Volt egyszer.. hogy elhatároztam, ha elvégzek egy maratoni felkészülést, akkor abból indulva több maratont is lefutok...
A bécsi maratonra készültem lelkiismeretesen és kinéztem még két maratoni versenyt utána. Ez a Wink és a Sri Chinmoy a margitszigeten. A Winken már futottam kétszer félmaratont, ismerem a körülményeket /gondoltam/. Vonattal érkeztünk Líviával és Major /Lydéch/ Árpival ... az ő beszámolója itt.
Pontos időzítéssel két perccel a vonat indulása előtt megérkeztünk a Délibe... Lydérch várt, és nem hiába.... Siófokra érkezés egy órával a rajt előtt, viszont 5 kilométerre a rajttól /ha gyalog megyünk, nem érünk oda/. Szerencsére B. Lídia és társa felvett és autóval időben... Átöltözés után, NINCS CSOMAGMEGŐRZÉS!!!!! a szezon legdrágább versenyén.... a leadott egyéni frissítőm is azon az asztalon maradt ahova "leadtam" hogy vigyék ki "bárhová"...de két értetlen cimbi nem tudta ezt a dolgot kivitelezni. A rajt után ritmust fogtam és mentem .... a parton fújt a szél az első frissítőnél szétnéztem, nincs "rebullom" - futás tovább... a másodiknál sincs. Meg se lepődtem... Viszont az Ady Endre út hosszúúúúú és forró mint mindig... Itt tettem fel a speciális klímakiegyenlítő és erős napfényvédő "retro" pelenkát a fejemre... és tragikus hirtelenséggel megjelentem az első kör végén ahol felvettem a frissítő asztalról a két - bizbaszomat - és elindultam a második körre, hogy kivigyem magamnak a harmadik körre való egyéni frissítőt... /Magad uram, ha serpa nincsen/ A vizes pelenka lobogott a szélben a parton, a napozók gallyak után kapkodva, röpködtek, a sirályok meg mintha festve lettek volna az égre. A tempóm egyelőre jó, csak a bádogdobozok ütögették, a kényes részeimet. A sió híd előtt letettem az egyiket, pedig nem kellett volna /JÓÓÓ egyszer én is ronthatok Neeem?/ Olyan kacifántos kacskaringók voltak a híd után, hogy a szellemvasúton éreztem magam, / bár hogy olyan sötét lenne, azért csak nagy gonoszsággal állítható/ Visszafelé is a híd után volt a frissítő, otthagytam a másikat...Ady Endre út következik.... Tikkadt szöcskenyájak és bivalykoponyák az út mellett. A második kör végén Lívia fájdalomcsillapítót nyújtott be mert Ő legalább segít, aztán már nem fájt, viszont megint fújt ahol nem kellett volna, és tűzött a nap ahol rosszabbat nem lehetett kitalálni... A Félmaratonosok már nem káromkodtak úgy mint a beérkezésükkor /plusz 3 kilómétert kaptak felár nélkül!!!, a rendezőktől/ - Szerintem valaki úgy számolt, hogy 3x8=21 oszt jónapot! Én lassan a 33-as frissítőnél elégedetten fogyasztottam el az egyéni frissítőmet... Utána röfögve de jobb kedvűen mentem megint a "kacskaringóba". Elgondolkodtam azon, hogy vajon egyedül futok-e ezen a versenyen, mert egy ideje már a feleségem is hiányzott. Az utolsó frissítőnél /38 kili/ már nyújtották felém a jól megérdemelt italomat, de ott döbbentem rá, hogy most már kés Ő most látom milyen lótojás kő... /amekkora hülyeség ez olyan fáradt voltam már/ ez a második már nem jött jókor... nem Úgy az Ady Endre út, mert az a helyén vót a fene egye meg... 39-nél úgy döntöttem, hogy nincs ember aki utolérjen, séta-futás-séta üzemmódbe váltottam a pulzust figyelve... nem kapkodósan de mondhatni jó kedvvel értem be 4 óra 7 percre.... egy szatyorban emléklap és miniérem, asztalnál ihatszt, tészásnál ehetsz, vehetsz sört 500é... Lelkes barátok fogadnak és Szabolcs aki magányos autósként kóborolt e vad tájon... hamar megszelidítettük és nagy örömünkre pestig hozott egy szép kényelmes autóval Könnyű neki nem volt versenyszervező....:-))))