Búcsúzom
(komolyság:irodalmi mű)
Búcsúzom
Könnyes szemmel gondolok rád egy sötét téli éjszakán
Könnyen engedtél el magadtól egy hüvős téli éjszakán
Könnyes szemmel ébredezve búsan nézek rád
És rájövök, hogy a te szívedben nem létezek már
Emlék melyben felcsillan a múlt és a szeretet
De számodra ez mind csak rossz volt egy kitalált jelenet
Szemedben könnyeket látni nem szeretnék szerelmes szívemet
Így is a fájdalom tépi szét. Fájdalom melyet nem győz le már
Semmilyen hatalom, ha nem lehetsz velem az életem, hát eldobom.
Egy senki vagyok nélküled a puszta közepén nincs bennem más
Csak szomorúság és üresség a sötétség leplén. Vonzza elfáradt
Testemet a föld és elhagyott lelkemet az ég. elhagyott a reménység
Csillaga és csillag nélkül sötét az éjszaka. Nem süt a nap már
Melegen és nem fűt a szerelem így rossz nekem. Beköszönt a tél
Az ablakon elhagyott szívem fáj nagyon. Érzem hogy másé nem
Lehetsz de, tudom, hogy az enyém, se mert igazán nem szeretsz.
Fájdalommal hát búcsúzom könnyet ejtve a múltra üres szívvel
És lélekkel térek nyugovóra. Ha rádöbbensz egykor, hogy menyire
Szerettelek, akkor kérlek, ne ejts fájdalmas könnyeket.
Csak gondolj vissza arra a napra, amikor te is szerettél engemet
És én visszajövök a sírivilágból hogy szerethess örökre kedvesem. |
Timmy_
2006. 01. 21. 11:59 |
