Amikor megbeszélésre megy új állás ügyében, többé ne kínozza magát ilyesmivel: „Ha nem találok parkolóhelyet, elkésem...” Arra gondoljon inkább, hogy ön lesz a legjobb a jelentkezők közül. Ne mondjon meg mindent előre, és feltételezze azt, hogy ha valami váratlan esemény történik, azt nem jelent az ön számára veszélyt vagy katasztrófát. Sőt, az ön javára is válhat.
Kerülje el, hogy egy dologra koncentrál, ami miatt azután egész nap szorong. Foglalkozzék mással, olvasson, kösse le magát. Az is hasznos, ha megosztja mással a problémáját. A lényeg az, hogy ne gondoljon megszállottan egy kérdéskörre, mert az a szorongás egyik alapköve.
Önnek is szabad hibázni, ügyetlenkedni, ugyanúgy, mint bárki másnak. Az ön értéke nem ettől függ. Ha hibázott, vonja le következtetést, és lépjen tovább.
Emlékezzék olyan helyzetekre, ahol derekasan helytállt és sikeres volt. Élje át újra fizikailag és lelkileg is ezt a jó érzést. Pszichikuma a pozitív érzelmeket is elraktározza, ezért előhívhatók. Élete sikertelen pillanatai után gondoljon ezekre.
„Aggódom az új munkaköröm miatt, de vajon még az előzőnél is rosszabb vár rám? A gyermekem köhög, kórház lesz a vége?” Ne tegyen fel magának ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket. Nyugodjék meg, mert az állandó aggódással önmagát mérgezi meg. Egy gondot ne kezeljen úgy, mint egy katasztrófát. „Ha megbukom a vizsgán, az egész életem romba dől” – ne ez foglalkoztassa, hanem vélje úgy, hogy ha újra belevág, biztosan sikerülni fog.
Vegyen példát az önnél kevésbé aggodalmas típusú emberről a környezetében. Gondolja végig, ő hogyan reagálna ugyanarra a helyzetre, amely miatt ön tönkre teszi magát. Ezáltal érezze ösztönözve magát arra, hogy kisebbnek lássa a problémát. Pontosan kövesse végig a másik valószínűsíthető reakcióit, és okuljon belőle.
Szavakba önteni a problémát segít abban, hogy megszabaduljon tőle. Ha esténként le is írja, az a nap záró szertartása lehet, melynek segítségével „rázárja az ajtót” a gondjára. Nem fog rágódni rajta elalvás előtt, hanem másnap, friss fejjel pedig másként látja majd.
Amikor nő a szorongása, koncentráljon a teste egyes részeire, azután arra, amit lát és hall, érez. Milyen a szoba hőmérséklete? Honnan jön a fény? Ha kapcsolatba lép az érzékeivel, könnyebben tudja kezelni szorongató gondolatait. Figyelje meg őket, mikor előjönnek, vegye tudomásul jelenlétüket és hagyja „elszállni” őket. Ne maradjon meg belőlük egy sem. Képzelje el úgy a sötét gondolatokat, mint felhőket a kék égen – melyek aztán eloszlanak.
Egyedül nehéz felszegni a fejet. Mondja el másnak - akiben megbízik - a gondját. Meglátja, a párbeszéd segít megszüntetni azt a jelenséget, hogy állandóan önmagát teszi felelőssé a bajaiért. De ha ettől elzárkózik, nem tud kilépni az addigi ördögi körből.
Ha megtanulja, hogyan kontrollálja a légzését, segíti legyőzni a sötét gondolatokat. Naponta többször is figyeljen a légzésére. Álljon egyenes háttal, csukott szemmel. Képzelje el, hogy tiszta levegőn van, és regenerálja a tüdejét mondjuk friss, hegyi levegővel. Lélegezzen jó mélyen – hasi légzéssel. Időnként álljon meg, hogy érezze: fokozatosan megszabadul a lelki nyomástól!
Kövesse a színész, Woody Allen példáját. Ő a szorongó típusú ember iskolapéldája – de nem habozik, és kineveti saját magát, gúnyt űz aggodalmaiból. Ezzel segít saját magán - és másokon is, akik hasonló bajjal küzdenek.
Ahelyett, hogy azt nézné, mi lehet aggasztó egy dologban, figyeljen arra, milyen előnye származhat belőle. Például elutazik nyaralni - önnél az aggodalmak egész sora a következik: „és ha betörnek, míg távol vagyok? És ha balesetet szenvedünk az úton? És ha rossz időnk lesz?” Stop! Gondoljon inkább arra, milyen jól kipiheni majd magát, mennyi szép helyre ellátogat, nem kell házi munkát végeznie stb. Ha megy a dolog, tiltsa meg magának a negatív hozzáállást. Ha kell, mondja hangosan: „ebből elég volt, hagyd abba!”
Ha hajlamos arra, hogy alulértékelje magát - ami az aggodalom fő forrása - gondoljon úgy magára, mint a legjobb barátjára. Merné őt úgy kezelni, a hogy saját magát? Bizonyára nem. Állítsa fel magának is ugyanazt a mércét, amit vele szemben – és képzelje el, mit tenne ő az ön helyében.
A jó alvás döntő fontosságú a nappali szorongás leküzdésében. Az alvászavarok fokozzák a napközbeni érzékenységet. Egyébként is, a mély alvás után az elraktározott energiák a felszínre törnek. Ne fossza hát meg magát a kellő ideig tartó alvástól, mert később látja kárát.
Komoly tanulmányok mutatták ki, hogy azok, akik kutyát, macskát, madarat tartanak otthon, a velük való foglalkozás révén jelentős mértékben képesek enyhíteni feszültségükön. Maga a kutyasétáltatás a levegőn való „kötelező” tartózkodást jelenti – ami pozitívan hat a szorongó embertípusra.