Mozgási indukció:
Mint ismeretes, ha B indukciójú homogén mágneses térbe l hosszúságú vezetőt az erővonalakra merőlegesen v sebességgel mozgatunk, akkor a vezető végein ellenkező polaritású töltések jelennek meg és ezáltal ui = Blv feszültség indukálódik. Ha a vezető két végét a téren kívül összekötjük egy R ellenálláson keresztül, akkor az indukált ui feszültség hatására I áram indul meg. Ha az áram köré egy saját erővonalat rajzolunk, a jobbcsavar szabály szerint, akkor az a mozgás irányában a vezető előtt sűríti az eredeti teret, tehát fékezi a vezető mozgását. A vezetőben indukált ui feszültség és a hatására induló I áram
P= uiI villamos teljesítményt ad le, amely a vezetőt (ellenállást) melegíti. Ekkora teljesítményt kell nekünk is átadnunk a vezetőnek, amikor azt v sebességgel mozgatjuk. A mozgatáshoz F erőt kell kifejteni, tehát :
P= Fv=uiI
A mechanikai erő iránya a v irányával azonos, a mágneses erőnek ezzel ellentétesen kell hatnia. A mozgási indukciót erővonalmetszésnek is nevezik, mert a vezető v sebességgel mintegy metszi az erővonalakat. Ez jól szemlélteti a mozgási indukció lényegét, amely szerint csak a mágneses térben elmozduló vezetőben keletkezhet feszültség.
Nyugalmi indukció:
A tér és a vezető egymáshoz viszonyítva nem mozdul el, viszont a tér erőssége, tehát a B indukció, ill. a Ф fluxus változik: no vagy csökken. A változó fluxust körülfogó vezetőben feszültség keletkezik, amelynek nagysága arányos a fluxusváltozás sebességével. Vagyis ha a vezető N menetszámú tekercs, akkor az indukált feszültség:
Ui= N ΔФ/Δt
A indukált feszültség által zárt áramkörben áthajtott áram iránya mindig olyan, hogy mágneses hatásával akadályozza az indukáló folyamatot.
A gyakorlatban a nyugalmi indukció jelensége minden tekercsben lejátszódik. Egyrészt akkor, ha a tekercs gerjesztése, így fluxusa is állandó a ki-, illetve bekapcsoláskor, másrészt, ha a gerjesztés változó, akkor a változó fluxus indukál feszültséget a tekercsben, végül lehet a gerjesztetlen tekercs váltakozó mágneses térben, és ennek kapcsain jelenik meg az indukált feszültség.
Az önindukciós feszültség arányos az áramerősség időben történő változásával:
Ui= L Δi/Δt ahol L az önindukciós tényező.
Mozgási indukció:
A mágneses térben egy tekercset mozgatunk úgy, hogy metszi az indukció vonalakat, akkor a tekercsben feszültség indukálódik. Az indukált feszültség nagysága egyenesen arányos a mágneses indukcióval, a vezető hosszával és a mozgatás sebességével.
U i = B x l x v
Nyugalmi indukció:
Ha egy nyugvó tekercsben a fluxus megváltozik, akkor a tekercsben feszültség indukálódik. Az indukált feszültség nagysága egyenesen arányos a tekercs menetszámával és a fluxus változás nagyságával, fordítottan arányos a változás időtartamával.
U i = N x ( D F \ D t)
Önindukció:
Ha egy tekercsben az áramerősség megváltozik, megváltozik a mágneses tér is, melynek hatására önmagában a tekercsben feszültség, indukálódik. Az indukált feszültség nagysága egyenesen arányos a tekercs induktivitásával és az áramerősség változás nagyságával. Fordítottan arányos a változás időtartamával.
U i = L x ( D I \ D t )
L – induktivitás {Henry, H }
Az indukált feszültség annál nagyobb, minél gyorsabban változik a mágneses fluxus.
