Tűnődöm és bűnhődöm
(komolyság:átlagos)
Tűnődöm és bűnhődöm
Te vagy az egyetlen ki megértesz,
De ha nem így van, akkor megsértesz.
Éppen azon tűnődöm, miért is kell bőnhődnöm,
Mert ha nem kéne bőnhődnöm, akkor minek tűnődöm?
Tehát bűnös vagyok, s ezt a lény, e-lelket,
Mentsd meg kérlek, azért írom e-verset.
Bűnös vagyok, tudom, számomra nincs mentség,
Soraimban sincs tisztesség, úgyhogy: Segítség!
Felkiáltok, ordítok, üvöltök, mint egy bivaly,
Miért? Nincs válasz. Síri csend, semmi zsivaj.
Kárhozott a lelkem, rám Isten áldása,
Miért kellett annyi lányt bevinnem a málnásba.
Buta, ostoba, pipogya fráter voltam,
De mindebből ez egyet már megtanultam:
A szerelem nem ingyen van, de nem is pénzért,
És vissza kell fojtani minden érzést.
De ha elszabadul, s nem tudod visszafogni,
Szerelmét sosem tudod már visszalopni.
Lehettél te hozzá kedves, alázatos szerető,
Ennyi, nincs tovább, többé nem szeret ő.
Tanulság volt ez számomra,
Így hát fekszem tovább az árokban,
Majd csak valaki egyszer nyújtja a kezét,
S együtt lehetünk, mint két kis veréb.
(Kovács Tamás 2000.07.18.) |
Tomka1982
2006. 05. 27. 22:18 |
