|
|
|
Pindur manó
(komolyság:humoros)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a kerek erdő közepén egy kis házacska.
Nem akármilyen ház volt ez, hanem manóház, mivel erdei manók laktak benne.Illetve csak egy manó család. Manó bácsi, manó néni, és három kis manó gyerek.Név szerint:- Pali,Mari és Peti manók.Nem is lett volna semmi baj, ha az egyik nem lett volna nagyon kicsi. De mivel Peti a legfiatalabb manó nagyon picire sikeredett, elnevezték Pindurnak. Tudja a csuda, hogy miért. Talán azért,mert amikor édesanyja vele volt áldott állapotban,azon az éven rossz volt az áfonya termés az erdőben. Vagyis kevés volt emiatt az élelem és kevesett tudott enni, ezért nem nőtt a kicsinye nagyobbra. |
makrizizi
2006. 12. 19. 14:29 |
| Bánatos is volt emiatt Pindur. Azt gondolta magáról, hogy ő ilyen kicsin haszna vehetetlen, és nem tud szüleinek segíteni sem, csak élősködik a nyakukon. Bezzeg a testvérei Pali és Mari olyan ügyesen segítettek, hogy öröm volt nézni. Mindig meg is dicsérték őket, csak Pindurt nem , mert soha nem tudott semmit sem segíteni. Illetve lehet, hogy tudott volna, de édesanyja nem hagyta, hogy bármit is csináljon. Még a széltől is óvta, egész nap csak babusgatta. Az az igazság, hogy ezt a két idősebb testvér zokon vette , hogy őket nem szeretik annyira mint Pindurt, ezért rendszeresen ott kötöttek bele, ahol tudtak. Ezzel megkeserítették annak napjait. Egyszóval mind a hárman féltékenyek voltak egymásra. Pedig ha tudták volna, hogy szüleik egyformán szeretik őket, talán másként alakulnak a dolgok. De mivel ez nem jött szóba, egyre inkább azon törte a fejét Pindur, hogy elmegy világot látni, szerencsét próbálni, hogy bebizonyítsa ő is értékes manó. Ezért, egy késő őszi délután szólt szüleinek, hogy elhatározta, hogy elmegy a nagyvilágba szerencsét próbálni. mit volt mit tenni, hiába marasztalták ő hajthatatlan volt. Másnap reggel fogta a kis hamuban sült manópogácsát amit anyja sütött az útra, és elindult. Az erdő széléig bátyja Pali azért csak kitolta őt talicskával, aztán elbúcsúztak és Pindur elindult a nagy világnak. Ment,mendegélt. Már délre járt az idő, mire beért a városba. Ott a piactéren meghúzta magát egy sarokban ,és elővette uzsonnáját és elkezdett falatozni. Ekkor Manóváros iskolásai pont arra sétáltak az osztállyal és összebarátkoztak Pindurral. A manó tanítónéni kedvesen hívta maguk közé Pindurt, hogy álljon soraiba, járjon ő is iskolába, tanuljon sokat, és ha végzett, majd kap sok pecsétes papírt, aminek felmutatásával hamar jól jövedelmező munkát kaphat magának.Addig meg lakhat velük a manókollégiumba. Tetszett az ötlet hősünknek és csatlakozott hozzájuk. Teltek-múltak az évek és eljött a manó érettségi ideje.Pindur okos, szorgalmas tanuló volt. ezért sikeresen elvégezte az iskolát, és megkapta a sok pecsétes papírt is. Ő és még négy kis manó barátságot kötöttek és együtt jártak munka után. - Na, végre felnőttünk, saját lábunkra állhatunk, megkereshetjük magunknak a kenyérre valót! - mondogatták. Sok munkahelyre jelentkeztek,de sehol sem vették fel őket. Minden féle kifogás volt:- Vagy az hogy túl képzettek, vagy az, hogy sok pénzt kérnek, vagy egyszerűen találtak mást, és betelt az állás. -Nem jó ez így manó barátaim. A kollégiumból el kell jönnünk, gondoskodni kell magunkról, de ez pénz nélkül nem megy. Pénzhez meg csak munka utján juthatunk. Miért van ez így Manóországban?- kérdezgették egymástól. Bezzeg az óriások országában másként van, hallottuk jóhírét az ottani életnek - mondogatták. Addig-addig beszélgettek, amig elhatározták, hogy öten elutaznak külföldre, az óriások országába. Az elhatározást tett követte. Kaptak még annyi kölcsönt a manóhivataltól, hogy megtudták venni a repülőjegyet és elrepültek a megvalósult álmok országába óriás földre. |
makrizizi
2006. 12. 19. 15:09 |
| Azt azért még hozzá kell tenni, hogy az egyik manó ismerőse már 1 éve élt a párjával Óriásországban, és előre lebeszélték, hogy ha a Pindur csapat kimegy, akkor ő majd segít nekik. Hát így is történt. Leszállt az 5 manóval a repülőgép, és a reptéren már várta őket az ismerős, és attól kezdve segített nekik, egyengette az útjukat. Sikerült ötüknek kibérelni egy szép nagy óriásházat, mert addig nem kaptak munkát, amig nincsenek hivatalosan is bejelentve, hogy ottani lakosok. Hát, ha nem is rögtön, meg nem is mindig mindenki, de csak elkezdtek dolgozni. Előszőr kocsimosók lettek, majd egy raktárban pakolásztak. |
makrizizi
2006. 12. 19. 16:57 |
| Míg nem , a harmadik munkaközvetitő irodába is beregisztráltak, és onnan egy játékgyárba küldték őket.Tetszett nekik nagyon a munka. Játékokat kellett összeszerelni, és a dobozaikat összeragasztani, majd beletenni. Szépen álltak a futószalag mellett, és ment a munka mint a karikacsapás. Így telt el az ősz, és beköszöntött a tél. Manóink szorgalmasan dolgoztak , szívesen készítették a játékokat, mert tudták, hogy majd az óriás szülők megveszik gyerekeiknek karácsonyra. Egyik nap a gyárban összehívták a dolgozókat, mivel a főnök tartott értekezletet. Össze is gyűltek mindannyian, és elámultak meglepetésükben, amikor megjelent a főnök. Hát persze, hogy a Télapó volt az személyesen. Megköszönte kis dolgozóinak, esetünkben a manóknak az eddigi munkát, és kérte őket, hogy karácsonyig még tatsanak ki. Igaz, hogy nagy a hajtás, de meg lesz a jutalma. A fizetésen túl, gondoljanak arra a sok kisgyerekre, akik majd megkapják ezt a sok játékot ajándékként karácsonyra. A sok tiszta, ártatlan,csillogó szempár tulajdonosa majd örömmel veszi birtokba a játékokat. Az értekezlet után még boldogabban dolgoztak manóink, és büszkék voltak arra, hogy hol is dolgoznak. Igen! Pindur és társai a Mikulás manói lettek és egy igazi mikulásgyárban dolgoztak. |
makrizizi
2006. 12. 19. 17:35 |
|
|
Írok egy e-mailt!
Reklámlehetőségek az oldalon
Minden jog fenntartva!
|
