan mások... Mindenkinek jól esett és jól is ment magához képest, Lívia is olyat futott mint tavaly csak most fájt a lába. Csoportfotók és Krisztától megtudom, hogy Luca Londonban futja a maratont /De jó neki/ Mi két hét múlva Bécsbe indulunk hasonló céllal :-) erről is beszéltünk egyeztetünk még és a bécsi rajthoz közeli benzinkutat beszéltünk meg találkoztó pontnak. Vaciláltam de a búcsúk során mégis úgy dötöttem, hogy hazafutok, mert mint az elején is írtam ez a hét futásban is elmaradt egy kicsit a tervtől... kb 10 km és kívántam is futni. Könnyedén elindultam, és vártam hogy a barátaim elhúznak mellettem kocsival, és integetnek.... Vártam Vártam szaladtam 5:30-al kényelmesen Ha nem nem ... /másfelé mentek/ Már kőbányán a Pongrác úton botorkáltam mikor egy ezüst Citroen dudált és integettek belőle...lelkesen viszonoztam a kedves gesztust, csak nem tudtam kik ŐK. Most sem tudom, ha egyszer kiderül akkor arra iszunk egy bambit!!! Megvan a Citroenes !!!! egy szomszéd család a házból, Köszönöm és örülök nekik.

Legyetek futók ha tudtok.... és legyen mindenkinek eredményes szép futószezonja!!!