Ábránd
(komolyság:irodalmi mű)
Ábránd
Bocsánatod, tudom, el nem nyerhetem,
Illatod, szád ízét le nem nyelhetem.
Vigaszra nem találhatok tágas szívedben,
S nem kérhetem, hogy „kérlek bízz bennem”.
Selymes bőröd nem tapinthatom soha,
Csak gondolhatom, hogy puha mint a moha.
Szemedbe sem nézhetek többé,
Emléked lassan válik majd köddé.
Tudom, elrontottam, hát ezt is,
S csak álom marad, hogy szerethetsz is.
(Kovács Tamás) 2000.03.22.
|
Tomka1982
2006. 05. 27. 22:06 |
