Zöldgömb 50-es Országos Bajnokság - 50 évemre futottam egy 50-es versenyt

banán és redbull "hegyek" az új erő reményében... megint póló, vagy fejpánt csere... Ment a dolog, de féltem a negyvenen túli résztől.... ahogy korábban az életem során is.. /hihi/ de negyven után kezdtem futni... már ez az ídőszak jött a körök száma  alapján. Nézegettem minden körben a világító időmérő táblát és éreztem, hogy kicsúszok a tervezett  öt Órából. Persze a beérés volt a cél az első 50 kilis versenyemen, de az öt óra a futás közben reálisnak látszott... Persze az állandó eső miatt és a frissítők lazára engedése miatt lassultam, de eső nélkül biztos meg lett volna az öt óra... Most még csak elhagytam a 42-t /4:26/ nem rossz, de mi lesz ezután? Még jobban koncentráltam, a már nagyon ritkuló mezőnyben... de boldog voltam, hogy negyvenen túl a futás is olyan "síma és zökkenőmentes" volt mint negyven óta az életem is. Vagy csak hallucinálok 10 éve, és 45 kör óta? :-) Most már biztos voltam a dolgomban.... újra jobb tempóban haladtam, a segítőim minden körben drukkoltak és segítettek amit kellett.... Most már én előztem egy-két futót, de azt már nem tudom, hogy igazi előzés, vagy kör-viszavét volt-e, csak Luca előzésekor tudtam, hogy van még egy kör előnye... Egy szer csak Lívia bekiabálta : MÉG HÁROM KÖR!!! nem hittem a fülemnek! elég jól ment a futás, talán az eső is enyhült... már azt tervezgettem, hogy az előkészített kisdobozos sört az utolsó körre elviszem és végig ünnepelem a futókört. DE Faragó Péter /kortárs futóbarát/ aki csak drukkolni jött most,  beállt mellém az utolsó két körre... Könnyed 6 perces beszélgetős két kör volt és a sör csak azutánra maradt... Aszondja Péter, az órára mutatva a száz méterrel a cél előtt, ezen a percen belül be lehetne érni... Erre én még egy "sprintecskét" futva értem légszomjjal, szédülve a CÉLba, de boldogan és felszabadulva.... /5:13/  50 év - 50 km !!!! Azt hogy el is fáradtam, csak másnap tudtam meg amikor egész nap kimerült voltam....
Sokan tésztapartiztak a versenyközpont /suli/ folyosóin, átöltöztem a még elfogadható holmijaimba és már hazafelé készültünk, amikor Ujj Zoli bejelentette, hogy csapatban elsők lettünk.... Ujjé!!! /és a mienk:-)))/ de mivel el kellett jönnöm, soron kívül a nyakamba akasztotta az érmet és az oklevelet is megkaptam.... Teljesen sötét volt mikor hazaindultunk, és ha jól emlékszem végigbeszétem az utat Krisztián kocsijában...  Csücsök Feri kis boltja is az élménybeszámolót hallgatta még pár percig.... és otthon is nagy érdeklődéssel fogadtak. :-) ... Lehet hogy nem futok többször ilyen hosszút, de ez nem volt olyan rossz hogy ne tehetném.... de azért maradjunk a realitásoknál... egy tavaszi 6 órás ???? he?

de az " élet törékeny" mint tudjuk...