|
|
|
Körülzárva
(komolyság:humoros)
Oroszország,1941. December.
Hans fázott. Váratlanul érte őt is az orosz tél,mint majdnem mindenki mást a német hadseregben. Tudta,hogy a hazájáért van itt, nem a pártért,az ideologiáért,de a fronton nem a hazaszeretete tartotta életben július óta. A túlélés hajtotta előre, és az,hogy viszont akarja látni a családját,akiket már május óta nem látott.
Már második hete kuporgott társával ugyan abban a rókalyukban, a folyóparton. Második hete vannak itt,ugyanazokkal az emberekkel.
Illetve azokkal,akik még túlélték.
Az oroszok minden létezőt bevetettek már,de nem sikerült megtörni őket.
-Nemsoká karácsony-mondta Hans- Rohadtul elegem van már ebből az egészből
-Héé,nyugi-csittította Max-attól még hogy káromkodsz,nem jutunk hamarabb haza.
-Te már csak tudod. 22-e van,és mi itt rohadunk, ahelyett hogy otthon lennénk a családjainkkal.
-Nekem nincs családom-mondta Max,és mélyen magába fordult.
Hans nagyon szégyellte magát,és bánta hogy így kikelt magából. Már éppen ő is le akart ereszkedni a rókalyuk aljába,de a szakaszparancsnoka egyszercsak felkiálltott:
-Riadó!!!-és fellőtt egy fehér rakétát.
|
Roli42
2010. 12. 06. 16:21 |
Meglátták a fehér álcaruhában baktató szovjet katonákat. Látszott rajtuk,hogy ők csak a komisszároktól való félelmükben rohannak előre.
Hans megragadta Kar98-asát. Gyakorlott mozdulatokkal kibiztosította a fegyvert majd lőtt. Eltalálta a szovjetet,a vállán. A katona sebesülten rogyott a földre. Hans újrareteszelte a fegyvert,majd új célpontot keresett magának. Újfent megcélzott egy bakát,és lőtt,de most elvétette. Szitkozódva újratöltötte a fegyverét. Másodjára már végzett a katonával.
Az oroszok már nagyon közel voltak,ezért feltette fegyverére a bajonettet,közben pedig a PPD-jével eszeveszetten lövöldöző Max-ra sandított. Bajtársa lövései mindig pontosak voltak,már amennyire egy ilyen fegyvertől kitellett. Még 3 dobtára volt neki, Hansnak pedig 6x5 tölténye. Bíztak benne,hogy elég lesz ennyivel visszavonulásra késztetni a szovjeteket.
A monoton mozdulatsorból a német aknavetők puffogása ébresztette fel.
Már csak alig néhány szovjet volt a jégen,ők is visszafelé futottak.
Max már az árok alján volt,mire Hans abbahagyta a tüzelést.
-Fura hogy ennyi után feladják-mondta Max,miután kivette a kiürült dobtárat a PPD-ből- Valamire készülnek,mivel napok óta ez az első támadásuk,és ennyi után feladják.Remélem nem páncélosokkal fognak ránk támadni-Reménykedett Max.
-Ne fesd az ördögöt a falra ember.-játszotta a sértődöttet Hans.
Mintha csak az iménti szavakra akartak volna rácáfolni a szovjetek, a túloldalt egy hangos kiáltás hallatszott,majd mély hangú motorok dübörögtek fel.
-Látod ezt mondtam-Zsörtölődött Hans- Van még páncéltörő fegyverünk?
-Szerintem előhozzák azokat az új PaK 40-eseket.Állítólag átlövik a Miki egér páncélját.-Mondta reménykeltően Max.Abban a pillanatban megjelentek az ágyúk a fák között. Öt darab ágyú került ki nagy hirtelenjében a semmiből. Az ágyúkat három ember kezelte,pedig négy lett volna optimális,de bíztak magukban.
Meglátták a tankok sziluettjét a jégen.A jég volt olyan erős,hogy elbírja a harckocsik súlyát,ha eggyesével mennek rá. Éppen ezért nagy sebességgel jöttek a harckocsik. T-34esek voltak. Az első harckocsira három PaK 40-es irányozta magát. Szinte egyszerre sütötték el lövegeiket. Egy lövedék szétszedte a páncélos lánctalpát,de ez már lényegtelen volt,mivel a toronypáncélba csapodó lövedék felrobbantotta a lőszert. A harckocsi keresztbefordult a jégen,és úgy lángolt. A jég közepén volt,és elzárta a többi T-34es elől az utat. Néhány égő alak pattant ki a tankból. Néhány ember a német oldalról lelőtte őket. Szomorú jelenet volt. |
Roli42
2010. 12. 06. 16:43 |
|
|
Írok egy e-mailt!
Reklámlehetőségek az oldalon
Minden jog fenntartva!
|
