Mi a távmunka?
A távmunkát sokszor a kisgyermekes anyukák munkavállalási gondjait megoldó csodaszerkét emlegetik. Azonban a távmunka csak egy viszonylag szűk réteg számára jelenthet megoldást.
A távmunka fogalmával legelőszőr 1973-ban az USA-ban találkozhatunk. A Nemzetközi Munkaügyi szervezet (ILO) definíciója szerint: valamennyi nem munkaadói központban teljesített munkát távmunkának tekintünk, és nem ragaszkodik a távközlési csatornán való kommunikációhoz. Az ILO a vállalkozókat nem sorolja ebbe a körbe, illetve nem ragaszkodik a távközlési csatornán való kommunikációhoz sem.
A távmunka összetett, magas kvalifikációt, önálló munkavégzést igénylő feladatkör. A távmunka az információs és tudásalapú társadalom infokommunikációs eszközökkel támogatott munkavégzési formája. A fejlett világ tapasztalatai azt jelzik, hogy alkalmazása egyaránt kedvező lehet a munkavállalóknak, vállalkozásoknak, a közösségi szektor szervezeteinek, az állami szerveknek, önkormányzatoknak és a civil szervezeteknek.
A távmunka személyi számítógépen végzett olyan szellemi tevékenység, amelyben a munkavállaló nem a hagyományos munkahelyen, hanem attól távol, alternatív munkahelyen, ami lehet saját otthon, teleház, távmunka-központ, teleiroda, közlekedési eszközök, stb. történik a munkavégzés. Önállóan és rendszeresen végzi ezt a munkát, azaz heti 1-2 vagy akár minden nap végzi munkáját a munkahelyétől távol a dolgozó, informatikai eszközzel dolgozik és a munka eredményét kommunikációs és információs technológiák alkalmazásával juttatja el munkaadójához.
Ezek szerint tehát a munkahelyről munkaidő után alkalmanként hazavitt, túlórában otthon befejezett munka nem tekinthető távmunkának. Ezzel szemben, ha valaki minden héten legalább 1-2 nap rendszeresen otthon dolgozik, és ezt munkáltatójával való közös megegyezés alapján, munkaidőben teszi, már távmunkáról beszélünk. A távmunka nem egyelő az otthoni munkával, valójában annál szélesebb fogalom - lényege a munkahelytől függetlensége: a munkát ott végzi a dolgozó, ahol az számára a legkényelmesebb, ahol a munka környezete legideálisabb. Természetesen az otthonról végzett távmunka a legelterjedtebb.
A legfontosabb előnye, hogy nem kell utazgatniuk az iroda és a lakás közt. Munkája eredményét valamilyen távközlési módszerrel (Interneten, E-mail-en stb.) továbbítja, s többnyire a feladatokat is ugyanígy kapja. Munkáltatójával, főnökével és munkatársaival így elsősorban elektronikus úton, telekommunikáció révén tartja a kapcsolatot, így csak a munka mozog, nem a munkás. Személyes megjelenésére a munkáltató központjában csak esetenként van szükség. A munkavégzés ezen új formája az információs társadalom kialakulásához, a számítástechnika és a távközlés forradalmához köthető.
A távmunka végezhető egyénileg vagy csoportosan, otthonról vagy más közösségi infokommunikációs hozzáférést biztosító helyről. Sok tekintetben hasonlít a távmunka a Magyarországon hagyományos kisipari bedolgozó tevékenységhez, de bedolgozás nem azonos a távmunkával. Hiszen bedolgozás teljesítmény követelményként meghatározott egyszerű, fizikai munka. Szinte valamennyi szellemi munka és a manuális munkák egy része is végezhető ebben a formában, földrajzi kötöttségek nélkül. A távmunka hatása és jelentősége országonként változó.
A távmunka tehát elsősorban a fejlett országok kormányait, munkavállalóit és szakszervezeteit foglalkoztatja.