1953. november 25-én játszották Londonban „az évszázad mérkőzése”-ként is emlegetett Anglia-Magyarország derbit. A találkozót nagy várakozás kísérte, hiszen az angol csapat hazai pályán ekkor már 90 éve veretlen volt.
A Wembley-stadion 105 000 nézője már az első percben magyar gólt láthatott, hiszen Hidegkuti Nándor betalált Merrick kapujába.
Ebben a félidőben még 5 gólt láthatott a közönség, hiszen a magyar csapatból még betalált Hidegkuti a 22., Puskás a 25. és a 29. percben, valamint az angolok közül Sewell a 14., Mortensen a 38. percben, így az eredményjelző 45 percnyi játék után 4:2-es állást mutatott a javunkra. Puskás Ferenc azóta is legendás gólja a 25. percben esett meg, mégpedig egy parádés támadás befejezéseképpen.
Alig telt el 5 perc a második félidőből, Bozsik József máris betalált, ezzel 5:2-re módosította az állást. Hidegkuti nem sokkal később szintén gólt ért el, ezáltal 6:2 lett az állás, az eredmény ismeretében mondhatjuk azt, hogy magyar csapat csillapította mérhetetlen góléhségét. Az angolok erejéből már csak a szépítésre futotta, Ramsey talált be Grosics kapujába az 57. percben, 11-esből.
Az Aranycsapat a 6:3-as meccsel írt sporttörténelmet. A budapesti visszavágót kevesebbet emlegetik, pedig azon az angolok legrosszabb rémálmai váltak valóra: a magyarok 7:1-re legázolták őket, ahogy az akkori pesti vicc mondta: "Az angolok egy hétre jöttek és 7:1-re mentek". Máig ez az angol labdarúgó-válogatott legnagyobb arányú veresége.
